epson_1701

Fórum   bejelentkezés

Felhasználó

Jelszó

Regisztráció

Feliratkozás hírlevélre

Projektorok böngészésére, összehasonlítására használja a
» teljes listát,
az igényei szerinti projektor kiválasztására a
» projektorkeresőt,
konkrét gyártó és típus kiválasztásához pedig kövesse az alábbiakat:

Kiválasztott termékek

Nincs termék kiválasztva

Cégnév:

Név:

Telefonszám:

E-mail cím:

Egyéb közölnivaló

Bérlés

Ha projektort, és a vetítéshez szükséges más kellékeket sze- retne bérelni, elég kitöltenie egy bérlési űrlapot, és munkatársaink emailben, telefonon vagy szemé- lyesen megkeresik Önt.

Bérlési űrlap

benq_1702bdnn_1610dbal

Adobe RGB, quantum dot monitor

2016. július

 

Philips 276E6ADSS

 

Azok körében, akik figyelik a monitorok fejlődését, feltűnést keltett ennek a Philips típusnak a megjelenése, két fő ok miatt. Az egyik, hogy minden eddiginél alacsonyabb áron juthatunk hozzá egy Adobe RGB színteret használó display-hez, a másik pedig – talán még nagyobb „dobás” –, hogy ez a monitor a PC monitorok világában elsőként használja a quantum dot technológia egy bizonyos fajtáját a széles színtartomány létrehozására.


2016. július

 

Philips 276E6ADSS

 

Azok körében, akik figyelik a monitorok fejlődését, feltűnést keltett ennek a Philips típusnak a megjelenése, két fő ok miatt. Az egyik, hogy minden eddiginél alacsonyabb áron juthatunk hozzá egy Adobe RGB színteret használó display-hez, a másik pedig – talán még nagyobb „dobás” –, hogy ez a monitor a PC monitorok világában elsőként használja a quantum dot technológia egy bizonyos fajtáját a széles színtartomány létrehozására.

 

01_monit_3.jpg

 

Pár szó a quantum dot-ról

 

Erről külön is fogunk írni, most csak röviden foglaljuk össze a lényeget. Az egyszerűség kedvéért a quantum dot-ot – amely egyszerre jelenti a technológiát és a néhány nanométer átmérőjű fénykibocsátó „kvantumszemcséket” vagy nanokristályokat – a továbbiakban a QD rövidítéssel jelöljük.

 

Rögtön érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a QD technológia az LCD panel háttérvilágítását (backlight) módosítja, és nem egy alapvetően új (LCD nélküli) kijelzőtechnológia, mint pl. az OLED.

Mint köztudott, a fénycsöves (CCFL) háttérvilágítás csaknem teljesen kiszorult a használatból, manapság az LCD háttérvilágítását különféle LED elrendezésekkel oldják meg, mint a direct backlight (direkt háttérvilágítás) vagy full array backlight, illetve az edge-lit backlight (élvilágítás). Ez utóbbinál egy külön fényvezető panellel (LGP) kell gondoskodni a lehetőleg egyenletes fényeloszlásról a képernyő teljes felületén.

Általánosságban a megvilágításra felhasznált LED lehet ún. „fehér” LED (WLED), amelynek legelterjedtebb és legolcsóbb megoldása a kék LED-ekkel gerjesztett sárga foszfor: a kék és sárga, mint komplementer színek additív keveréke fehéret ad, amelynek azonban a spektrális összetétele nem éppen a legkedvezőbb. Ezért olykor a fehéret kék és zöld LED-del, és az ezekkel gerjesztett vörös foszforral (GB LED, GB-r) vagy kék és vörös LED-del, és az ezekkel gerjesztett zöld foszforral (RB LED, RB-g) oldják meg, de ezek viszonylag drága technológiák. A legköltségesebb azonban az RGB LED háttérvilágítás, ahol mindhárom alapszínt külön LED-ek szolgáltatják.    

 

02_blue_yellow_magyar2.jpg

Edge-lit (élvilágítás) megoldása a legegyszerűbb módon: kék LED-ek gerjesztik a sárga foszforréteget a képernyő két oldalán (WLED háttérvilágítás). A fényvezető panel az egyenletes fényelosztást szolgálja a képernyő teljes felületén

 

Nemrégiben az LCD televíziókészülékek és professzionális síkpaneles kijelzők egy részébe elkezdték beépíteni a már több mint egy évtizede intenzíven fejlesztett QD technológiát, amely ugyancsak fehér háttérfényt állít elő, azonban merőben más elven, mint elődei. A gerjesztő fény itt is kék LED, azonban ezúttal nem sárga foszfort, hanem a quantum dot-oknak nevezett, néhány nanométer átmérőjű kristályszemcséket készteti fénykibocsátásra. Ezek felülmúlhatatlan előnye, hogy az általuk emittált fény színe a méretüktől függ, és így nagyon finoman hangolható, hogy milyen hullámhosszon sugározzanak. Ráadásul a sugárzási karakterisztikájuk elég keskeny, így meglehetősen telített színű fényt tudnak kibocsátani. A három alapszín előállítása a QD kristályokkal, és részben a kék LED-del történik, a színtartomány a szokásosnál sokkal nagyobb lehet. A lézert leszámítva mindmáig a QD technológia közelített meg leginkább a legújabb UHD televízióktól elvárt Rec.2020-as színteret, amelyben az alapszínek a színpatkó határgörbéjén helyezkednek el. A PC monitoroknál talán – legalábbis ma még – nem cél a Rec.2020-as szabvány szerinti színtér, azonban lehetőség van az sRGB-nél lényegesen nagyobb színtartomány létrehozására a QD technológiával.

