epson_1701

Fórum   bejelentkezés

Felhasználó

Jelszó

Regisztráció

Feliratkozás hírlevélre

Projektorok böngészésére, összehasonlítására használja a
» teljes listát,
az igényei szerinti projektor kiválasztására a
» projektorkeresőt,
konkrét gyártó és típus kiválasztásához pedig kövesse az alábbiakat:

Kiválasztott termékek

Nincs termék kiválasztva

Cégnév:

Név:

Telefonszám:

E-mail cím:

Egyéb közölnivaló

Bérlés

Ha projektort, és a vetítéshez szükséges más kellékeket sze- retne bérelni, elég kitöltenie egy bérlési űrlapot, és munkatársaink emailben, telefonon vagy szemé- lyesen megkeresik Önt.

Bérlési űrlap

benq_1702bdnn_1610dbal

SXRD Full HD újdonság

Sony VPL-HW65ES

 

2016. január

 

A Sony a tavaly szeptemberi IFÁ-n mutatta be „HW” házimozi-projektor sorozatának új tagját, a VPL-HW65ES modellt. Ez a projektor a korábbi HW55ES közvetlen utóda, így kíváncsiak voltunk, hogy csak egy ráncfelvarrásról van-e szó, vagy komolyabb továbbfejlesztésről.


Sony VPL-HW65ES

 

2016. január

 

A Sony a tavaly szeptemberi IFÁ-n mutatta be „HW” házimozi-projektor sorozatának új tagját, a VPL-HW65ES modellt. Ez a projektor a korábbi HW55ES közvetlen utóda, így kíváncsiak voltunk, hogy csak egy ráncfelvarrásról van-e szó, vagy komolyabb továbbfejlesztésről.

 

A tesztben alkalmazott kalibrálási eljárásról bővebben: Projektorok kalibrálása házimozihoz - alapszinten
A teszben alkalmazott fényerő- és kontrasztmérésekről bővebben: Kontraszt- és fényerőmérés tesztjeinkben

 

Igazából forradalmi változtatásokra nem gondoltunk a HW55ES-hez képest, mivel összességében az is egy kiváló projektor volt, sőt már az azt megelőző HW50ES is nagyon jó minősítést kapott tőlünk. Ha jól számolom, a sorozat a hatodik generációnál tart (ha eltekintünk az 5-ösre végződő modellektől, amelyek általában csak kisebb módosításokon estek át az alapmodellekhez képest (HW15, HW55). Talán nem túlzás azt állítani, és nem megy a tárgyilagosság rovására, ha azt mondjuk, hogy a HW10-től kezdve folyamatosan javul a képminőség és az egyéb paraméterek, bővülnek a szolgáltatások, így összességében egy nagyon sikeres készülékcsaládról beszélhetünk, amelynek minden modellje a Sony 3-paneles SXRD technológiáját alkalmazza. Ezek után nézzük közelebbről legújabb típust, a HW65ES-t!

 

Kisebb-nagyobb változások

 

Ez még mindig nem a teszt, hanem a készülék hozzánk érkezését megelőző információk összefoglalása: az új jellemzők az előd HW55ES-hez képest. A specifikált fényerő valamelyest nőtt (1700-ról 1800 ANSI lumenre), készülékünk kicsit nagyobb teljesítményű, továbbfejlesztett lámpát kapott. Emellett a lámpa névleges élettartamát is sikerült 5000-ről 6000 órára növelni (Eco módban). Ezek kis, de nem jelentéktelen előrelépések. A Sony az új modellről elhagyta az analóg videocsatlakozókat (VGA, komponens) és az RF 3D Sync csatlakozót, ez utóbbit azért, mert az RF 3D szinkronjeladót beépítette a projektorba. Helyette viszont megjelent egy jack hüvely külső infra jeladó csatlakoztatásához (IR IN). Újdonság a LAN port is, amelyen keresztül nemcsak hálózatba köthető a projektor, hanem lehetőség nyílik a távmenedzselésre is (IP control), továbbá a kommunikációra a Sony PC-re telepített saját kabrációs szoftverével, a Projector Calibration Pro-val. A csatlakozópanelen továbbá van egy USB port, amely a projektor firmware-frissítésére szolgál. Az elődön nem volt 12 V-os triggercsatlakozó sem, igaz ebből kettő is elkelne egy valódi házimoziba.

 

Talán a jelentősebb változtatások közé sorolható a hatékonyabb Reality Creation 2 processzor, amely tulajdonképpen a 4K projektorok fejlesztéséhez kapcsolódik, de a Full HD HW65ES is megkapta. Szintén előrelépés – a játékosok nagy örömére, hogy az „input lag”, több különböző mérés szerint (ezeket nem mi végeztünk el) egybehangzóan kb. 21 ms lett, ami még az előd egyébként szintén nagyon jó 27 ms-jánál is jobb. A filmrajongók számára ez persze közömbös, a mozis üzemmódokban egyébként is ennek többszöröse az „input lag”, a jelfeldolgozó, képjavító algoritmusok működése miatt.

 

Néhány fontos jellemző és szolgáltatás

 

Kezdjük a kevésbé fontosakkal! A készülék külleme és méretei egyáltalán nem változtak, de az alap-design annyira elegánsra sikerült (már a sorozat legelső tagjánál), hogy erre nem is volt szükség. A súlya a gyári adatok szerint picivel kisebb lett, mint a HW55-ösé. Fekete és fehér változatban is készül, nálunk a fekete járt. Ennek egy dedikált házimozi-szobában van jelentősége, hiszen a nem elhanyagolható nagyságú fehér felület ellenjavalt ilyen környezetben.

 

01_DSC07496.jpg

 

A csatlakozókról fentebb már valamennyit beszéltünk, maga a csatlakozópanel, de a házon található alapvető kezelőszervek is a projektor jobb oldalán vannak, a legkevésbé sem feltűnő módon elhelyezve. A már említett csatlakozókon kívül, már hagyományosan, 2 db HDMI bemenete van a projektornak, na és az elmaradhatatlan RS232 vezérlőport.

