Epson EH-TW6600W

 

2015. április

 

Nagyjából három és fél éve, a 2011-es IFÁ-n mutatta be az Epson az áttörést jelentő, közép- és felsőközép-kategóriába sorolható új 3LCD 3D Full HD  házimozi-projektorait, összesen öt új modellt. Közülük kettő (EH-TW6000W, EH-TW9000W) képes volt vezeték nélkül átvinni a nagyfelbontású video- és audojelet. Azóta a cég folyamatosan fejleszti ezt a termékvonalat, jónéhány új modellt kihozva. A legutóbbi típus a tesztünk tárgyát képező EH-TW6600W, amely az EH-TW6100/6100W közvetlen – de jócskán továbbfejlesztett – utódának tekinthető.

 

A TW6600W-nek szintén van vezetékes változata (TW-6600), de a vezeték nélküli adó- és beépített vevőegységet és a készülék színét leszámítva teljesen azonosak. Mi történetesen a fehér színű, vezeték nélküli változatot tudtuk kipróbálni.

 

 

Kivitel, fő jellemzők, csatlakozási lehetőségek

 

Érdekes egy pillantást vetni azokra a változtatásokra, amelyek a TW6600W-t az előd TW6100W-től megkülönböztetik. Először is a design teljesen új lett, az új típus kevéssé hasonlít a korábbihoz. A meleg levegőt ez a projektor elöl fújja ki, aminek nem csekély gyakorlati haszna, hogy a falhoz közeli polcon is elhelyezhető. Újdonság a mindkét irányban mozgatható objektív (lens shift), méghozzá elég széles beállítási tartománnyal: függőlegesen ±60%-ot, vízszintesen ±24%-ot lehet tologatni a képet. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez mennyire praktikus tulajdonság. (Emellett lehetséges a trapézkorrekció is, de ezt lehetőleg ne használjuk.) Az 1,6-szeres optikai zoom szintén hatalmas mértékben növeli a gép elhelyezési rugalmasságát.

 

                                    A Lens Shift gombok a gép tetején, az objektív fölött

 

Ami még megemlítendő, a maximális fényerőt 2300 lumenről 2500 lumenre növelték a fejlesztők (egy kicsit nagyobb teljesítményű lámpával), mind a natív, mind a dinamikus kontraszt nagyobb, mint az elődkészüléké, és az automatikus írisz-szabályozást is újratervezték. Az objektív minősége kiváló, a Full HD felbontáshoz tökéletesen illeszkedik. A kép egyik sarkában megvizsgálva az egérkurzort, nem látható semmiféle kromatikus hiba vagy konvergenciahiba.

 

 

Ez utóbbi persze csak akkor, ha az objektív vizsgálata előtt elvégezzük a panelek digitális fedésbe hozását (ha szükséges), ami a TW6600W egyik szolgáltatása. (Az elcsúszás esetünkben eleve kicsi volt, de természetesen a digitális állítás némileg befolyásolja a felbontást, viszont ez csekély ár azért, hogy ne legyen elszíneződés.)

 

Egyéb fontos tulajdonságok: vezeték nélküli HDMI összeköttetés (WiHD) külön adó- és beépített vevőegységgel, 1,6-szeres optikai zoom, Eco módban 5000 óra lámpaélettartam és 23 dB-es zajszint (igaz, ez normál módban 36 dB-re növekszik), Super Resolution és Detail Enhancement funkciók, beépített sztereó hangszórópár (10 W).

 

A vezeték nélküli HDMI összeköttetés adóegysége, amely bemenetválasztóként is szolgál: 5 HDMI forrás közül választhatunk (az ötödik az adó oldalán van, a képen nem látható, MHL-kompatibilis). A HDMI kimenet mellett van egy plusz optikai audiokimenet is, továbbá egy USB töltőkimenet

 

A projektor védőfedéllel lezárható hátlapja a manapság szokásos csatlakozók sokaságát kínálja: 2 HDMI port (az egyik MHL-kompatibilis), egy VGA (PC) bemenet, RCA kompozit és komponens videobemenetek L/R RCA audiobemenettel kiegészítve, 3,5 mm-es jack audiokimenet, mini-USB szervizcsatlakozó, USB(A) JPG képnézegető- és töltőcsatlakozó a 3D aktív szemüveghez, és egy 12 V-os triggerkimenet (vászon, világítás stb. működtetéséhez).