 

Rivális QD technológiák

 

A QD technológia úttörője a 2001-ben alapított kaliforniai Nanosys, Inc vállalat, amelynek 2011-re sikerült kereskedelmi forgalomba hoznia a QDEF (quantum dot enhanced film) elnevezésű, nanokristályokat tartalmazó réteget, mint önálló terméket. A részletekről egy másik írásunkban lesz szó.

A panelgyártók ezt a teljes képfelületet beborító (full array) réteget be tudják építeni a panelbe, kiváló minőségű, széles színteret biztosító, a kék LED-ekből álló háttérvilágítást átalakítva három alapszínből „kikevert” fehér fényt adó másodlagos fényforrásként.

A Nanosys, mint a piacot uraló cég szállította és szállítja a panelgyártóknak az igényes, drága kijelzőkhöz használt QDEF filmet.

 

Egy másik, szintén amerikai székhelyű cégnél, a QD Vision-nál azonban megpróbáltak egy lényeges olcsóbb QD technológiát kifejleszteni, amely megkülönböztetésül a Color IQ nevet kapta. Az eltérés nem elvi, hanem gyakorlati, ugyanis a QD Vision változata nem full array, hanem edge-lit kivitelű, és a gerjesztendő nanokristályokat nem egy hatalmas felületű film, hanem pici – a kijelző élein elhelyezett kék LED-ekkel megvilágított – üveghengerek tartalmazzák. Az általunk vizsgált Philips monitor a Color IQ felhasználásával készült.   

 

03_qd_led_magyar.jpg

A QD Vision Color IQ technológiájának lényege. A kék LED-ekkel gerjesztett QD nanokristályokat kisméretű hengerek tartalmazzák a képernyő élein. Természetesen itt is szükséges a szokásos fényvezető panel, amely az élek fényét „teríti” a teljes képernyőn

 

A fentiek alapján érthető, hogy a Color IQ technológia jóval olcsóbb, mint a Nanosys QD technológiája, így a terjedése valószínűleg megállíthatatlan, hacsak…

 

Jogosulatlan felhasználás vagy üzleti érdek?

 

Mint a QD technológia „atyja”, a Nanosys – a QD prémium piacot uraló cég – idén áprilisban beperelte a QD Vision vállalatot, amely, mint említettük, Color IQ néven kínálja az általa kifejlesztett, de a Nanosys szabadalmait állítólag szabálysértően felhasználó technológiát. A Nanosys szerint „a QD Vision az ellopott technológiát gyenge utánzóként használja olcsó másolatok készítésére”.

Nem szeretnénk állást foglalni az ügyben, a kaliforniai bíróság majd nyilván eldönti a vitát, és meghozza ítéletét. A QD Vision technológiája valóban jóval olcsóbb, és a minősége inkább a középkategóriába sorolható, de nem biztos, hogy „olcsó másolat” vagy „gyenge utánzat”. Valójában a QD Vision más felhasználói kört céloz meg, mint a Nanosys.

A Nanosys viszont 15 éve fejleszti a quantum dot technológiát, és vitathatatlanul a vezető vállalat ezen a területen. Ettől még persze nem biztos, hogy igaza lesz, és lehet az is, hogy főleg a piaci dominanciáját próbálja fenntartani. Majd meglátjuk, talán kiderül…  

 

A színtér kiterjesztése

 

Utaltunk rá, hogy a QD technológia eredendően alkalmas az eddigieknél lényegesen nagyobb színtartomány létrehozására. A hosszú évtizedek alatt (a színes televízió megszületése óta) se szeri, se száma a gyakorlatban csak korlátozott körben megvalósított széles színtartományoknak (wide gamut), amelyek közül többet a fotográfia, a színes nyomtatás, a digitális film és legújabban az UHD televízió igyekszik használni. Nem kevés szabvány, ajánlás és javaslat született arra, hogy hogyan lehetne a képet reprodukáló eszközök, köztük a kijelzők által megjeleníthető színkészletet közelíteni az emberi látás színtartományához. A színtér kiterjesztése persze önmagában nagyon is kívánatos és támogatandó, ám van egy rendkívül kellemetlen következménye: a forrástól (pl. kamera vagy számítógépes gépgeneráló szoftver) a teljes jelfeldolgozó és korrekciós láncon, a rögzítésen és a lejátszáson keresztül egészen a megjelenítő eszközig vagy pl. a nyomatig minden eszköznek és szoftvernek tudnia kell kezelnie és feldolgoznia a megnövekedett színinformációt.

