Fórum   bejelentkezés

Felhasználó

Jelszó

Regisztráció

Feliratkozás hírlevélre

Projektorok böngészésére, összehasonlítására használja a
» teljes listát,
az igényei szerinti projektor kiválasztására a
» projektorkeresőt,
konkrét gyártó és típus kiválasztásához pedig kövesse az alábbiakat:

Kiválasztott termékek

Nincs termék kiválasztva

Cégnév:

Név:

Telefonszám:

E-mail cím:

Egyéb közölnivaló

Bérlés

Ha projektort, és a vetítéshez szükséges más kellékeket sze- retne bérelni, elég kitöltenie egy bérlési űrlapot, és munkatársaink emailben, telefonon vagy szemé- lyesen megkeresik Önt.

Bérlési űrlap

Számháború – avagy ki tud nagyobb kontrasztot mondani?

(2009 május)

 

Van a megjelenítőknek, kijelzőknek egy olyan tulajdonsága – nevezetesen a kontrasztarány –, amely manapság gyakran kerül az érdeklődés és a szakmai viták középpontjába. Nem is vita, inkább kritika vagy elmélkedés az, ami a szaksajtóban teret kap, mivel a jellemző, amelyről beszélünk, többféleképpen értelmezhető, többféleképpen mérhető, és ami rosszabb: nincs olyan módszer, amelyet a gyártók többsége egységesen bevezetne. Ennek tudható be, hogy a projektorok (és más kijelzők) gyártói megtévesztő számháborút folytatnak a kontrasztarányra megadott számarány tekintetében. Mivel a felbontás, a színvisszaadás és más egyéb jellemzők növelése, fejlesztése egy intenzív fejlődés után lassabb ütemre kapcsolt, és manapság már senki nem ájul el pl. a Full HD felbontás hallatán, úgy tűnik, a gyártók találtak valamit, amiben egyre nagyobbakat lehet mondani, és még csak nem is kárhoztathatók ezért, hiszen a vásárlók szeretik a nagy számokat (természetesen nem az árcédulán, hanem akkor, ha az egyre nagyobb számoktól egyre jobb képet remélnek).


(2009 május)

 

Van a megjelenítőknek, kijelzőknek egy olyan tulajdonsága – nevezetesen a kontrasztarány –, amely manapság gyakran kerül az érdeklődés és a szakmai viták középpontjába. Nem is vita, inkább kritika vagy elmélkedés az, ami a szaksajtóban teret kap, mivel a jellemző, amelyről beszélünk, többféleképpen értelmezhető, többféleképpen mérhető, és ami rosszabb: nincs olyan módszer, amelyet a gyártók többsége egységesen bevezetne. Ennek tudható be, hogy a projektorok (és más kijelzők) gyártói megtévesztő számháborút folytatnak a kontrasztarányra megadott számarány tekintetében. Mivel a felbontás, a színvisszaadás és más egyéb jellemzők növelése, fejlesztése egy intenzív fejlődés után lassabb ütemre kapcsolt, és manapság már senki nem ájul el pl. a Full HD felbontás hallatán, úgy tűnik, a gyártók találtak valamit, amiben egyre nagyobbakat lehet mondani, és még csak nem is kárhoztathatók ezért, hiszen a vásárlók szeretik a nagy számokat (természetesen nem az árcédulán, hanem akkor, ha az egyre nagyobb számoktól egyre jobb képet remélnek).

 

A kontrasztaránynak (contrast ratio) mint a projektorok és más kijelzők, és egyáltalán a kép egyik legfontosabb jellemzőjének persze megvan a maga nagyon fontos szerepe. Ám egyfelől a nagy kontrasztérték még önmagában nem biztosítéka a világosságárnyalatok (szürkeskála) finom és egyenletes visszaadásának, másfelől nagy hiba lenne az adatlapokon, termékismertetőkben szereplő számértékeket „készpénznek” venni, és egy nagyobb számból azt a következtetést levonni, hogy az adott projektor (vagy más kijelző) képe jobb, mint azé, ahol esetleg kisebb szám szerepel a specifikációban. Vajon miért?

 

A megtévesztő számok


Mielőtt erre válaszolunk, próbáljuk meg megfogalmazni, hogy mi a kontrasztarány! A leggyakrabban elfogadott definíció szerint egy megjelenítő kontrasztarányán értjük az adott eszközzel előállítható „legvilágosabb” fehér és „legsötétebb” fekete világosságának arányát.


Ez az, amit „full on/full off” kontrasztnak neveznek, és az adatlapokon az esetek túlnyomó többségében ezzel az adattal találkozunk mint kontrasztaránnyal. Úgy határozzák meg, hogy a fehér jelszinthez tartozó, a teljes képmezőt kitöltő fehér kép, ill. a fekete jelszinthez tartozó teljes fekete kép világosságát mérik meg (minden zavaró külső fénytől mentes környezetben), és ezeket állítják arányba egymással. Igen ám, de ezt a két képet csak időben egymás után lehet előállítani, tehát ez a mérés eleve nem tükrözi azt az életszerű, valóságos szituációt, amikor egyszerre látunk ugyanazon a képkockán világos és sötét részleteket.