 

02_DSC07504.jpg

 

A kivilágítható távvezérlőről minden képi üzemmód közvetlenül, egy gombnyomással hozzáférhető, plusz egy csomó funkció és beállítási lehetőség szintén „megkerüli” a menüt, illetve a menüben való többlépéses bolyongást. Egyébként a menürendszer letisztult, és aki valamelyik korábbi Sony „HW” vagy „VW” projektor menüjével már megbarátkozott, annak nem okoz gondot a HW65 menüje sem, a szükségszerű apró változtatások ellenére.

 

03_DSC07488.jpg

 

Az objektívről semmi újat nem tudunk mondani, mind az F-számban, mind fókusztávolságban megegyezik az előd objektívjével. Következésképpen a zoomtartomány és a vetítési arány is pontosan ugyanannyi – minden bizonnyal ugyanarról az objektívről van szó. A rajzolata szép, kromatikus aberrációt nem mutat, a szubjektív megítélés alapján a Full HD megjelenítéshez tökéletesen megfelelő. Az objektív-elmozgatás (lens shift) tartomány sem változott, függőlegesen max. ±71%-ot, vízszintesen max. ±25%-ot tudunk állítani a centrális helyzethez képest. Ha azonban mindkét elmozgatást egyszerre kell használnunk, akkor a maximális értékek csökkennek, de ez minden lens shiftes projektornál így van. Ha vízszintesen is el akarjuk mozgatni az objektívet, akkor a függőleges mozgatás csak kisebb lehet a maximumnál, és fordítva:

 

04_lens shift.jpg

 

Mindazonáltal a megadott értékek még a házimozi-projektorok világában is szokatlanul nagyok, tehát nagyban segítenek az elhelyezésnél.

 

Installálás, konvergencia, gyári beállítások

 

Mint fentebb részleteztük, a mindkét irányú lens shift meglehetős szabadságot ad a projektor pozícionálásában, különösen, ha az 1,6x-es zoomátfogást is figyelembe vesszük. A vetítési arány alapján – amelyet az objektív fókusztávolsága és a 0,61”-es panelméret határoz meg – 2,4 m széles képet 3,26 és 5,18 m távolságból vetíthetünk. Ha a helyiség adottságai megengedik, a zoomot – ha lehetőség van rá – annak szem előtt tartásával is érdemes megválasztani, hogy az objektív tele állásában (távolról vetítve) némileg kisebb a fényerő, míg az objektív wide állásában (közelről vetítve) éppen ellenkezőleg, nagyobb a fényerő. A két szélső állás között kb. 17% különbség van, ami nem mondható nagynak az 1,6x-os zoom mellett.

 

Esetünkben a zoom a lehetséges elhelyezésből adódóan a tele álláshoz közelebbi, de a közepes zoomállástól nem túl távoli pozícióból történt a vetítés. A pozíció és a geometria beállítását segíti a távvezérlőről egyetlen gombnyomással elérhető PATTERN beállítóábra, amely zöld színű, téglalapokat alkotó vonalakból áll.

 

3-chipes projektor lévén, fontos szempont a három alapszínű kép pontos fedésbe hozása, azaz a konvergencia beállítása. Azt, hogy a készülék bekapcsolása és bemelegedése utáni konvergencia mennyire tér el a tökéletestől, alapvetően a panelek gyári beállításának pontossága határozza meg, ami a legtöbbször, még a legnagyobb gyártási gondosság mellett sem 100%-os, nem beszélve arról, hogy némi eltolódás a hőmérséklet hatására is felléphet. Ezért építette be a Sony (és több más gyártó) a fejlettebb 3-chipes projektoraiba a digitális konvergencia-állítás lehetőségét. A Panel Alignment funkció a teljes képfelületen is, és a képet kisebb zónákra osztva is lehetővé teszi a kb. 0,1 pixel pontosságú konvergencia beállítását, ami nem kis teljesítmény. Ez azonban, még ha kis mértékben is, a natív felbontás rovására megy.

 

A beállítás a gyakorlatban úgy történik, hogy a projektor kiad egy cián (zöld és kék additív keveréke) hálóábrát, amelyen a kék „kilógását” próbáljuk megszüntetni. Hasonlóan egy sárga (zöld és vörös keveréke) hálóábrán a vöröset próbáljuk meg a helyére húzni, végül egy fehér hálóábrán elvégezzük a szükséges finomításokat (ha kell). A folyamat persze más sorrendben is elvégezhető.

 

Ezen beállítások után némi lazítás következik a gyári presetek (gyárilag programozott beállítások) szemrevételezésével, kedvenc filmrészletek, és ha kell, valamilyen HD TV-program vagy játék próbálgatásával. Én elsődlegesen a házimozis képességeket akartam megismerni. A cél annak közelítő felmérése, hogy a presetek nagyjából mire képesek, esetleg milyen anomáliákat mutatnak. A HW65ES (akárcsak elődei) bővelkedik a gyárilag „kalibrált” módokban (Cinema 1, Cinema 2, Reference, Photo, Game, TV, Bright Cinema, Bright TV), plusz van egy külön User mód is, amelynek beállításai alapállapotban (resetelve) ugyanazok, mint a Reference-é. Az elnevezések önmagukért beszélnek.

Az elődökhöz hasonlóan az elég gyorsan kiderült, hogy a „dobozból kivett” (valójában resetelt) projektor Cinema és Reference beállításai elég jól hozzák a filmes képi világot, a kép tiszta és dinamikus, a fényerő egy 2,4 m-es vásznon több mint elég, és a színekkel sincs nagy gond. Igaz, a Cinema módokban a jó színhőmérséklet mellett a „meleg” színek a vöröstől a zöldig kicsit telítettebbek a szükségesnél. (Ezt a szubjektív benyomást a mérések később igazolták.)