 

Mivel a Philips 276E6ADSS készüléke Adobe RGB monitorként definiálja magát, ezúttal ezt a színteret, és a ma uralkodónak mondható (kb. 20 éve az IT szektorban általánosan elfogadott és implementált) sRGB színteret vesszük kicsit közelebbről szemügyre. Az sRGB-t az 1990-ben elfogadott HDTV-s Rec.709-es ajánlásból származtatták, az alapszínek koordinátái és a fehérpont (a színhőmérséklet) megegyeznek. A különbség az, hogy az sRGB ún. „abszolút” színtér, amelyet teljesen meghatároz az alapszínek helye, a fehérpont és a 2,2-es előírt átlagos gamma. A Rec.709 jóval több képjellemzőre terjed ki, mint pl. a pixelszám és a képfrekvencia, továbbá eltér az sRGB-től a korlátozott kódtartomány is (0-255 helyett 16-235).

 

Az Adobe RGB 1998-at az Adobe részben abból a célból definiálta a fotók/képek feldolgozásához, hogy a nagyobb színtartomány lehetővé tegye „szebb” (több színárnyalatot és telítettebb színeket megmutató) nyomatok, papírképek készítését az RGB/CMYK konverzió után. Lényegében az Adobe RGB-t a designereknek és a fotósoknak „találták ki”. Minden komolyabb digitális fényképezőgépen megtalálható az Adobe RGB választásának lehetősége. 

 

04_sRGB_adobeRGB.jpg

Az Adobe RGB színtartomány (jobb oldali ábra) jól láthatóan lényegesen nagyobb, mint az IT majd’ minden területén uralkodó sRGB színtartomány. A kék és a vörös színkoordinátái és a fehérpont (D65) is azonosak, a zöld alapszín azonban jóval messzebbre tolódott. Így az Adobe RGB színtérben sokkal telítettebb sárgászöld, zöld és cián színárnyalatok jeleníthetők meg 

 

Valójában a Philips monitora – a Color IQ technológiának köszönhetően – még az Adobe RGB-nél is nagyobb színtartományt tud megjeleníteni. Ne szaladjunk előre, de a mérésekből kiderült, hogy a monitor natív alapszínei közül a zöld és a vörös jóval telítettebb, mint amit az Adobe RGB „előír”.

E kissé hosszúra sikerült, de talán nem fölösleges bevezető után vegyük szemügyre közelebbről magát a monitort!

 

Kivitel és egyéb fő jellemzők

 

Kezdjük a legszubjektívebb tulajdonsággal, a design-nal. A Philipsnél erre mindig nagy figyelmet fordítottak, és ez ebben az esetben is így történt. A kivitel a szemnek kellemes és elegáns, mégis, a monitor fehér színe, a keret és a talp kivitele vagy tetszik valakinek, vagy nem. A manapság már túl szélesnek számító keret lehetne keskenyebb, de egyébként szemrevalónak találtam a készüléket.

 

05_monit_1.jpg

 

Az viszont már kevésbé tetszett, hogy a képernyőnek csak a dőlési szöge változtatható, a magassága nem, és oldalirányban sem fordítható el, nem beszélve a függőleges állásba (portrait) forgatástól. Persze ezek a tulajdonságok inkább a drágább, professzionális monitoroktól várhatók el, ám egy 27”-es, Adobe RGB-képes készülékről akaratlanul is feltételezi az ember a profi kivitelt, pedig a készülék ára ezt nem igazán indokolja.

 

A csatlakozófelületen a tápcsatlakozón kívül egy HDMI/MHL, egy DVI és egy analóg D-Sub bemenetet találunk, na és egy audiokimenetet, amelyen a HDMI-n bemenő hang jön ki (beépített hangszórók nincsenek a monitorban). Egy DisplayPort hüvely talán még nem jönne rosszul, de nem is nélkülözhetetlen. Az MHL-ről (mobile high definition link) csak annyit, hogy ez egy eredendően okoseszközök vezetékes csatlakoztatására kifejlesztett protokoll, tipikusan az okostelefon vagy tablet mikro-USB kimenetét csatolja a HDMI bemenethez. Monitorunk esetében az MHL-en keresztül 1080p/60 Hz-es képet tudunk megjeleníteni.

 

06_csatik.jpg

 

A kezelőgombok (érintőgombok) a keret jobb alsó élén, alul helyezkednek el, láthatatlanul, és a szokásos nézési pozícióból láthatatlan jelöléssel. A csekély érintésre már működésbe lépő gombokat szinte lehetetlen megtalálni, hosszas gyakorlás szükséges, hogy a felhasználó eltalálja egy adott gomb helyét. Jelentéktelen apróság, de nagyon idegesítő tud lenni.