 

 

Természetesen, ha WiHD módban használjuk a projektort, csak egy HDMI bemenetre van szükségünk, azonban a WiHD adóhoz öt különböző HDMI forrást csatlakoztathatunk (az egyik MHL-kompatibilis), és ezek közül bármelyiket kiválaszthatjuk.

 

 

Menü, üzemmódok, távvezérlő

 

A TW6600W menüje a jól bevált sémát követi, elég jól átlátható. Más kérdés, hogy egyes elnevezésekkel meg kell barátkozni, mint pl. a szürkeskála semlegességének beállítását az RGB alpontban, a teljes színmenedzselő rendszert (amelynek rendeltetése teljesen más) az RGBCMY alpontban találjuk. Mondjuk a „Grayscale” és a „CMS” talán logikusabb lenne, de az Epson saját „szótárát” pillanatok alatt meg lehet szokni.

 

A képi üzemmódokban nincs hiány, 2D-ben ötféle (Auto, Dynamic, Living Room, Natural, Cinema), 3D-ben kétféle (3D Dynamic, 3D Cinema) gyári üzemmód közül választhatunk. Az Auto üzemmód és a 3D üzemmódok nem tűrik a változtatást, a többit tetszés szerint „faraghatjuk”, és egy-egy jó beállítást elmenthetünk a rendelkezésre álló 10 memóriahelyek egyikére.

 

A gyári default módok (presetek) – mint a legtöbb készülék esetében – nem tökéletesek, így szükség lehet a feketeszint (Brightness), a fehérszint (Contrast), a telítettség (Color Saturation), a színezet (Tint), a színhőmérséklet (Color Temperature) tologatására, de ha hatékony kalibrációt szeretnénk, akkor az Advanced menüpontban található gamma, szürkeskála (RGB együttfutás) és színmenedzselő rendszer (18-pontos beállítás) szolgáltatásait kell igénybe vennünk. Ezek az elődökben is megtalálható funkciók, más kérdés, hogy a kétszer ilyen drága csúcsmodellekben (pl. TW9200W) ezek a paraméterek pontosabban állíthatók be.

 

Itt érdemes kitérnünk arra, hogy az árában a „budget” kategória felső határát súroló TW6600W modellt az Epson nem dedikált házimozi-projektornak, hanem „mindenes”, nagy fényerejű családi szórakoztató eszköznek szánta, amelyet pillanatok alatt elő lehet venni a szekrényből, és könnyen és gyorsan lehet installálni (akár egy fehér falfelületet kiválasztva a nappaliban), hiszen a kétirányú objektívmozgatás, a nagy zoom és a vezeték nélküli HD átvitel ezt lehetővé teszi. Így a nappaliban alkalmilag TV-műsort, konzolos játékot vagy filmet vetíthetünk, de nem volt cél a szigorú házimozi-paraméterek elérése, és ez természetesen az árban is tükröződik. Nincs értelme tehát pl. kiemelkedő feketeszintet, kontrasztot vagy a szabványokhoz tökéletesen igazodó színbeállításokat számon kérni e készüléken. De pl. a konvergencia (a 3 LCD panelek pontos fedésének) beállítási lehetősége éppúgy megtalálható benne, és ugyanolyan jól működik, mint a TW9200-as csúcsmodellben.

 

A távvezérlő szintén a megszokott, minőségi kivitelű, kellően nagy, kivilágítható gombokkal. Sokféle – gyakran és kevésbé gyakran használt – funkciót hozzáférhetővé tett a gyártó a távvezérlőn, pl. a bemenetválasztást, a hangerő-szabályozást, a geometriai beállítóábrát, az üzemmódválasztást, a 3D formátum választását, de pl. a CMS-hez való hozzáférést, a memóriák és a 2D-3D konverziós beállítások elérését is stb. Külön gombcsoport található a távvezérlőn a WiHD adóegység kezeléséhez.