 

A presetek elemzése

 

Nem mindig szoktam minden gyári képi módot („színmódot”) végigmérni, pláne, ha ilyen sok preset van, de ezúttal megtettem, hogy minél teljesebb képet kapjunk a HW65ES viselkedéséről. Mindegyik módot előzetesen visszaállítottam alapállapotba (reset), hogy minden változtatás nélkül a gyári beállítás eredményét lássuk.

Nézzük először az RGB együttfutás ábráit, amelyek jól jellemzik az R, G, B alapszínek arányának esetleges változásait a szürkeskálán, illetve a színhőmérséklet értékét:

 

05_gray_presets_jo.jpg

                                        RGB tracking a gyárilag meghatározott módokban

 

Látható, hogy mindkét Cinema mód és a Reference mód (mely utóbbi a Rec.709-es szabvány paramétereit célozza meg) eléggé kiegyensúlyozott szürkéket, és a D65 (6504 K) fehérponthoz közeli átlagos színhőmérsékletet adnak (Cinema 1 → 6430 K, Cinema 2 → 6371 K, Reference → 6499 K). A többi öt módban a színhőmérséklet (szándékosan) ettől tetemesen eltérő, Game módban a fehér meglehetősen „hideg” (7130 K), Photo módban „meleg” (a megcélzott érték 5500 K, a mért érték 5487 K), a TV, Bright TV és Bright Cinema módban szintén „hideg”, pl. a TV-nézéshez a Sony  8547 K-re állította a TV presetet (ez egyúttal a legnagyobb színhőmérsékletű a gyári beállítások közül, plusz a fehérpont a zöld irányába is eltolódott). Megnyugtató viszont, hogy a szürkeskála mentén egyik módban sem ingadozik jelentősen az alapszínek aránya. Ez előre vetíti azt a lehetőséget, hogy amennyiben a színhőmérsékleten változtatni akarunk valamely módban, ezt megtehetjük úgy, hogy a szürkelépcsők színhőmérséklete egyforma marad.

A színhőmérsékletről mondottakat alátámasztják az R, G, B, C, M, Y színpontok és a fehérpont mérésének eredményei a színdiagramon (a kis négyzetek a Rec. 709/sRGB szerinti referenciapontokat, a köröcskék a mért értékeket jelölik):

 

06_chroma_presets_jo.jpg

               A mért színpontok és a fehérpont pozíciója a színdiagramon a nyolc gyári módban

 

Itt azt érdemes megjegyezni, hogy a Reference módot leszámítva, a színdiagram vörös-zöld éle felé mindegyik módban nagyobb a színtartomány (az alapszíneket összekötő háromszög) a referenciánál, a kék tartományban néhol nagyobb, néhol éppen jó. A későbbi kalibrációhoz számításba jön a Cinema 1 és a Cinema 2 mód (ez utóbbi némileg kisebb fényerőt produkál, és a gamma jóval nagyobb) vagy a Reference mód, amely a színek szempontjából a legpontosabb. Az azonban látszik, hogy a zöld alapszín színezete kissé pontatlan, nagyon picit a sárga felé tolódott. Mivel a Cinema módokban a színháromszög pont a zöld és a vörös között nagyobb a referenciánál, fennáll a lehetősége, hogy a színmenedzselés során sikerül a zöldet fölülről a „helyére tolni”. A Cinema 1 módnak kissé kiegyenlítettebb a szürkeskálája, mint a Cinema 2-é (és a fényerő nagyobb), így végül is ezt választottuk kiindulásul (lásd később).

 

A gammáról összefoglalóan annyit mondanék (mivel nyolc gamma-ábrával nem akarom tovább terhelni az olvasót), hogy a Reference és a Photo mód kivételével, ahol a gamma szép egyenletes, és 2,1 és 2,2 között van, a többi módban vagy össze-vissza ugrál (elsősorban az erős dinamikus kontraszt-szabályozás miatt, pl. a Cinema módokban vagy TV módban), vagy a 30%-os szürkelépcső fölött 2 – 2,2 közötti értékről elkezd meredeken zuhanni, és 60%-nál már 1,6 alá esik (pl. a Game vagy a Bright TV, Bright Cinema módok).  

A jó, azaz minél kevésbé észrevehetően működő dinamikus kontraszt-szabályozás persze alapvetően nagyon hatásos és eredményes kontrasztnövelő eljárás lehet, de nem árt mértékkel használni (a HW65ES-ben két fokozata van, a Full és a Limited, ezekről még beszélünk). Minden esetre levonható a következtetés, hogy ha mindenképpen ragaszkodunk az egyenletes gammához, akkor a dinamikus kontraszt-szabályozást ki kell kapcsolnunk. Ilyenkor is lehetőségünk van a natív kontraszt növelésére a HW65ES-be beépített manuális írisz-szabályozás segítségével, mint látni fogjuk. De lépjünk tovább!

 

A fentiek fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy az R, G, B, C, M, Y színek fénysűrűség értékei szintén a Reference és a Photo módban (ezeknél alapból ki vannak kapcsolva a képjavító funkciók) a legjobbak, bár nem tökéletesek. A többi módban a luminanciák nagy kilengéseket mutatnak. A következő – a presetekre vonatkozó utolsó – ábránkon három mód (Reference, Photo és Cinema 1) mért luminancia-értékeit mutatjuk meg a gyári állapotukban.

 

07_luma_presets_jav.jpg

                                  Néhány gyári preset RGBCMY színeinek mért fénysűrűségei

 

A Reference alapszíneinek luminanciái majdnem tökéletesek, az egy kéket kivéve, a Photo mód már kissé nagyobb eltéréseket mutat, Cinema 1 módban pedig láthatóan nagyobb hibák jelentkeznek. A többi gyári preset hasonló vagy nagyobb kilengéseket produkál a fénysűrűségben, ami főként a bekapcsolt Contrast Enhancer, Dynamic Control és más funkciók hatásának tudható be.

