2011. január

A bal és a jobb szemünknek szánt képek szétválasztása színszűrők segítségével elég hosszú múltra tekinthet vissza. A klasszikus piros-kék (vörös-cián, zöld-bíbor) szemüveggel nézhető 3D képek ennek egyszerű példái (anaglif 3D). A technika igen olcsó és vetített alkalmazásokban is használható, de a képminősége gyenge, és nem alkalmas a színek kellően valósághű megjelenítésére. Van azonban egy korszerű változata is a bal és a jobb szemnek szánt képek színszűrős, azaz hullámhossz szerinti szétválasztásának, amely teljesen korrekt és kiváló minőségű 3D képet tud előállítani. Hogy mást ne mondjunk, az Avatar londoni ősbemutatója is Dolby 3D vetítőrendszerrel történt.

(2010. június)

Az egészen pici projektorok, vagy ahogy manapság mondjuk, a pikoprojektorok kétféle fényforrást használnak: nagyobb részük LED-ekkel működik, néhány gyártó azonban előnyben részesíti a lézert. A lézervetítő ötlete azonban jóval korábbi, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen sok előnye van annak, hogy monokromatikus (gyakorlatilag egyetlen hullámhosszon emittált) és koherens R, G, B lézersugarak keverésével tudjuk előállítani a színes képet. A gyakorlati megvalósítás, és főleg az olcsó, piacképes lézerprojektor még ma is csak a miniatűr szegmensben elérhető, és ez is újdonságnak számít.

A DLP (Digital Light Processing) technológia hosszú évek óta folyamatosan fejlődik, és a pikoprojektoroktól az óriás fényerejű vetítőkig minden projektorkategóriában használják. Jelenleg egyike a két uralkodó projektortechnológiának, vagyis az LCD tehnológiával versengve osztozik a projektorpiac túlnyomó részén. Már ebből a tényből is következik, hogy aki komolyan gondolja az általa megcélzott felhasználási területhez legmegfelelőbb vetítő kiválasztását, annak illik ismernie legalábbis a DLP technológia alapjait (ez vonatkozik persze az LCD technológiára, és a harmadikként egyre erősődő LCoS technológiára és változataira is).