Egy másik elfogadott, és a valóságos nézési szituációhoz közelebb álló, ám a gyártók körében nem túl népszerű módszer a kontraszt meghatározására a képen egyidejűleg megjelenő fehér és fekete felületek világosságának mérése, és ezek viszonyítása egymáshoz. Ennek szabványosított formája az ún. ANSI kontrasztmérés, amikor egy 8 fekete és 8 fehér mezőből (50% fehér, 50% fekete) kialakított sakktáblaszerű kép a tulajdonképpeni mérőábra. A fekete és fehér mezők megmért világosságát külön-külön átlagolják, és egymással arányba állítják.

 

ANSI kontraszt.pngMellesleg a DLP vetítők ANSI kontrasztja többnyire nagyobb, mint az LCD vagy LCoS vetítőké, viszont az ANSI kontraszt értéke drasztikusan csökken már nagyon kis környezeti megvilágítás esetén. Így a nagyobb ANSI kontraszt csakis akkor érvényesül, ha a projektor fényén kívül semmilyen más fény nem éri a vásznat. Emellett önmagában a nagyobb ANSI kontraszt sem biztosítéka a dinamikusabb képnek, például ha a NATÍV (dinamikus írisz-szabályozás és egyéb trükkök nélküli) full on/full off kontraszt kiugróan nagy, ez csökkentheti az ANSI kontraszt jelentőségét.

Az ANSI kontrasztarányt a gyártók szinte sohasem közlik, mivel számértéke jóval kisebb a full on/full off kontrasztmérés eredményénél. Pl. egy adatlap szerinti 5000:1 full on/full off kontrasztarányú projektor ANSI kontrasztja akár 400:1 vagy kisebb is lehet (és ez már jó, majdnem kitűnő értéknek számít), ami a prospektusban nem mutatna túl jól, pláne, ha a laikus vásárló nem is tudja, hogy pontosan miről van szó.

 

Mindazonáltal a nagy számok félrevezető jellege nem a kétféle definícióból, illetve mérésből ered, hiszen mint mondtuk, az ANSI kontrasztról a legtöbb esetben a gyártók mélyen hallgatnak. 
Próbáljunk meg akkor válaszolni arra a kérdésre, hogy mégis miért megtévesztőek a számháborúban megjelenő egyre nagyobb kontrasztértékek! 


Az egyik probléma, hogy – ahogy mondani szokás –, nehéz összehasonlítani az almát a körtével. Mivel a gyártók számára nincs kötelezően előírt, és csak egyféleképpen értelmezhető mérési módszer (még a full on/full off kontraszt esetében sem), amellyel a kontrasztarányt meg kell határozniuk, ezért teljesen természetes, hogy olyan módszert választanak, amellyel a lehető legszebb arányszámot lehet kihozni (talán én is ezt tenném, ha gyártó lennék). Hogyan lehetséges ez?


A helyzet az, hogy először az LCD projektoroknál, majd némelyik DLP projektornál is bevezették a dinamikus (vagy automatikus) írisz-szabályozásnak nevezett eljárást – manapság egyre több ilyen vetítő kerül forgalomba –, amely nem tesz mást, mint a képtartalom függvényében, illetve a kép folyton változó világosságának függvényében szabályozza a projektor fényáteresztő, fénykibocsátó képességét. A sötét jeleneteknél az írisz-szabályozás visszaveszi a fényt, ami a sötét árnyalatok megkülönböztetése szempontjából kívánatos, míg a túlnyomórészt világos jeleneteken több lesz a fény. Magyarán, az írisz változása pillanatról pillanatra követi a képtartalom változását. Mellesleg az, hogy ez a követés mennyire gyors és pontos, gyártónként és típusonként különböző, de manapság már elég jól megoldható ez a feladat. Kétségtelen, hogy a dinamikus írisz-szabályozás következtében az egymást követő sötét és a világos jelenetek között nagyobb lesz a kontraszt, és ezt az időbeli kontrasztváltozást szubjektíve kontrasztjavulásként érzékelhetjük. De egy képkockán belül a világos és a sötét arányát nem fogja tükrözni a kontrasztarányként megadott szám, mondjuk 20000:1. Az írisz szélső állásainak megfelelő értéket nevezik „dinamikus kontrasztaránynak”, ami jól hangzik, csak nem feltétlenül mutatja a kép valódi dinamikáját, mert azt a szabályozás nélküli natív kontraszt nagyobb mértékben határozza meg. Ma már több olyan LCoS vetítőt találunk a piacon, amelynek egyáltalán nincs dinamikus írisz-szabályozása, mégis jobb a dinamikája a hatalmas natív full on/full off kontraszt következtében. Egy ilyen projektor 15000:1-es kontrasztadata adott esetben  meggyőzőbb és nagyobb dinamikát takar, mint egy automatikus írisz-szabályozású gép 60000:1-es kontrasztja.