 

Fényerő és kontrasztarány a gyári beállításokban

 

Egyelőre még mindig vegyünk erőt magunkon, és ne nyúljunk a gyári állapotot megváltoztató rengeteg szabályzóhoz! Feladatunk a fényerő- és kontrasztviszonyok felmérése a presetekben.

Fontos megjegyzés, hogy a konkrét mérés a zoom középállása és a tele állás között történt, így a fényerő kisebb lesz, mintha wide állásban mértünk volna, bár a különbség nem túl nagy. (Az objektívekről, a zoomról és az F-számról lásd korábbi írásunkat.)

 

A mérési adatokat High lámpamódra adom meg, azzal a kiegészítéssel, hogy Eco módban a fényerő átlagosan kb. 38%-ot csökken. Ez szokatlanul nagy csökkenés, a legtöbb projektornál 25-30%-nál nem több a fényerőesés Eco módban a Normal/High/Standard lámpamódhoz képest.

A legnagyobb fényerőt, 1666 lument Game módban mértem, a legkisebbet Photo módban, ez 861 lumen volt. Az engem leginkább érdeklő Cinema 1, Cinema 2 és Reference módokban a fényerő rendre 1102, 977 és 1148 lumen. Mondjuk, a Cinema 1 egy 3 m széles, 16:9-es, 1-es mattfehér vásznon 69,7 cd/m2 (nit) fénysűrűséget produkál, ami kb. 20,3 footlambertnek felel meg, azaz még mindig nagyobb a nagymozik 16 footlambert standard fénysűrűségének.

Ha Eco módban használja valaki a projektort (hosszabb lámpaélettartam, kisebb fogyasztás, kisebb hűtési zaj), akkor esetleg érdemes 3 m helyett pl. 2,4 m széles vásznat használni, mert különben a fénysűrűség 12,6 footlambertre esik, ami már (2D-ben) az alsó határon van, bár van, akinek ez még megfelel.

Figyelem! A kalibrált fényerő ráadásul feltehetően kisebb lesz, mint a gyári beállításon, így mégiscsak valószínűbb, hogy High lámpamódban ajánlatos maradnunk (vagy a vászonméretet kell a megfelelő mértékben csökkentenünk).

 

A nagy dinamikus kontrasztarány (Full Dynamic Control) mérése nem egyszerű, mert a műszerünknek nagy tartományt kell átfognia. Ha igaz a specifikált 120.000:1 kontrasztarány, akkor a teljesen fehér képfelület megvilágítása 120.000-szer akkora, mint a teljesen fekete képfelületé. A gyári módok közül ötben Full-ra van állítva a Dynamic Control, és ezekben valóban kimértük a 120.000: 1 és 140.000:1 on/off kontrasztarányt, tehát a projektor még túl is teljesítette a vállalt értéket.

A natív kontraszttal, azaz kikapcsolt Dynamic Control mellett más a helyzet (ez a Reference, a Photo és a Game módban van így), itt eleve nem találunk adatokat a kézikönyvben. Mérni azonban elég pontosan lehet, és azt találtuk, hogy a legnagyobb natív kontrasztot a Game mód adja (8894:1), a következő a Photo mód (6693:1), Reference módban pedig 5744:1 a natív kontrasztarány. Azért ezek nem rossz értékek! Azt majd meglátjuk, hogy kalibrált állapotban mekkora natív kontrasztot kapunk.

 

Van azonban a HW65ES-nek még egy kontrasztjavító „csodafegyvere”. Na nem a Contrast Enhancer funkcióra gondoltunk, amely Low állásban ugyan hasznos lehet a sötét részletek jobb megkülönböztetéséhez, de az on/off kontrasztarányt nem befolyásolja. A Cinema Black Pro almenüjében, az Advanced Iris alatt (ahol egyébként a Dynamic Control is van) találunk egy talányos Brightness nevű szabályzót. Ezt az előd HW55-ben még „Manual”-nak hívták, utalva a kézi íriszállítás lehetőségére. Egyébként az elnevezése így is jó, mert az írisz fokozatos zárásával a fényerő (Brightness) valóban csökken. Az már csak kekeckedés, hogy a tényleg pontos elnevezés Luminance vagy Liminous flux lenne. J

Na ez az a szabályozó, amivel a projektor íriszét kézzel állíthatjuk: a legkisebb (Min.) állásban a fényerő 40%-ot csökken, de a natív kontraszt a mérések szerint látványosan megnövekszik. Ha maradunk High lámpamódban, a fényerőt a mechanikus írisszel nyugodtan csökkenthetjük, feltéve, hogy nem túl nagy a vászonméretünk. Amit nyerünk: lényegesen jobb kontrasztarány, amit vesztünk: High lámpamódban nagyobb a projektor zaja, de ennek megítélése elég szubjektív, és a projektor elhelyezésétől is függ. Hozzá kell tennünk, hogy ez a projektor mindkét üzemmódban nagyon csendesnek mondható.

Aprónak tűnő, de szerintem fontos változás a korábbi megoldáshoz képest, hogy míg a HW55-ben vagy-vagy alapon lehetett választani a Full, a Limited és a Manual között, a HW65-ben a Manual-t átnevezték ugyan Brightness-re, de – és ez a fontos – a Limited (mérsékelt) dinamikus kontrasztszabályozás bekapcsolható bármilyen kézileg beállított íriszállásban.