 

Nézzünk néhány gyári adatot: 27” átlóméret, Full HD natív felbontás (16:9-es formátum), 1000:1-es kontraszt, 300 cd/m2 tipikus maximális fénysűrűség, 178/178 fok betekintési szögtartomány, 5 ms G2G válaszidő. Ezekből az adatokból IPS panelre gyanakodhatunk, és valóban, az adatlapon az IPS-ADS LCD megjelölés szerepel. A panelről hamarosan részletesebben beszélünk.

 

A képernyőmenü

 

Az OSD menürendszer egyszerűen áttekinthető, de néhány menüpont jelentését meg kell magyaráznunk. A Picture menüben a szokásos funkciók mellett találunk egy SmartResponse, egy SmartContrast és egy Pixel Orbiting pontot. A SmartResponse az overdrive (válaszidő kompenzáció) mértékét határozza meg négyféle beállítással (Off, Fast, Faster, Fastest). A SmartContrast a dinamikus kontraszt fogalmát fedi, a Pixel Orbiting pedig az esetleges „beégés” megelőzését jelenti, de ez a veszély gyakorlatilag nem áll fenn.

 

A Color menüben kétféle színhőmérsékletet állíthatunk be (6500 és 9300 K, de ki az, aki manapság 9300 K-en dolgozik?), kiválaszthatjuk az Adobe RGB színteret (a valóságban a natív színteret, amely nagyobb az Adobe RGB-nél). A tesztelt példánynál volt egy sRGB menüpont is, amely az első legyártott példányokból még hiányzott. Bárcsak a mi példányunkból is hiányzott volna, mert akkor nem keletkezett volna az a téves képzet, hogy – mint más Adobe RGB monitorokban – a Philips monitorban van egy sRGB emuláció, magyarán közönséges sRGB monitorként is használható. Nos, ez egyszerűen lehetetlen, a 276E6ADSS csakis Adobe RGB szintérben (kalibrálás után), vagy annál még nagyobb színtérben hajlandó színes képtartalmat megjeleníteni, az sRGB menüpont kiválasztása az égvilágon semmilyen változást nem hoz.

 

07_OSD.jpg

A Color menüben az újabb példányokban megjelent az sRGB opció is, csak éppen nem alkalmas az sRGB mód beállítására

 

Ez közelebbről azt jelenti, hogy színhelyes munkára csak az Adobe RGB-ben dolgozó fotósok, designerek (és esetleg a szürkeárnyalatos irodai munkát végzők) tudják használni ezt a monitort, hacsak a felhasználó meg nem barátkozik a természetellenesen túltelített sárga, zöld és cián színekkel. Kalibrálás nélkül pedig még a vörös is telített sötétvörösbe hajlik.

Aki valamennyire is megszokta a legalább közelítőleg helyes színvisszaadást a monitorán, az szerintem nehezen elviselhetőnek fogja találni azt, hogy minden sRGB tartalom Adobe RGB (vagy annál nagyobb) színterjedelemben fog megjelenni. A „neonszerűen” túltelített színek rendkívül zavaróak – legalábbis számomra biztosan.    

 

A User Define pontban a három alapszín egyensúlya állítható, értelemszerűen a szürkeskála felső végén. Szerencsére a kalibrációs szoftver a DDC (direct device control) funkcióval kezelni tudta a monitor szabályzóit, és – láss csodát! – itt már megjelentek az RGB bias szabályzók is az RGB gain mellett. Enélkül csak a felső tartományban lehetett volna a megfelelő színhőmérsékletet beállítani. Hardveres CMS-t (színmenedzselő rendszert) a monitor nem tartalmaz, így a helyes színek, színhőmérséklet és gamma beállítása a szokás szerinti ICC profilkészítéssel, és a grafikus kártya LUT-jába való betöltésével végezhető el.

 

A monitor gyárilag beállított presetjeit némi keresgélés után egy külön háromsoros menüben (SmartImage Lite) találtuk meg, amelyet az egyébként a főmenüből való kilépésre használt gomb megnyomásával hívhatunk be. A három beállítás a Standard, az Internet és a Game. Bármelyiket is választjuk, a főmenüben a paraméterek változtathatók, de persze az alapbeállítások meghatározottak. A színtér kalibrálatlan állapotban mindhárom módban extra széles (a mérések szerint egyforma), az Adobe RGB-nél nagyobb, kalibrálással pedig jó közelítéssel „rá lehet húzni” az Adobe RGB-re. Mi a méréseknél és a kalibrálásnál (lásd később) a Standard gyári beállításból indultunk ki, és a monitort egyszerű Plug and Play készülékként hagytuk az Eszközkezelőben.

 

A panel tulajdonságai

 

A panel a kínai BOE (Beijing Oriental Electronics) cég IPS-ADS-nek nevezett panelje, egyfajta „IPS változat” 1920 x 1080-as natív felbontással, 60 Hz-es frissítési frekvenciával. Ez utóbbi gond nélkül feltornászható 80 Hz-re, ha valaki éppen ezt szeretné. A színenként 8-bites támogatás 6 bit + pontszórással valósul meg. A háttérvilágítás a már említett edge-lit típusú, a részletesen tárgyalt Color IQ technológiával.