 

 

Az egyetlen dolog, ami kifogásolható az egyébként első osztályú távvezérlőn, hogy a Menu gomb (belépés/kilépés) közvetlenül a lefelé navigáló gomb alatt kapott helyet. Így azután az elbizakodott felhasználó, amikor az utolsó navigációs lépésre készülődik (és nem néz a kezére), könnyen kiléphet a menüből, és kezdheti elölről. Húsz-harminc alkalommal én is így jártam, amíg nálam volt a projektor. Nem hiszem, hogy az én kedvemért az Epson áttervezné a bevált távvezérlőt, de talán érdemes elgondolkodni ezen az apró problémán egy új termékvonal megtervezésekor.

 

Használat: 2D

 

A képélesség, képméret és a megfelelő geometria beállítása után ajánlatos megvizsgálni a konvergenciát, azaz azt, hogy a 3 LCD panel képe mennyire pontosan fedi egymást. Erre való a Panel Alignment almenü, az időigényes beállítást nem részletezném. Lényege, hogy a gép fehér, cián és sárga hálómintát tud kiadni, és ezek vizsgálatával a kép egészén, a sarkokban, illetve az egyes rácspontokban három egymást követő sorozatban tologatható a vörös és a kék szín, amíg tökéletesen fehér, cián, illetve sárga rácsot nem kapunk.

 

Ezek után tegyük fel a kérdést: melyik üzemmódot mikor érdemes használni? Kíváncsiságból kipróbáltam és megmértem az Auto módot, amelyben a projektor alkalmazkodik a környezeti fényviszonyokhoz, és automatikusan beállítja az optimális paramétereket – legalábbis elvben.  Még elég sok környezeti fény mellett is szubjektíve az eredmény jobb volt, mint vártam, leszámítva persze a kontrasztot, de erről nem a projektor tehet. A nagy környezeti fény nem a gép kontrasztját változtatja meg, hanem a fehér vászonra vetülve, és a feketeszintet drasztikusan megemelve a kép kontrasztját szorítja le, akár jóval 100:1 alá. Még egy közepesen sötét nappaliban sem a projektor fogja meghatározni az eredő kontrasztot, így ilyen használat mellett gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a projektor on/off kontrasztaránya 5000:1 vagy 1000:1.

Az Auto módban mért RGB együttfutás, gamma és színtartomány a következő ábrákon látható:

 

Autó módban, 50-60 lux környezeti megvilágítás mellett mért szürkeskála RGB értékek (ezek persze függenek a megvilágító fény színhőmérsékletétől is), az erősen változó, átlagosan 1,8-as gamma (ami egyébként jó érték lenne világosban, ha nem ingadozna), a 100%-os telítettségekhez tartozó Rec.709-hez viszonyított színtartomány, amely – mint látni fogjuk – lényegében nem sokban különbözik a többi gyári módban mérhető színtartománytól, továbbá a hat alapszín fénysűrűség értékei. Ezek messze vannak ugyan a tökéletestől, de elfogadhatóak  

 

Az Auto módot akkor érdemes használni, ha valaki nem akar semmiféle beállítással bíbelődni egy olyan helyiségben, ahol a világítás nehezen tartható kézben, illetve menet közben felkapcsolnak/lekapcsolnak egy-egy lámpát stb.