 

07a_Cinema Black Pro.jpg

A Cinema Black Pro almenüben lehet a dinamikus írisz-szabályozás mértékét megválasztani, illetve az írisz kézi beállítását elvégezni (Advanced Iris), továbbá a „kontrasztjavító” funkciót ki/be kapcsolni, és a mértékét beállítani (Contrast Enhancer). Ezen kívül itt lehet a lámpa üzemmódját High-ra vagy Eco-ra állítani (Lamp Control). Eco állásban közel 40%-kal csökken a fényerő

 

Ideje utánajárnunk, hogy milyen pontosan kalibrálható a HW65SE a Rec.709/sRGB színteréhez mint referenciához, és hogy milyen értékeket kapunk kalibrált állapotban.

Mielőtt azonban ezt megtennénk, nem hagyható ki a projektor képjavító funkcióinak, a képet befolyásoló beállítási lehetőségeinek áttekintése. Ezek a funkciók javíthatják a képminőséget, de nem mentesek a „mellékhatásoktól”sem, ha valaki a durvább fokozatokba kapcsolja őket. Ilyenkor a képet mesterségessé, zavaróan természetellenesé tehetik. Az új projektor ilyen funkcióira jellemzők a minimális járulékos hatások, a Sonynak sok generáción keresztül volt ideje a finomításra.

 

A videofil felhasználók egy része a „képjavító” funkciók többségét (ide soroljuk a kontrasztjavítást, a zajszűrést, a képinterpolációt, a felbontásnövelést, sőt a dinamikus kontraszt-szabályzást is) valószínűleg azonnal hatástalanítja, mert valóban, a kiváló minőségű képforrások jelét gyakran nem kell semmilyen mesterséges képjavításnak alávetni (még akkor sem, ha pl. egy 24 kép/s-os filmben a gyors mozgások elmosódhatnak, a judder is megjelenhet, de megmarad a filmes „feeling” ). Gondoljunk azonban arra, hogy előfordulhat gyengébb minőségű mozgókép vagy tv-műsor stb. vetítése is, amikor jó szolgálatot tehetnek a beépített korrekciós lehetőségek.

 

A képminőség befolyásolása

 

Szigorúan véve a Contrast/Brightness/Color/Hue/Sharpness szabályzókat is ide sorolhatjuk, mert az első kettővel a helyes fehérszintet és feketeszintet lehet beállítani (végpontozás), vagyis a dinamikatartomány szabványos határait meghatározni. Ez a két szabályzó tehát fontos. A Color a telítettséget (vagy inkább a chroma paramétert), a Hue pedig a színezetet állítja (eltolja a zöld vagy a bíbor felé), de nem alapszínekre lebontva, hanem minden színt egyszerre, de különböző mértékben befolyásolva. Használatuknak egy ilyen szintű projektorban, amely teljes színmenedzselő rendszert tartalmaz, nincs különösebb értelme. A régebbi projektorokban a színdekóder működését lehetett velük befolyásolni. A Sharpness szabályzó állítgatása digitális bemeneti jel esetén felesleges, a legjobb, ha minimumon hagyjuk.

 

A számunkra legfontosabb/legérdekesebb funkciókat, lehetőségeket a Picture menü, illetve a benne lévő Cinema Black Pro és Expert Setting almenük tartalmazzák.

 

07b_picture_menu.jpg

A HW65ES Picture menüje. A Cinema Black Pro és Expert Setting almenük további gazdag lehetőségeket nyújtanak

 

A Reality Creation-t érdemes elsőként megbeszélni, mert a „házimozi-társadalmat” határozottan megosztja, hogy ajánlatos-e mesterséges „felbontásjavító” vagy „valóságteremtő” megoldásokat használni. Szerintem ez attól függ, hogy mennyire sikerül finoman beállítható és a kép természetességét megőrző algoritmust kidolgozni a fejlesztőknek. A Reality Creation 2-es verzióját egy sikeres algoritmusnak gondolom. Sok próbálkozás után úgy láttam, hogy mértékének gondos (akár filmről filmre változó) megválasztásával nagyot javíthatunk az élességen, az apró részletek kontrasztján és a kép „mélységén”. Egy 100-as skálán szabályozható, a maximumot én túl soknak találtam, nekem 30 és 60 közé állítva adta a legjobb eredményeket. Ez persze erősen szubjektív vélemény. 

 

Hogy mi is tulajdonképpen a Reality Creation? A rövid magyarázathoz egy korábbi írásunkból idézek (Sony projektorújdonságok 2015 I. rész):

„A Reality Creation alapvető célja, hogy a bemeneti jelből a lehetséges legjobb képet állítsa elő. Ezt a következő három lépésben teszi: először a bemeneti jel minden pixelét minden irányban analizálja, majd a megfelelő Sony algoritmust „ráereszti” a jelre, és az apró képrészletek korábbi mintákkal való összehasonlításával mintafelismerést végez, végül elvégzi a pixelek „valóságalkotó” leképezését.”

 

07c_FH_3.jpg

                                A Sony Reality Creation funkció működésének szemléltetése

 

A Sony fejlett képinterpolációs algoritmusát a Motionflow elnevezés takarja, illetve ezen menüpontban érhetők el a különféle opciók. A 24p filmek minden eredeti jellegzetességének megőrzéséhez vagy az Off állapot, vagy a True Cinema beállítás javasolható. A kettő közötti különbség alig érzékelhető, nagyon közel állnak egymáshoz.

A mozgáskisimítás, a remegés/akadozás (judder), illetve mozgáselmosódás (blur) csökkentése/megszüntetése a Smooth Low vagy az erőteljesebb Smooth High beállítástól várható. Ezek az algoritmusok szinte mellékhatás nélküliek, különösan a Smooth Low, amelyet bátran javasolhatunk azoknak, akik nem ragaszkodnak minden áron a filmes „feeling”-hez, vagy jellegében más képanyagot néznek. Game módban a Motionflow alapból ki van kapcsolva, mert a kis input lag ezt megköveteli.

Az Impulse és a Combination opciókról a Sony nem sokat árul el, saját tapasztalat szerint ezek az interlace-es képek feldolgozásába szólnak bele, az egyik a váltott soros videó, a másik a kevert (videó és film) anyag deinterlészelését befolyásolja. 