A dinamikus kontrasztot úgy mérik, hogy a fehéret az írisz legnyitottabb, a feketét pedig a legzártabb állásában határozzák meg. További „trükk”, hogy a mérést a vetítés optimális beállításához egyáltalán nem megfelelő magas színhőmérséklet mellett végzik (ehhez lényegesen nagyobb fényerő párosul a fehér vetítésekor), míg a valóságos vetítés során egészen más beállítást kell alkalmazni.
Ha kézzel vagy távvezérlővel állítható írisz van a gépen (ez is előfordul), akkor a fehéret „természetesen” nyitott írisz, a feketét pedig zárt írisz mellett mérik, ami megintcsak szép nagy számot ad ki, noha vetítés közben igencsak ritkán tekerünk az íriszen.


Sok DLP vetítőnél a színkeréken van egy fehér (W) szegmens is, amely nagyon hasznos a nagy fényerőt igénylő prezentációs vetítésnél, filmeknél azonban kevésbé kívánatos, így ezt a jelet ilyenkor kioltják. A kontrasztméréseknél azonban tipikusan RGBW módban mérik a fehéret, míg a feketét RGB módban. Csalás? Nem. Csak az a baj, hogy nem közlik, hogy a mérés ezzel a módszerrel történt. Továbbá nem tudjuk, hogy pontosan ki hogyan méri, ezért az összehasonlítás eléggé értelmetlen.


Szintén a DLP vetítőknél megjelent a lámpa fényteljesítményének szabályozása a képtartalom függvényében, azaz hasonló céllal, mint a dinamikus írisz-vezérlésnél. Itt a gyártók értelemszerűen (nagy valószínűséggel) szintén a legnagyobb számot kiadó mérési módszert alkalmazzák, de hogy pontosan hogyan, azt senki sem közli velünk.
Így aztán egymás után találkozunk a nehezen összehasonlítható, egyre növekvő számokkal: 20000:1, 30000:1, 60000:1 stb. – máris kialakult egy olyan számháború, ahol a résztvevők nem egyforma, tisztázatlan feltételekkel küzdenek.

 

Egyéb gondolatok


Egy másik gond ezekkel a nagy számokkal, hogy egyáltalán nem mondanak semmit arról, hogy a kép gradációja, azaz a feketétől a fehérig terjedő szürkeskála egymástól kevéssé különböző világosságfokozatainak visszaadása mennyire lesz finom, korrekt és egyenletes. Előfordul bizony, hogy hatalmas kontrasztarányú projektorok a szürkeárnyalatokat kevésbé tudják megkülönböztetni (főleg a skála sötét, de akár a világos végén), mint egy jóval szerényebb számmal jellemzett, de a szürkeskálát egyenletesen és finoman reprodukáló vetítőtípus. Márpedig ez utóbbi sokkal alkalmasabb filmek vetítésére, és szubjektíve jobb és realisztikusabb képet ad.


Mindeddig maguknak projektoroknak a kontrasztarányáról volt szó. Tudnunk kell azonban, hogy akár egy félhomályos szoba fényei akár tizedére vagy századára csökkenthetik a papíron szereplő kontrasztarányt, mivel mindenféle fény, ami a megjelenítő felületre esik, a „feketét” szürkévé teszi, és a szép nagy arányszámok szánalmasan összezsugorodnak. Magyarán, ha nem ideális körülmények között (nem teljesen sötét, és nem fekete felületekkel határolt  helyiségben) vetítünk, a kontrasztkülönbség jelentősége a szórt fények mennyiségének növekedésével egyre kisebb lesz. Azaz nemcsak a 20.000:1-es és 60.000:1-es kontrasztú projektort nem fogjuk tudni megkülönböztetni egymástól (még ha ugyanolyan mérési módszerrel mérték is őket), hanem még az 500:1 és a 2000:1 kontrasztarányút sem.


Úgyhogy egyrészt fogadjuk kellő fenntartással a kontrasztértékeket a prospektusokon és adatlapokon, másrészt a valóságos vetítési körülményeink felmérésével állapítsuk meg, hogy mennyire fontos nekünk önmagában az óriási kontrasztarány!...
A rossz hír az, hogy a számháború valódi nyertes projektorát adott esetben csak egy minden külső fénytől elzárt, fekete falú, mennyezetű és padlójú szobában végzett méréssel, plusz szubjektív összehasonlítással tudjuk megállapítani, méghozzá bekalibrált színtartománnyal és színhőmérséklettel. A végén pedig kiderülhet, hogy a mozizásra (nem a mérésre) használt szobánk fényviszonyai mellett a hatalmas számok látszólag hatalmas különbségének nincs is jelentősége, mert észrevehetetlen a hatása.

Az igényes házimozizáshoz ezért az ideálisat a lehető legjobban megközelítő vetítési körülmények - sötét falak, padló és mennyezet, és a lehető legkisebb környezeti világítás, beszűrődő fény - szükségesek.

 

Nagy Árpád

jehu@projektor.hu

 

‹‹‹ További Házimozi