Sony VPL-HW10

(2008 október)

 

Amikor 2006-ban az új generációs, emelt kontrasztú SXRD panelekkel szerelt, középkategóriába pozícionált VW50 megjelent, nagyon nagyot lépett előre a minőségi Full HD vetítés lehetősége az átlagfogyasztó számára. A JVC-vel versengve a Sony azóta is tolja az egyre inkább elérhető árú LCoS technológia szekerét, mondhatni igen pozitív eredménnyel. A Sony újabb SXRD modelljei egyre jobban szerepelnek a tesztekben, és a HW10 megjelenésével szinte a teljes árpalettát lefedik.

 

Két-három évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelenséggel fognak kihullani a 1080p felbontás alatti vetítők az alsóbb kategóriás modellek közül. Igaz, a 720p még egy ideig jelen lesz, hiszen a belépő kategória jól táplálkozik belőle, de mostanra mindegyik technológiával kaphatunk Full HD felbontású modellt 500000 forint alatt (kivéve: D-ILA). Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a vetítéstechnika nemcsak elektronikából áll, azaz az „olcsó” modellek bizonyos elemei biztosan kisebb tudásúak lesznek a komolyabb projektorokhoz képest. Továbbra sem várható tehát high-end vetítés néhányszázezer forintért, viszont feltűnik a piacon egy-egy ígéretes típus, meglepően barátságos áron, amellyel jóval olcsóbban építhető minőségi házimozi, mint az elmúlt években. Ilyen modellnek ígérkezik a Sony HW10 is, amely a VW40 helyét veszi át, mint belépő SXRD projektor.

Külső megjelenés

A megjelenést tekintve sosem volt gond a Bravia projektorokkal, ez a HW10-re is igaz. A VW sorozat készülékházát lecserélték, egy nagyon igényes borítással ellátott gyönyörű fekete vetítőt foghattam a kezembe a kicsomagolás után. A készülék kisebb lett, de így is a nagyobb méretű projektorok közé sorolható. Az optika elhelyezése is kicsit megváltozott, a középen található objektív fölött pedig előtűnnek az optikai rendszer kezelőszervei. Idáig motoros zoom/lens-shift/fókusz megoldás volt a VW projektorokban, a HW10-ben viszont teljesen manuális lett minden. Bizonyosan ezzel is faragtak az előállítási költségeken. A csatlakozó felület és a távvezérlő hasonló a VW40-hez, kis különbségekkel. A bemenetek oldalt találhatók, ami megjelenésben nem túl szerencsés, de praktikus a hátsó fali installáláskor.

Indítás, objektív

Az 1,6x-os zoom, a lens shift (a objektív mozgatása), és a szűk látószögű optika egyértelműen azt sugallja, hogy a nézők mögé praktikus a projektort telepíteni. Ha az 1080p felbontáshoz passzoló nagy képnek megfelelő látószöget tartani akarjuk, akkor nem is nagyon van más választásunk. Viszont nincs ezzel semmi baj, ily módon teljesen eltűnik a nézők látó- és hallóteréből maga a készülék. Igen, a hallóteréből is, mert annyira halk a HW10, hogy ha kellő távolságra visszük, akkor teljesen „hangtalanná” válik. De használható akár 1 méterről is, Eco módban így is alig hallható.

Mint fentebb céloztam rá, a projektor árát tekintve várható volt, hogy az objektív eléggé átlagos, ez be is bizonyosodott az első tesztábrák vizsgálatakor. A kép nem élesíthető ki mindenhol egyformán, és hiába lehet a konvergenciát manuálisan állítani RGB csatornánként, nemigen lesz abszolút tökéletes. De legalább meg lehet oldani, hogy egy amúgy apró konvergenciahiba ne a feliratok területére essen, ahol gyakrabban lenne feltűnő.
Bár a kép nem a teljes felületen borotvaéles, az objektív rajzossága és részletező képessége megfelelő. Az 1080p információ gond nélkül átjön, és legalább színhiba (kromatikus aberráció) nem látható.
Oldalirányban 25%-os a kép eltolási lehetősége a lens shifttel, és nagyon jó, hogy ezt kézzel állíthatóvá tették az új modellen. Eddig az oldalirányú lens shift nehézkesen volt elérhető (egy csavarral volt állítható), pedig a kézi állítás igencsak megkönnyíti a telepítést, főleg ha a projektor helye pár centivel odébb sikerült, mint ahová a használója tervezte.