 

A Color Temp. (színhőmérséklet) almenüben részben négy fix értéket választhatunk (D93, D75, D65, D55), részben 5 db Custom (egyéni) lehetőségünk van, amelyeket azután külön menüben tetszés szerint, 20% és 80% szürkén (Bias és Gain) alapszínenkénti szabályozással állítgathatunk. Ez több mint elég a megfelelő színhőmérséklet beállításához, esetünkben a pontos D65 megcélzásához (ha a D65 fix érték nem lenne elég pontos).

 

Az Expert Setting almenü további „képjavító”, illetve némi szakértelmet igénylő (kalibráláshoz szükséges) és egyéb haladó lehetőségeket tartalmaz.

Az NR és MPEG NR zajcsökentés bekapcsolására vagy mértékének állítására csak gyenge minőségű forrásjel esetében lehet szükség. A legtöbbször kikapcsolva hagyhatjuk, esetleg Auto állásba tesszük. A Smooth Gradation a dithering fedőneve, amelyet sávosodás esetén érdemes használni – ez a nagy, majdnem homogén felületeknél fordulhat elő.

Az első fontos pont ebben az almenüben a Gamma Correction. 1,8 és 2,6 között hatféle érték közül választhatunk, köztük a kontollált házimozi körülményei között általában beállítandó 2,2-es gammát. Emellett van még négy „Custom”, azaz ízlés szerint választható négyféle opció és egy teljes kikapcsolás lehetősége is.

 

A másik nagyon fontos pont a Color Correction, azaz az RGBCMY színek kalibrálása a kiválasztott színtérhez (a házimozi esetében értelemszerűen a HD-hez szabványosított Rec.709, más néven BT.709 referenciához, amely egyébként megegyezik az sRGB-vel, a színpontokat és a fehérpontot tekintve). A projektor teljes színmenedzselő rendszert tartalmaz, amely mind a hat szín három-három paraméterét, tehát összesen 18 jellemzőt egymástól (majdnem) függetlenül képes állítani.

 

07d_color_correction.jpg

A 3 elsődleges és 3 másodlagos szín színezete, telítettsége és fénysűrűsége külön-külön állítható a színmenedzselő rendszerben

 

Az Input Lag Reduction (a bemeneti jel és a kimeneti kép közötti késleltetés csökkentése) funkció a játékosok számára fontos, ugyanis ekkor be kell kapcsolni, hogy a kb. 21 ms-os minimális input lag valóban meglegyen.

 

Finomítás kalibrációval

 

A „HW” sorozat tagjainál szinte mindig a Reference gyári beállításból lehet és érdemes kiindulni, és általában csak kisebb kiigazítás szükséges. A Reference preset a HW65ES-nél is majdnem tökéletes, de csak majdnem, egy kis finomítás itt is ráférne. Csábító lehetőség – ráadásul a User mód alapértelmezett beállítása is a Reference –, azonban egy egészen kis apróság más irányba térített engem. A színpontok többször megismételt mérése ugyanis a zöld alapszín színezetében egy kis jobbra csúszást mutatott a sárga irányában (lásd a Reference módnak megfelelő színdiagramot).

Ezt reálisan senki nem veszi észre egy filmen, de még egy zöld tesztmintán is csak a nagyon gyakorlott szem szúrja ki, elsőre én sem vettem észre. De mégis ott volt, és a mérés is igazolta. Ezért úgy gondoltam, hogy másik kiinduló módot választok. A Cinema 1 és 2 módok színtartománya éppen a zöld-vörös vonalon jóval nagyobb volt a referenciánál (Rec. 709), így volt rá némi remény, hogy a zöldet a helyére lehet tolni. Végül a Cinema 1-et választottam a némileg nagyobb fényereje és a jobb gammája miatt.

 

A kalibrálást így két lépésben kellett elvégeznem. Először a Cinema 1-et megpróbáltam „megtisztítani” a torzító hatásoktól, így kikapcsoltam az összes kikapcsolható opciót a zajcsökkentő, kontrasztjavító, dinamikus kontraszt-szabályzó, képinterpolációs és egyéb funkciókban. Természetesen a végpontozást is elvégeztem az egyik HDMI bemenet Auto állásában (amikor a bemeneti kódtartomány automatikusan igazodik a forrás kódtartományához). Az „egyszerűsített Cinema 1” mód – ahogy én neveztem – a következő beállításokat tartalmazta: High lámpamód, BT.709 színtér, 2,2-es gamma, D65-ös színhőmérséklet, Motionflow kikapcsolva, Reality Creation kikapcsolva, Dymanic Control kikapcsolva, Contrast Enhancer kikapcsolva, NR, MPEG NR, Smooth Gradation és Clear White kikapcsolva, az Input Lag Reduction szintén kikapcsolva. Ez volt tehát a kiindulás.

A kalibrációs szoftvert elindítva ezután megmértem az „egyszerűsített Cinema 1” RGB együttfutását, amely még kalibrálatlanul is majdnem hibátlan volt. A Color Temp. menüben azután ezen sikerült egy picit még finomítani (D65-ről átváltva Custom 3-ra, amely alapértelmezetten szintén D65, de lehetővé teszi az állítgatást a három alapszín Gain és Bias szabályzóival).

 

08_gray_kalib.jpg

Az RGB együttfutás”egyszerűsített Cinema 1” módban, kalibráció előtt (felül), és kalibráció után (alul). A beavatkozás láthatóan alig észrevehető változást okozott az amúgy is jó együttfutásban. A kiindulási átlagos színhőmérséklet 6492 K-re, kalibráció után pedig 6508K-ra adódott, ami valószínűtlenül pontos érték, az egyes szürkelépcsőkön azonban maradtak kisebb eltérések

 

Ezután az „egyszerűsített Cinema 1”-re a szoftvert „ráeresztve” RGBCMY színenként megmértem a színezet, a szaturáció és a világosság eltérését a megcélzott referenciától. Az alábbi ábrán ezt a felső diagram mutatja. Az alsó diagram pedig a színmenedzselő rendszer használata utáni állapot. 