 

A következő lépés az volt, hogy megmértem a Living Room, a Natural és a Cinema gyári alapbeállításokat annak eldöntéséhez, hogy a további finombeállítást melyikből kiindulva érdemes folytatni, ha a referenciához közel akarok kerülni. (Persze egy televíziós közvetítéshez nem feltétlenül a Rec. 709-es, hanem mondjuk, az EBU SD színszabványát kellene alapul venni, de én a HDTV, illetve sRGB követelményből indultam ki.) A vártnak megfelelően a Living Room volt a legtávolabb a referenciától (ettől még alkalmas egy focimeccs-közvetítés családi nézéséhez), viszont a várttal ellentétben nem a Cinema mód volt a legjobb kiindulópont, hanem a Natural. Valójában a különbségek nem voltak nagyok, de az egyes RGBCMY színpontok a Natural esetében voltak a legközelebb az optimálishoz. Általánosságban azt tapasztaltam, hogy színezetében a zöld és a bíbor tér el a legjobban a kívánatostól, maga a színháromszög pedig némileg kisebb a referenciánál, és ez a több default üzemmódra is jellemző.

 

A nem módosított gyári Natural üzemmódban mért paraméterek. A színhőmérséklet 6133 K, némileg alacsonyabb a kelleténél (a szürkeskála alsó felén túl sok a vörös), a gamma csaknem ideális, átlagosan 2,17 körüli. A sárga és a kék viszonylag pontos, a zöld és a bíbor színezete nem stimmel (plusz a zöld telítetlen is), a cián és a vörös telítettségben nincs a helyén. A luminancia-értékek referenciától való eltérései is lehetnének kisebbek

 

Kiválasztva tehát a Natural módot, többször nekifutottam a pontosításnak. Az első lépés természetesen a helyes feketeszint és fehérszint beállítása volt a Brightness és a Contrast szabályzókkal, ez nem jelentett gondot. A színhőmérséklet 500 K-enként léptethető, ezt 7000 K-ra állítottam, arra számítva, hogy ha ez önmagában nem is elég, de jobb kiindulópont, mint az alapbeállítás (hiszen 6500 K helyett 6133 K volt a mért érték).

 

A kardinális kérdés azonban a szürkeskála-beállítás, a színmenedzselő rendszer használhatósága és a gamma beállíthatósága volt. Nos, hosszú kísérletezés után úgy láttam, bár a semleges szürkeskála jó közelítéssel beállítható, a 100%-os Rec. 709 színtérben a színpontok három paramétere nem változtatható meg annyira, hogy az alapszínpontok minden szempontból a helyükre kerüljenek. Különösen egyes színek telítettségét volt lehetetlen a megfelelő értékre növelni (nevezetesen a zöld és cián esetében) a CMS segítségével. A szubjektív ellenőrzés igazolta, hogy ez nem járható út: a színezeteket (hue) nagyjából a helyükre tolva a színháromszög túlzottan összezsugorodott.

 

A 100%-os Rec.709-es referencia színtérben a színmenedzselés nem mondható sikeresnek. A színezetet (amelynek hibájára a legérzékenyebb a szemünk) többé-kevésbé sikerült beállítani, kivéve a zöldet, ahol maradt egy kis eltérés, azonban a telítettségben a megengedhetőnél nagyobb hibák vannak, és a luminancia sem hozható elég kis hibával helyre. A jobb oldalon a színdiagramon a köröcskék mutatják a színpontok helyét a referenciához képest (kis négyzetek)

 

Úgy döntöttem, hogy mivel a projektor színtere bármely default módban kisebb a referenciánál, a CMS használata pedig ezen a helyzeten csak ront, eredményesebb lesz a színmenedzselést a szoftver által is felkínált 75%-os Rec.709-re elvégezni. Ez végül is jó választásnak bizonyult, mert mind a 18 (3 x 6) paraméter hatásosan állítható volt, a végeredmény a következő ábrán látható.

 

75%-os Rec.709-es színteret választva igen kis hibával sikerült a színmenedzselés (a zöld telítettségében maradt egy csekély deficit). Több filmet és videót vetítve a módszer igazolta az eredményes megközelítést. Persze a forrásanyagban esetleg meglévő 75%-nál nagyobb telítettségű színek visszaadása nem lesz szükségképpen pontos

 

A tapasztalat tehát ez esetben igazolta az a feltételezést, hogy ha kisebb telítettségű referenciaszíneket használunk, akkor a színmenedzselés a TW6600W-nél gyakorlatilag tökéletesen megoldható: a kép jó minőségű mozikép lesz. Azért tegyük hozzá: azért jobb lenne, ha ez a 100%-os telítettségű színekre (sőt minden telítettségre vonatkoztatva) teljesülne, ahogy az a high end házimozi projektoroknál szokott lenni, de akkor valószínűleg mélyebben kellene a zsebünkbe nyúlni.  