 

A panel felülete matt (vagy inkább csaknem matt), ugyanakkor ez nem megy a képtisztaság és az élesség rovására, mint az olykor megtörténik a matt paneleknél. A jelek szerint a gyártó jó kompromisszumot talált a glare (csillogás) és a reflexiók visszaszorítása és a szemcsés vagy diffúz kép elkerülése között.

 

Teljes sötétségben megvizsgáltuk a backlight bleed, azaz a fényszivárgás mértékét és jellegét, továbbá a betekintési szögtartományt.

A fényszivárgás sok monitornál előfordul, de csak sötét képtartalomnál lehet zavaró, vagy egyáltalán észrevehető, és ugyanannál a monitortípusnál is egyedileg változhat. Fekete jelet küldve a vizsgált monitorra a képernyő megtekintésével és lefényképezésével feltérképezhető a leginkább a szélek közelében esetleg megjelenő fényszivárgás. Maga a jelenség kifejezettebben jelentkezhet az élvilágításos, mint a direkt megvilágítású paneleknél.

A Philips monitornál a képen látható – nem nagyon észrevehető – szivárgást tapasztaltunk a panel szélén.

 

08_bleed_1.jpg

A backlight bleed a Philips monitor esetében kis mértékben a bal felső sarokban és az alsó szél jobb oldalán jelentkezik. (A valóságban a képernyő sötétebb, csak a szivárgás jobb láthatósága miatt világosítottunk rajta)

 

Megjegyzendő, hogy a fehér (vagy más egyszínű) képernyő a fénysűrűség, a kontraszt és a színhőmérséklet tekintetében is némi inhomogenitást mutat – ez a legtöbb panelnél előfordul –, de nem igazán éri el a zavaró mértéket.

Az IPS panelekre jellemző, de a backlight bleedtől független jelenség az „IPS glow”, ami abban nyilvánul meg, hogy a panelt oldalról (vagy felülről, alulról) nézve a fekete helyett szürkét látunk. Az IPS glow oka az LCD cellák sajátos struktúrájában keresendő ennél a technológiánál. Természetesen ennél a panelnél is jelentkezett az IPS glow, de valódi képeknél, játékoknál csak a nagyon sötét jeleneteknél lehet picit zavaró.

 

Ami a betekintési szöget illeti, a BOE panelje nem okozott csalódást, a fényerő, a színek, a kontraszt 178 fokot megközelítő tartományban nem változik. Illetve az IPS glow némileg befolyásolhatja a kontrasztot, mint ahogy azt a következő képeken megfigyelhetjük. 21:9-es formátumú filmet nézve a 16:9-es monitoron az alul és felül megjelenő „fekete” sávok nézési szögtől függő változását az IPS glow okozza, magán a képen azonban ennek hatása a legtöbb esetben elhanyagolható.

 

09_va_600.jpg

Felülről és alulról nézve a fekete sávok világosabbak, mint szemből nézve, amikor nem, vagy alig látszik az eltérés a sötét környezettől  

 

A pontszórással feljavított, színenként 6-bites natív megjelenítés a sötét színes felületen (nevezetesen a kéken) némi sávosodást okozhat, amit konkrétan a Windows 7 asztal sötétkék jobb oldali részén figyelhettünk meg.

 

10_banding.jpg

         Sávosodás a Windows asztal sötétkék szélén. Úgy tűnik, a dithering itt nem eléggé hatásos

 

Még mindig a panelnél maradva, beszélnünk kell arról, hogy ebben a monitorban a fényerő (a háttérvilágítás) változtatása a PWM (impulzus-szélesség moduláció) módszerével történik, aminek következménye a háttérfény villogása. Jelen esetben a PWM frekvenciája a frissítési frekvencia négyszerese (240 Hz), illetve 80 Hz-es frissítés mellett 320 Hz. Ezek már elég nagy frekvenciáknak tűnnek, de van, aki számára még ez is zavaró lehet. A PWM ma már alighanem túlhaladottnak tekinthető, a legmodernebb monitorokban általában nem ezt, hanem az egyenáramú fényerő-szabályozást használják.

 

11_PWM.jpg

A fényerőt csökkentve a PWM hatása így jelenik meg egy vékony, függőleges és mozgó vonal álló fényképezőgéppel rögzített képén. A vonalak száma függ az expozíciós időtől

 

Mozgásreprodukció

 

Az LCD monitorok mozgáskezelése, a mozgó objektumokon jelentkező képhibák komplex és nagyon széles témakör, erről külön fogunk írni. Mivel a Philips monitoránál – bár van rajta Game mód, és a válaszidő (IPS panel létére), valamint az input lag is kiemelkedően jó – nem kritikus követelmény a hibátlan mozgásreprodukció (gondoljunk a 276E6 elsődleges rendeltetésére). Ennek ellenére néhány mozgástesztet elvégeztünk a Blur Busters tesztjeivel (testufo.com). Többek között a fentebb tárgyalt PWM kimutatása is így készült.