 

09_CMS.jpg

A szoftver megmutatta a vörös, zöld, kék, sárga, cián és bíbor színek Lighness, Saturation és Hue értékeit kalibrálás előtt (felső ábra) és kalibrálás után (alsó ábra). A zöld színezetének eltérése itt is világosan látszik a felső ábrán, tehát ugyanaz a helyzet, mint Reference módban. Eszerint felesleges volt a Cinema 1-gyel bajlódni, Reference-ben nagyjából ugyanezt kaptam volna. A pici színezethiba csak kicsit korrigálható a CMS rendszerrel, de csak a telítettség egyidejű csökkenésével (alsó ábra, zöld sáv). A kék világosságértékét sikerült teljesen korrigálni, a szaturációt kevésbé (bár az eltérés elhanyagolható, -1,8%). A többi szín esetében a beavatkozás sikeres volt     

 

Nézzük ezután a színdiagramokat kalibráció előtt és után. Itt is érvényes, hogy az „egyszerűsített Cinema 1” és a kalibrált mód meglehetősen kevéssé különbözik. Az azért látszik, hogy a zöld színezete (iránya a fehérponthoz képest) valamivel jobb lett, de picit közelebb került a fehérponthoz, ami a kisebb telítettséget mutatja. Persze ez már a szőrszálhasogatás kategóriája…

Ami viszont egyértelmű eredményként könyvelhető el, a sárga és a bíbor pontosabb pozíciója.

 

10_chroma_kalib.jpg

Az „egyszerűsített Cinema 1” (felső ábra) és a „kalibrált Cinema 1” (alsó ábra) színpontjai és fehérpontja a Rec.709 referenciához képest

 

Az elsődleges és a másodlagos alapszínek pontosságát érdemes alacsonyabb (75, 50 és 25%-os telítettségi szinteken is megmérni, hogy valamennyire képet kapjunk a színtartomány belső pontjainak esetleges eltéréseiről a referenciától. A kalibrált állapotot ezért ilyen szempontból is megvizsgáltuk, az eredményt az alábbi ábra mutatja:

 

10b_Sat_post.jpg

A belső (csökkentett telítettségű) színpontok pozíciója a referenciapontokhoz képest. Bár kisebb-nagyobb eltérések világosan látszanak (különösen a kék esetében), valójában sok más házimozi-projektorhoz képest jó a helyzet, színezethibák szinte nincsenek, azaz a különböző telítettségű pontok színenként egy-egy egyenesre esnek, amelyek iránya csaknem töklletes 

 

Ami a gammát illeti, a pontonkénti, teljesen korrekt beállításra nincs mód, de a megcélzott 2,2-őt jó közelítéssel tudja, bár némileg alacsonyabb. A Sony speciális kalibrációs szoftverével, a Projector Calibration Pro-val jóval pontosabb beállítás lehetséges, akár 10 vagy 64 ponton is, de ennek a szoftvernek a terjesztése még tudtommal nem nyilvános.

 

11_gamma_kalib.jpg

A gamma menete kiinduló állapotban (felső ábra) és kalibráció után (alsó ábra). A két görbe alakja szinte hibahatáron belül megegyezik, az átlagos eltérés 0,2 körül van. A kalibrált állapothoz tartozó gamma átlagosan kb. 2,14 értékű  

 

Végül az RGBCMY színek luminanciaértékét tekintve nagyon jó eredményt sikerült elérni. A bal oldali ábra a kiinduló helyzetet, a jobb oldali a kalibráció utáni, csaknem mérhetetlenül kicsi luminanciahibákat mutatja.

 

12_luma_kalib.jpg

A luminancia beállítása csaknem tökéletesen sikerült. A kék viszonylag nagy eltérését a referenciától gyakorlatilag nullázni tudtam, de a többi szín is a 0% közelébe csökkent (a bíbor kivételével)

 

Mivel kiderült, hogy a Reference alapbeállításaiból kiindulva is közel erre az eredményre jutottunk volna, kijelenthetjük, hogy a kalibrálás tényleg leginkább csak finomításokat hozott, mint pl. a másodlagos színek pontosabbá tétele, a zöld színezet pici közelítése a referenciához és a kék luminancia tetemes csökkentése. Ez ugyan megéri a kalibrálást, de aki ezt nem tudja megtenni, az is elégedett lesz a projektor képi teljesítményével.

Ettől függetlenül a Reference (vagy a kalibrált) módot a Reality Creation, a manuális írisz (Brightness), talán a Contrast Enhancer és a Motionflow mértékletes használatával, plusz a Dynamic Control Limited fokozatát bekapcsolva lényegesen javíthatunk a képminőségen.  

 

Egyéb megjegyzések

 

A kontrasztot illetően megpróbáltam további javulást elérni anélkül, hogy a Dynamic Control-t Full-ra kellene állítani. Ez járható útnak bizonyult a manuális írisz-szabályzás (Brighness) és a mérsékelt dinamikus írisz-szabályozás (Limited Dynamic Control) kombinálásával. A fent bemutatott kalibrálást követően, először csupán a Brightness szabályzót (az Advanced Iris menüben, nem tévesztendő össze a főmenü Brightness funkciójával!) állítottam minimumra, azaz az íriszt teljesen zártam. Igaz, a fényerő több mint 40%-kal csökkent (kb. 600 lumenre), ugyanakkor a natív kalibrált kontrasztarány 4235:1-ről 6955:1-re nőtt. Ez több mint 60%-os javulás.