A fentieket még ki kell egészíteni azzal, hogy milyen lett az RGB együttfutás és a gamma.

 

A szürkeskála elfogadható lett, kisebb ingadozásokkal (a 0%-hoz tartozó zöld kiugrás mérési pontatlanság). A színhőmérséklet kb. 6800 K, azaz csak picit magasabb a megcélzott 6500 K-nél (D65). A gamma átlaga 2,14, de a 60% alatti régióban kicsit magasabb 2,2-nél, fölötte gyorsan csökken. Ez azt jelenti, hogy a gamma görbéje a világos tartományban nem emelkedik elég gyorsan, vagyis a teljes görbe „S” alakba fordul, a szabályos hatványfüggvény helyett. A nagyon világos szürke fokozatok tehát kissé összenyomódnak   

 

3D vetítés

 

A 2500 ANSI lumenes maximális fényerő (amelyhez közeli érték 2D-ben csak a nem javasolt Dynamic üzemmódban mérhető) elegendő tartalékot jelent, hogy végre igazán élvezhető fényerejű képet kapjunk 3D-ben, még kb. 2,5 m-nél széles vetítési felületen is. A 3D esetében a TW6600W kétféle üzemmódot kínál: a 3D Dynamic és a 3D Cinema módokat. Bármilyen vonzó a 3D Cinema elnevezés, megint a kellő fényerőt tekintve, nem kétséges, hogy a 3D Dynamic-ot kell választanunk, hacsak nem elégszünk meg 2 m-nél kisebb képpel is.

 

A TW6600W, akárcsak az összes 3LCD 3D projektor, az aktív 3D technológiát használja, azaz 3D-ben szekvenciálisan küldi a vászonra a bal és a jobb szemnek szánt képeket, amelyeket a szinkronban nyító/záró LCD szemüveglencsék a megfelelő ütemben kapnak. Mivel ideális esetben az egyik szemnek szánt képet a vetítő fele akkora időszeletben küldi, mint a 2D esetében, és ezt csak az egyik szemünk érzékeli, összességében (ismétlem, ideális esetben) a szemünkbe érkező 3D fényerő a 2D fényerő 25%-a lehet. A projektoros 3D vetítés kezdetén az átlagos érték 14-16% volt (kivéve az ezüstvásznat használó passzív polarizációs vetítést), tehát egy 1000 lumenes projektor fényéből 3D-ben 140-160 lumen maradt. A szemüvegek áteresztő képességének javításával, és a szellemkép elkerülése miatti „dark time” csökkentésével ezt az értéket némileg sikerült javítani. Pl. az Epson a 480 Hz-es frissítési frekvencia bevezetésével a 3D-technikába, továbbá az aktív szemüveg minőségének javításával 20% fölé tudta tornászni a hatékonyságot, ami persze még mindig csak kb. 1/5 része a 2D fényerőnek.

 

Tehát a legjobb esetben 500 lument, de a valóságban inkább kb. 400 lument kapunk a 3D Dynamic módban, de ez mégis már nagyon kellemes látvány egy 2-2,5 m szélességű vásznon. (Tudjuk, hogy a sötét szobára kalibrált házimozi-projektorok tipikus 2D fényereje is 4-500 lumen körül van, esetleg kicsit nagyobb.)

A TW6600W-hez gyárilag egy mutatós, és – ami fontosabb – kis csillapítású szemüveget mellékelnek, amelynek akkumulátora egy micro-USB csatlakozón keresztül egy arra alkalmas USB(A) csatlakozóról tölthető. Mind a vetítőn, mind a mellékelt WiHD adóegységen megtalálható a töltőcsatlakozó.