 

A mozgásvisszaadás problémáinak egyik oka az LCD monitoroknál a pixelátmenet néhány milliszekundumos időtartama, amikor képfrissítéskor egyik állapotból a másikba kapcsolódik. Ha tetszőleges állapotból egy másik tetszőleges állapotba való átmenetre gondolunk, akkor nagyszámú átmenet lehetséges, rendkívül eltérő válaszidőkkel. Ezt is meg lehet mérni, és ki lehet mutatni a különösen lassú átmenetekhez tartozó kódpárokat. Sokszor az átmenet az egyik állapotból a másikba nem ugyanannyi ideig tart, mint a másikból vissza az egyikbe. Nem akarom tovább ragozni, lényegében a gyártók egy átlagos gray-to-gray (G2G) értéket szoktak megadni (a színek ebben nem játszanak szerepet, hiszen az LCD önmagában „színvak”). Érdekes viszont, hogy a B2B black-to-black (feketéből fehérbe, majd vissza feketébe) átmenet sokkal gyorsabb, mint a G2G. Pedig a magyarázat nagyon egyszerű: önmagában az LCD cellán lévő aktuális feszültség nagysága négyzetesen gyorsítja az átmenetet.

 

Az „orvosságot” azonban már régen kitalálták: az adott szürkeszintnek megfelelő feszültség helyett nagyobb feszültségimpulzussal igen rövid időre „túlhajtják” a cellát – ezt nevezik overdrive-nak, és a mai monitorokban kivétel nélkül alkalmazzák (a módszer elegáns neve response time compensation, RTC). Ezért (és a cellastruktúra fejlesztése miatt) lehetett a néhányszor tíz milliszekundumnyi átlagos válaszidőt mára 1 ms közelébe (TN panelek), illetve 3-10 ms-ra (a többi panelfajta) leszorítani.

A válaszidő így valóban jóval rövidebb lett, de az overdrive-nak vannak kedvezőtlen mellékhatásai a mozgásreprodukcióra.

 

12a.jpg

Ezek a képek követő kamerával (pursuit camera) készültek, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a fényképezőgép az UFO-kal együtt mozgott, egyforma sebességgel (960 pixel/s), lásd testufo.com. A bal oldali kép elsődlegesen a kikapcsolt overdrive melletti utánhúzást (ghosting) hivatott megmutatni. Az overdrive maximumra állítása ún. inverz ghostingot okoz, ami a jobb oldali képen látható (világos utánhúzás). Mindkét képen észrevehető az „eye tracking”-gel összefüggő elmosódás is – hiszen a mozgó fényképezőgép a szemünket helyettesíti, továbbá látható a PWM fényerőszabályzás okozta többszöröződés az éleken és az UFO közepén futó fehér mintázaton

 

A pixelátmenet idejénél – amely, mint láttuk, mára barátságos értékre csökkent – nagyobb jelentősége van a mozgáselmosódásban az LCD képalkotás „sample and hold” jellegének. Ez azt jelenti, hogy egy adott pixel a képfrissítés ideje alatt (60 Hz-nél 16,7 ms-ig) megtartja a frissítés elején kapott értéket.

Mivel a szemünk a képen mozgó objektumot követi (eye tracking), a pixelek luminanciája viszont „állva marad” 16,7 ms-ig, ez okozza a „sample and hold” jellegből adódó mozgáselmosódást. Az elmosódott pixelek száma a mozgás sebességétől függ az adott képfrissítés mellett. A frissítési frekvencia növelésével ez a fajta elmosódás arányosan csökken, pl. a 120 Hz-es panelek esetében a felére.    

 

13a.jpg

Felül: álló fényképezőgéppel készült kép a testufo.com egyik demo animációját felhasználva. A felső UFO áll, az alsó mozog 720 pixel/s sebességgel. Az alsó UFO képe az adott zársebesség mellett kissé elmosódott, vagy inkább többszörözött, ami statikusan, de pontatlanul mutatja a pixelátmenet (tehát nem a sample and hold és a szemkövetés) hatását. 

Alul: ugyanez a (persze későbbi időpontban készített) kép, követő kamerával lefotózva. Ez a kép kifejezetten a sample and hold/eye tracking miatti elmosódást szeretné bemutatni. A fényképezőgép megfelelő sebességét a sakktábla-mintázat mutatja. Az alsó UFO-n jól megfigyelhető a mozgáselmosódás, ami teljesen más jellegű, mint ami a felső képen látható. Az álló képrészletek (pl. a felső UFO és a feliratok, amelyeknek éleseknek kellene lenniük) elmosódása a mozgó kamera expozíciós ideje alatti bemozdulásból származik 

 

A „sample and hold” működés miatti elmosódás csökkentésére is vannak hatásos módszerek, igaz, ennél a Philips monitornál ezeket nem vetették be, hiszen az elsődleges rendeltetése ezt nem követeli meg. Az egyik hatásos eszköz a frissítési frekvencia növelése. Ma már sok a 120 Hz-es monitor (persze ezek főleg gaming monitorok), de már hosszú a 144 Hz-es készülékek listája is, és a trend folytatódik: 160 Hz, 165 Hz, 180 Hz, 200 Hz, sőt egy hónapja az ASUS kihozta az első valódi 240 Hz-es frissítésű monitort is.