Kalibrálás, képminőség

Dobozból kivéve (mármint a gyári beállításokkal) nem rossz a HW10, viszont érezhető, hogy belépő vetítővel van dolgunk. Az átlagos felhasználó valószínűleg boldog lesz a gyári beállításokkal is, de párhuzamosan vizsgálva egy felső kategóriás DLP-vel, jól láthatóan gyengébb a képe. A szürkeskálás ábrákon látható némi elszíneződés, és a színek sem minden esetben vannak a helyükön. Mivel a vetítő az új SXRD panelekkel dolgozik, lehet, hogy egyszerűen nem fordítanak kellő figyelmet erre a problémára. Korábban a VW50-el is voltak hasonló tapasztalatok, sőt az még kevésbé volt beállítva gyárilag.

Természetesen a beállítás előtt egy kis időt szántam arra, hogy melyik gyári üzemmódban lehet később a legjobb, legkontrasztosabb moziképet összehozni. Ez az én ízlésem szerint a HW10-nél „Standard” üzemmódban érhető el, és az auto-írisz rendszert „mode1-recommended” beállításon találtam a legjobbnak.

A beállítás egyébként nem volt túlzottan nehéz, a végpontok, a gamma és a közel jó színhőmérséklet eléréséhez a megszokott beállítási lehetőségekkel gyorsan el lehet jutni. Azonban a színek helyrehozatala már nem volt olyan egyszerű. Szerencsére van mód egészen pontosan állítani a kifogásolt árnyalatokat a Sony saját színmódosító rendszerével, de ehhez sok filmjelenetet végig kellett bogarászni, hogy előtűnjenek a problémás részek. Leginkább az emberi arcok színébe nyúltam bele, gyakori volt a túl rózsaszínes árnyalat. A végeredmény a gyárinál pontosabb, de azért nem tökéletes képi világ. Természetesen az árat figyelembe véve a tökéletesség keresése nem helyénvaló.

Helyrerakva az apró szín- és RGB színegyüttfutás hibákat, a megszokott Sony SXRD minőséghez közelítő képi világgal örvendeztet meg a HW10. Mindenképpen jobb, mint az eddig látott 1080p LCD vetítők, de azért nem bír olyan dinamikával és filmszerű színvilággal, mint a komolyabb DLP vetítők. A képdinamika hiányának mutatója, hogy az ANSI tesztábrát alacsony értékekkel hozza (190:1). Mindezt teszi annak ellenére, hogy a panel natív kontrasztja kiváló ebben az árkategóriában (3700:1 - 6650:1, a manuális íriszbeállítástól függően). A relatíve alacsony ANSI kontraszt egyébként jellemző az SXRD panelekre (az LCD-re és a D-ILA-ra is), de nem ilyen mértékben. Ez a panel a VW60-ban sokkal jobb értékeket produkál. Ez visszavezethető a vetítőbe épített, valószínűleg olcsóbb light engine-re, és az objektívre. Emiatt néha kicsit laposabbnak érezni a képet a kelleténél (600:1 ANSI-hoz szokott szemmel ez nem csoda), de ez nem azt jelenti, hogy összességében is gyengén teljesítene a vetítő.