 

                                       Az Epson ELPGS03 típusú aktív shutter 3D szemüvege

 

A TW6600W 3D képe a 3LCD projektorok világában kiválónak minősíthető, főleg a nagy fényerő és a kis „áthallás” miatt. A 3D áthallás (szellemkép) minimális, gyakorlatilag észrevehetetlen, ami az első generációs 3D 3LCD projektorokról még nem volt elmondható. A 3D kép „mélysége” külön kezelőszervvel állítható, továbbá a kép mérete is megadható, hogy a 3D effekt optimális legyen. A projektor alkalmas a 2D kép konvertálására is 3D képpé, méghozzá úgy, hogy a hatás erőssége három fokozatban megválasztható.

 

Összegzés

 

A minden részében minőséget sugárzó TW6600W-t az Epson a szórakoztató házi projektorok középső szegmensébe pozícionálta. Fejlett szolgáltatásai (objektívmozgatás, vezeték nélküli HD átvitel, nagy fényerő, jó 3D) jóval a belépő kategória fölé emelik. Másfelől a maguknak külön házimozi-szobát építő filmrajongók valószínűleg nem ezt a modellt fogják választani. Nekik az Epson pontosan kalibrálható, ámde jóval drágább házimozi-projektort tud kínálni.  

 

Ha a környezeti világítást kézben tartjuk, az Auto Iris funkció bekapcsolásával szép mély feketéket kaphatunk annak ellenére (akár 11000:1 on/off kontrasztaránnyal), a natív – írisz-szabályozás nélküli – kontrasztarány viszont sötét környezethez kicsi. A képjavító funkciók bekapcsolásával lehet próbálkozni, de általánosságban ezeket nem javasoljuk. 

 

A tesztből egyértelműen kiderült, hogy egy könnyen beállítható, gyorsan installálható „Living Room” vetítőről van szó, amely sokféle 2D és 3D műfaj és tartalom vetítésére alkalmas, és a filmvetítés minősége miatt sem kell szégyenkeznie, még akkor sem, ha a gyári Natural vagy Cinema beállításnál maradunk. A még jobb képminőség menedzselése kicsit „macerás”, azaz időigényes, de van rá lehetőség.

 

A TW6600W bruttó fogyasztói ára a teszt írásának időpontjában kb. 570-580.000 Ft, ebből kb. 100.000 Ft-tal olcsóbb a WiHD-t nem tartalmazó TW6600-as változat. A készüléket az Epson hazai képvizeletétől kaptuk meg tesztelésre.

 

Értékelés

 

Ami tetszett:

- Nagy 2D és 3D fényerő, ebből következően a szokásosnál nagyobb képméret lehetősége

- Hibátlan vezeték nélküli HDMI átvitel (ha nincs zavaró interferencia a helyiségben)

- Jól használható Natural gyári beállítás

- Többcélú, „mindenes” használhatóság

- Kiváló optikai minőség, éles kép

- Szinte korlátlan elhelyezési lehetőségek (nagy zoom, objektívmozgatás, vezeték nélküli jelátvitel)

 

Ami kevésbé tetszett:

- A natív feketeszint kissé magas (a natív kontrasztarány beállítástól függően kb. 1000:1 és 2000:1 között van)

- A színtartomány a 100%-os referenciaháromszögnél némileg szűkebb, a szürkeskála csak közelítőleg állítható semlegesre

 

Főbb gyári adatok

 

LCD chipek: 0,61”-es C2Fine

Fényerő: 2500 ANSI lumen

Dinamikus kontrasztarány: 70000:1

Felbontás: Full HD

3D rendszer: aktív shutter

Zoomtartomány: 1,6x-es

Lens shift: ±60% függőleges, ±24” vízszintes

Zajszint 32/24 dB (Normal/Eco)

Mellékelt WiHD adóegység: 5 HDMI bemenet, USB töltő

Beépített hangszórók: 2 x 10 W

Méretek: 304 x 410 x 157 mm

Tömeg: kb. 6,7 kg

 

Nagy Á.