A mozgáselmosódás csökkenthető egy vagy több fekete képkocka inzertálásával (BFI – black frame insertion), továbbá frame-interpolációval is, de ez utóbbit a monitoroknál inkább kerülik a mellékhatásai miatt.

 

Van azonban egy még hatékonyabb eszköz, éspedig magának a „sample and hold” jellegnek a megváltoztatása a háttérvilágítás idejének drasztikus lerövidítésével (persze a fényerő rovására) minden frissítési periódusban. Ezt hívják scanning backlightnak vagy strobed backlightnak (Light Boost, vagy márkánként más elnevezés). A kettő picit különböző, de a lényeg az, hogy a mozgáselmosódás radikálisan csökken, és a mozgásreprodukció ezekkel a módszerekkel közelít az ebből a szempontból kiváló katódsugárcsöves monitorokéhoz. Természetesen fellép a villogás jelensége, így az LCD monitorok egyik alapvető tulajdonsága (mármint, hogy nem villog) megszűnik, de szerencsére nagy frissítési frekvenciákon ez kevesek számára válik zavaróvá.   

 

Fényerő, kontraszt, színkalibrálás

 

Alapállásban (Plug and Play monitorként és Reset után), gyári Standard módban megmértük a színparamétereket és a gammát. Ezt a szoftvert (ChromaPure) általában HDTV-hez és házimozihoz használják, nem monitorkalibráláshoz, de a gyors tájékozódásra megfelel. A mért értékeket a Rec.709/sRGB (vagy a DCI) színtérhez lehet viszonyítani, de az eredmény így is tökéletesen értelmezhető. Magához a kalibráláshoz egyébként a továbbiakban a CalMAN monitorkalibráló szoftverét használtuk.

 

14_standard_cromapure.jpg

A monitor natív színtartománya, színpontjai, fehérpontja, luminancia-értékei és gammája resetelt állapotban, Standard módban, kalibrálás nélkül. Rögtön látszik, hogy a színterjedelem (fehér háromszög) még az Adobe RGB-nél is nagyobb, hiszen ennek alsó határoló vonala egybe kellene essen az sRGB háromszög (fekete háromszög) alsó élével. A színhőmérséklet kissé magas (7134 K), de leginkább a zöld felé van eltolva. A fénysűrűség-értékek egyenetlenek, a gamma viszont elfogadható, átlaga 2,1 (a beállítás szerint 2,2)

 

A fényerő Standard módban a legnagyobb, 371 cd/m2, Internet módban 317 cd/m2, Game módban pedig 253 cd/m2. A kontrasztarány rendre 981:1, 829:1, 863:1.

 

A kalibrációt Standard módban végeztük el a CalMAN szoftverével, amely a Client 3 nevű beépített pattern-generátorral és profilerrel dolgozik. Itt már természetesen kiválasztható az Adobe RGB mint cél-színtér, és a kalibrációs folyamat a color checkert is megmutatja a kalibráció előtt és után is.

 

15_pre-calib.jpg

Az RGB együttfutás és az alapszínek helyzete, továbbá a kiválasztott belső színpontok helyzete (color checker) kalibrálás előtt. Az együttfutás átlagos hibája 8,08, a color checker pedig 6,19-es átlagos hibát mutat – ezek sajnos messze az elfogadható értékek fölött vannak

 

16_rgb track_pre.jpg

Az alapszínek aránya két ponton (30% és 80%), kalibráció előtt. Az átlagos eltérés természetesen itt is túl nagy

 

A további mérés folyamán (a teljes folyamat részletes bemutatása szétfeszítené a cikk kereteit) a szoftver DDC – közvetlen eszközvezérlés – funkciója segítségével hozzáférhetünk a kezelőszervekhez magán a képernyőn, ráadásul olyanokhoz is, amelyek a menüben nincsenek benne. Például a megcélzott a fehérpontot a monitor OSD menüjében csak a felső tartományban lehet úgy-ahogy beállítani (R = 100, G = 82, B = 87). A DDC viszont a szoftverben lehetővé teszi az alsó szabályzók használatát is.