 

Ezután a Dynamic Control-t Limited-re állítottam, miközben a Brightness maradt minimumon. Ezzel a kombinációval a natív kontraszt 38.571:1-re emelkedett. Tekintettel a jóval finomabb automatikus szabályozásra, mint Full Dynamic Control esetén, ez egy jó kompromisszumnak bizonyult. A natív 4235:1 kontrasztarány helyett (ami ugyan nem kicsi, de lehetne jobb is) kaptunk több mint 9-szer akkora, finoman működő dinamikus kontrasztot.

Az ANSI kontraszt mérésével kicsit bajban voltam, mert a vetítés helyszíne átmenetileg nem felelt meg a pontos mérés feltételeinek (a falak és a mennyezet reflexiója nem volt egészen nullához közeli). Csak tájékoztatásul közölöm, hogy az ANSI kontraszt biztosan nagyobb, mint 360:1 (ezt mértem), valahol 400:1 és 500:1 között van.

 

Beszélnünk kell még a 3D-ről! (Mellesleg ehhez a projektorhoz a gyártó nem mellékel 2 szemüveget, mint az elődjénél tette, ezért egy más gyártó RF aktív szemüvegét kellett használni.) Őszintén szólva a projektor 3D teljesítménye nem kimagasló, bár erőssége, hogy a nagy 2D fényerő miatt elég világos képet kapunk 3D-ben is. Az is előny, hogy a szinkronjel RF átvitele megbízhatóbb, mint az infra. Gyengesége viszont, hogy a 3D kép kevésbé stabil, kevésbé átütő, mint a 2D kép, és olykor bizony észlelhető némi áthallás is. Ez nem jelenti azt, hogy alkalmilag nem nézhetünk meg vele egy-egy 3D filmet, de aki tartósan „rákattant” a 3D-re, annak inkább valamilyen 3D-ben jobb készüléket javasolunk.    

 

Összegzés

 

A VPL-HW65ES kétségtelenül a „HW” SXRD házimozi-projektorcsalád eddigi legjobb készüléke. Az esztétikailag is nagyra értékelhető projektor (igaz, ez az egész családot jellemzi) kiemelkedően jó, tiszta, dinamikus, színhelyes 2D Full HD képet tud produkálni. Mindezt a Sony által sok éve fejlesztett kiváló jelfeldolgozás teheti még jobbá, olyan szolgáltatásokkal, mint a Reality Creation 2, a Contrast Enhancer vagy a Motionflow különféle opciói. Az eredetileg középkategóriába sorolt „HW” sorozat ezzel a projektorral a Full HD magasabb régióit ostromolja. A 3D-vel kapcsolatban visszafogottabb véleményt kell megfogalmaznunk: a projektor 3D képe messze nem tud akkorát „villantani”, mint a 2D kép, de azért az alkalmi 3D nézéssel nincs probléma.

A nyolc gyárilag programozott beállítás első látásra soknak tűnik, ám végül is előnyként értékelhetjük, mert a kalibrációval nem bíbelődő, és nem csak mozifilmeket néző felhasználók könnyedén megtalálják a körülményeknek és a vetítés tárgyának leginkább megfelelő beállítást. A játékrajongók pedig igazán örülhetnek, mert az input lag értékét valóban alacsonyra sikerült leszorítani.

A készüléket a Sony Hungária bocsátotta rendelkezésünkre. Jelenlegi bruttó fogyasztói ára 979.900 Ft-tól indul, ami teljesen reális a projektor tudását tekintve.     

 

Értékelés

 

Fontosabb mért fényerő és kontraszt értékek

 

Legnagyobb fényerő (Game mód, High lamp): 1666 lumen

Legnagyobb natív kontraszt (Game mód, High lamp): 8894:1

Legnagyobb dinamikus kontraszt (Bright Cinema, High Lamp): 142.944:1

 

Kalibrált fényerő (átkalibrált Cinema 1 mód, High lamp): 1086 lumen

Kalibrált natív kontraszt (átkalibrált Cinema 1 mód, High lamp): 4253:1

 

Manuálisan zárt írisz mellett (egyéb feltételek: mint előbb):

Kalibrált fényerő: 596 lumen

Kalibrált natív kontraszt: 6955:1

 

Manuálisan zárt írisz és Limited Dynamic Control mellett (egyéb feltételek: mint előbb):

Kalibrált dinamikus kontraszt: 38.571:1

 

Ami tetszett

- Kiemelkedő 2D képminőség (tiszta, stabil, éles, dinamikus kép)

- Imponáló fényerő és jó natív kontrasztarány

- Manuálisan állítható írisz

- Nagy zoomátfogás, széles H/V lens shift tartomány

- Hatékony Reality Creation 2 funkció

- Kitűnő képiterpolációs algoritmus

- Kis „input lag” a játékok szerelmeseinek

- Jó ka- librálhatóság, hatékony CMS rendszer

- Integrált RF 3D szinkronjeladó

- Jó ár-érték arány

 

Ami kevésbé tetszett

- Eco módban a fényerő majdnem 40%-ot csökken, ami szokatlanul nagy

- A 3D képminőség átlagos, így alatta marad a 2D minőségnek

- Nincs legalább egy analóg videobemenet a készüléken (bár ez lehet, hogy előny…J)

 

13_DSC07503.jpg

 

Főbb gyári adatok

 

Microdisplay: 3 db 0,61”-es SXRD chip

Natív felbontás: Full HD

Fényerő: max. 1800 ANSI lumen

Kontrasztarány (max. dinamikus): 120.000:1

3D-kompatibilitás: aktív 3D, beépített RF jeladóval

Zoomátfogás: 1,6x

Vetítési arány: 1,36 – 2,16:1

Lens shift: ±71% függőleges, ±25% vízszintes, kézi

Lámpa: 210 W-os UHP

Lámpa élettartama: 6000 óra (Eco módban)

Működési zaj: 22 dB

Méretek: 407 x 179 x 464 mm

Tömeg: kb. 9 kg

 

Nagy Á.

‹‹‹ További Tesztek