A vetítő nagy erőssége a kiváló on/off kontraszt, ami nem csak a jó natív kontrasztból, de a Sony már korábban bizonyított, igen jól sikerült dinamikus írisz rendszeréből fakad. A mért értékek az én beállításaimmal elmaradnak a gyár által megadott értéktől, de a közel 17000:1 on/off kontraszt értékkel nem kell szégyenkeznie. A sötét jeleneteken a fekete szintje megfelelően alacsony, viszont az íriszrendszer miatt a fényerő-változások és a képdinamika azért messze nem olyan jó, mintha egy natív 17000:1-es rendszerünk lenne. A 30000:1 érték valószínűleg más üzemmódban, nem tökéletes színhőmérséklet mellett reprodukálható lenne, de számunkra az a fontos, hogy jól beállított állapotban mit tud a projektor.

A dinamikus írisz válaszideje és működése kiváló. Talán a Sony-é a legjobban eltalált rendszer, szívesen látnék ilyet a saját DLP vetítőmben is, pedig nem vagyok nagy híve a dinamikus írisszel való „trükközésnek”.

A régebben szidott SXRD képélesség problémáknak, miszerint túl lágy a kép, ezen a típuson nyoma sincs. Persze ezzel a light engine-nel a 3-chipes rendszer nem ad olyan borotvaéles vonalakat, mint az egychipes DLP, viszont az SXRD panelek magas kitöltési tényezője (a képpontok között kicsi a fekete rés) miatt egészen „analógos”, pixelmentes a nagyfelbontású kép, még nagyobb látószögek mellett is.

Fényerőben a HW10 közel van a megadott értékekhez. Alacsony fényerejű módban épp elég a 200-as vászonhoz az új lámpával, viszont később, amikor már sokszáz óra van a lámpában, ez probléma lehet. Igaz, magas fényerejű módban sem túl hangos a vetítő, később áttérhetünk erre.

Apró, de nem elhallgatható hiba, hogy bizonyos színátmeneteken sávosodás látható. Ez csak a tesztábráknál jelentett látható problémát, mivel ott zajmentesen kerülnek ki az árnyalatok, filmek esetében pedig a nagyfelbontású formátumok filmszemcse zaja elfedi a sávosodási hibákat. Azonban használat közben bizonyos esetekben látható, hogy a tömörítés minimális blokkosodásai (főleg a gyengébb DVD lemezeken) a kelleténél jobban előjönnek.

Képfeldolgozás, kezelhetőség

A Bravia Engine2 névre keresztelt képfeldolgozó és -javító algoritmus-együttes nem maradt ki a HW10-ből, legalábbis a specifikációk szerint. Ez a teszt során be is bizonyosodott, nem futottam olyan problémába, amit jelentősen kifogásolni lehetne. A képen kellő mértékben és minőségben tudunk változtatásokat eszközölni, valamint a skálázási és egyéb képfeldolgozási algoritmusok is megfelelően dolgoznak. A 24p üzemmódot a vetítő gond nélkül vitte. Bár ez ma már a legtöbb házimozi-vetítőnek megy, mégis fontos és kiemelendő jellemző, hiszen a teszt során 90%-ban 24p üzemben szoktam hajtani a vetítőket.

A készülék kezelhetősége nem különbözik sokban a VW modellekétől. Funkciókban és szolgáltatásokban nincs olyan bőség, mint a VW200 esetében, de a menürendszer és tévvezérlő használhatósága kiváló, és jól átgondoltan felépített. A kipróbált bemeneteket is jól kezelte a projektor, itt nem sikerült hiányosságra bukkanni.

Összegzés

Az alacsony fogyasztói ár nyomot hagy néhány jellemzőn, de ár/teljesítmény viszonyát tekintve a készülék kiválóan sikerült. Nem versenyezhet a drága csúcskategóriás készülékekkel, de magas kontrasztja és „fogyasztható” képi világa eléri azt a szintet, amellyel jó minőségű házimozi építhető. Kiváló alternatívája az olcsóbb 1080p DLP rendszereknek abban az esetben, ha a szivárvány-effektussal nem tudunk megbarátkozni. Alacsonyabb költségvetésű rendszerekhez, vagy első projektorként kifejezetten ajánlott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

balagee