 

17_rgb track_post.jpg

       A közelítőleg helyesen beállított színegyensúly. Az átlagos hiba 0,9431, ami nagyon jónak mondható

 

A kalibráció végén a szoftver elvégzi a profil létrehozását, a betöltést pedig elvégzi a Client 3. A végeredmény a következő képen látható

 

18_result.jpg

Ezen a képen közvetlenül látható a kalibráció előtti és utáni állapot. A színekre vonatkoztatott deltaE = 0,95, a szürkeskálára pedig 1,46. Mindkettő alatta van az átlagos észlelési határnak. A megcélzott luminancia a kalibrálás során 120 cd/m2 volt, az eredmény 121,1 cd/m2

 

Kalibrált állapotban megmértük, hogy hogyan változik a fénysűrűség a Brightness szabályzó hatására, és mi a maximális és minimális fényerő. Maximum (100-as) állásban 326 cd/m2-t, minimum állásban (0) 74 cd/m2-t mértünk, a 120 körüli értékhez pedig a 18-as állás tartozik.

 

Értékelés

 

Bátor húzás volt a Philipstől a Color IQ quantum dot technológia bevezetése a monitortechnikába. Ezért piros pont jár. A széles színtér már „önként” adta magát, ezt kár lett volna kihasználatlanul hagyni. Az, hogy az Adobe RGB színtér kalibrálható a monitoron, mindenképpen pozitívumként értékelendő. A gyárból azonban a készülék kalibrálatlanul érkezik, és nagy a szabványtól való eltérés (lényegesen nagyobb a natív színtér, mint az Adobe RGB).

Az egyéb jellemzőket a 27”-es monitor jelenlegi fogyasztói árához kell viszonyítani. A frissítési frekvencia a hagyományos 60 Hz, amelyet 80 Hz-re fel lehet húzni, a natív felbontás (Full HD) ehhez a képernyőmérethez lehetne nagyobb, de azért ezzel is lehet kellemesen dolgozni. A képminőség alapból jó, mert a panelgyártó jó kompromisszumot talált a (majdnem) matt felülettel. A kontraszt alig marad 1000:1 alatt, ez egy IPS panelnél jó érték. A fehérpont, az alapszínek és a belső színek is elég jól a helyükre tolhatók a kalibrációval kapott ICC profillal.

 

A fényerőszabályozás PWM-mel van megoldva, a frissítési frekvencia négyszeresével. Bár ez már elég nagy frekvencia, és nem valószínű, hogy bárki közvetlenül érzékelné a villogást (bár talán lehetséges). Itt a PWM fényerőszabályzás kedvezőtlen hatása inkább a mozgásreprodukció rontásában mutatkozik meg, nevezetesen a mozgó objektum „megsokszorozódásában”. Maximális fényerőn ugyan nincs PWM, de ki az, aki 300 cd/m2 fölötti fényerővel dolgozni tud? Talán egy nagyon sötét, és spektrálisan semleges napszemüveggel megoldható. J

A válaszidő (a megadott 5 ms megközelíti a valós értéket) teljesen megfelel a mai elvárásoknak (kivéve talán a hardcore játékosokat), csakúgy, mint a nagyon alacsony, 10-12 ms-os input lag – a mozgásreprodukciós problémák nem igazán jellemzőek erre a monitorra. Kivéve persze a „sample and hold”-ból adódó mozgáselmosódást, mert ennek a csökkentésére semmilyen eszközt nem vet be a 276E6-os.

Mindez még rendben lenne egy fotós munkára szánt különleges monitornál.

 

Van azonban egy nagy negatívuma ennek a monitornak, amellyel nehéz kibékülni: sRGB színtérben nem lehet vele dolgozni. Hiába van a menüben az sRGB opció, a készülék mindent Adobe RGB vagy (kalibrálatlanul) ennél nagyobb színtérben jelenít meg. Egy televíziónál ez talán elviselhető lenne a nézők egy része számára, akik kedvelik a természetellenes, túltelített színeket. Egy munkára szánt monitornál azonban – ha nem mindig Adobe RGB forrást használ valaki – ez egészen egyszerűen nem elfogadható. Feltételezem, hogy ezt a Philips is hamar belátja, és kijön egy olyan változattal, amely képes az sRGB emulációra.

Végül foglaljuk össze a pozitívumokat és a negatívumokat.

 

Ami tetszett

A quantum dot technológia elsőkénti bevezetése a monitorgyártásba

Az sRGB-nél sokkal nagyobb színtartomány

Kalibrálható Adobe RGB színtér

Jól sikerült IPS panel

Kis válaszidő és alacsony input lag

80 Hz-re felhúzható frissítési frekvencia

Mutatós kivitel

Jó ár/használati érték arány

 

Ami kevésbé tetszett

Az előre-hátra döntést kivéve nincs más lehetőség a képernyő pozíciójának állítására

Legalább közelítő gyári színtér-beállítás hiánya

sRGB emuláció hiánya

Sok bosszúságot okozó érintőgombok

PWM fényerőszabályzás, amely ugyan elég nagy frekvenciájú, de a mozgásreprodukcióban problémát okoz

27”-es méretben ma már némileg alacsonynak számító natív felbontás

 

A készüléket az Expert Zrt.-től kaptuk meg tesztelésre, köszönet érte. A hazai piacon jelenleg kb. 70.000 és 80.000 Ft bruttó fogyasztói áron kínálják a kereskedők.

 

colorlove

‹‹‹ További Tesztek