Fórum   bejelentkezés

Felhasználó

Jelszó

Regisztráció

Feliratkozás hírlevélre

Projektorok böngészésére, összehasonlítására használja a
» teljes listát,
az igényei szerinti projektor kiválasztására a
» projektorkeresőt,
konkrét gyártó és típus kiválasztásához pedig kövesse az alábbiakat:

Kiválasztott termékek

Nincs termék kiválasztva

Cégnév:

Név:

Telefonszám:

E-mail cím:

Egyéb közölnivaló

Bérlés

Ha projektort, és a vetítéshez szükséges más kellékeket sze- retne bérelni, elég kitöltenie egy bérlési űrlapot, és munkatársaink emailben, telefonon vagy szemé- lyesen megkeresik Önt.

Bérlési űrlap

Útkereső házimozi vetítéshez

Milyen projektort válasszak?

(2008 február)
 
Ebben az írásunkban elkalandozunk a vetítési technológiák útvesztőjében, és megpróbálunk segíteni a potenciális vásárlóknak abban, hogy hogyan válasszanak a technikai tudásban egyre inkább kiegyenlített vetítőkínálatból.
Az elmúlt pár hónapban meglehetősen sokan kértek tanácsot arra vonatkozóan, hogy milyen vetítőt vegyenek. Noha igencsak határozott elképzeléseim vannak arról, hogy mitől és miért jó a vetített videokép, mégis bajban voltam a válaszadáskor. Az utóbbi egy évben történt technológiai fejlesztések következtében a konkurens termékek akkora halmazt alkottak a piacon, hogy talán sosem volt ilyen nehéz választani. Az LCD komoly előrelépést tett az új Epson panelekkel, az LCoS alapú vetítők pedig igencsak megszorongatták, sőt egy-két jellemzőben bőven túl is mutatnak a DLP csúcsvetítők képességein.
 

Milyen projektort válasszak?

(2008 február)
 
Ebben az írásunkban elkalandozunk a vetítési technológiák útvesztőjében, és megpróbálunk segíteni a potenciális vásárlóknak abban, hogy hogyan válasszanak a technikai tudásban egyre inkább kiegyenlített vetítőkínálatból.
Az elmúlt pár hónapban meglehetősen sokan kértek tanácsot arra vonatkozóan, hogy milyen vetítőt vegyenek. Noha igencsak határozott elképzeléseim vannak arról, hogy mitől és miért jó a vetített videokép, mégis bajban voltam a válaszadáskor. Az utóbbi egy évben történt technológiai fejlesztések következtében a konkurens termékek akkora halmazt alkottak a piacon, hogy talán sosem volt ilyen nehéz választani. Az LCD komoly előrelépést tett az új Epson panelekkel, az LCoS alapú vetítők pedig igencsak megszorongatták, sőt egy-két jellemzőben bőven túl is mutatnak a DLP csúcsvetítők képességein.

Hogy kicsit tisztába tegyük a dolgokat, megpróbálom vázolni, milyen szempontokat kell figyelembe vennünk a vetítő kiválasztásakor, és melyik technológiával vetítsünk az adott anyagi lehetőségeket is számításba véve. Az itt leírtak többnyire a személyes véleményemet tükrözik, melyet saját tapasztalataim nyomán alakítottam ki.
Kezdetnek nézzük az egyes vetítési technológiákat: hogyan alakultak az utóbbi időben? A leírások nem annyira a technikai részletek száraz közlésére korlátozódnak, inkább kicsit a gyakorlati tapasztalatokat igyekeznek bemutatni, jellemezni próbálva az egy-egy technológia köré épített vetítők előnyeit és hátrányait.

LCD

 
Az LCD paneles projektorok minden esetben 3 LCD chipre épülő rendszerek. (Megjegyzés: az utóbbi időben az LCD projektorgyártók külön 3LCD logóval próbálják az 1 chipes DLP fölé helyezni termékeiket. A marketing működik, gyakran hallottam vissza a 3LCD szlogent, holott a színes LCD vetítés mindig is 3 chipes volt.) A lámpától az objektívig eljutó fény útjának tervezését viszonylag megkönnyíti, hogy a paneleken a fény áthalad, nem törik meg a fényútvonal úgy, mint a többi (DLP, SXRD, LCoS, D-ILA) technológiánál. Ez, valamint az LCD panelek és a vezérlőelektronika alacsonyabb ára az oka, hogy ilyen olcsók tudnak lenni az LCD projektorok.
Az olcsón megépített fényútvonalnak azonban megvannak a hátulütői is. Az olcsó kategóriába sorolható LCD modellek messze nem csúcsminőségű objektívje, és az olcsóbb belső optikai elemek miatt általánosan elmondható hogy az LCD projektorok egyidejű kontrasztban nem teljesítenek túl jól. Mindemellett ismert, hogy az ugyancsak fontos jellemző, az on/off kontraszt mind a mai napig az LCD paneleknél a leggyengébb. Emiatt jó ideje kialakult az az általános vélemény, hogy az LCD vetítők kontrasztban és képdinamikában messze vannak attól, ami a kiváló videokép vetítéséhez szükséges lenne.
Ezzel szemben meg kell viszont jegyezni, hogy az utóbbi időben, főleg az új Epson D6 és D7 panelekkel az LCD meglehetősen magas szintre ért el, ha összehasonlítjuk azzal, hogy hol tartott 5-6 évvel ezelőtt. Akkoriban a 600:1 natív kontraszt kiváló értéknek számított, és az LCD vetítők képe olyan hibajelenségekkel küszködött, mint a „fixed pattern noise”, a „vertical banding”, az „LCD scanline” és az erősen látható „screendoor”. Ezek a mai panelekkel már teljesen eltűntek, valamint a legújabb vetítők képi világa is jó irányba módosult, lassan-lassan feledésbe merül a túlszínezett képű LCD vetítők világa. Emellett a natív kontraszt értékek is kezdenek egyre jobbak lenni (800:1–2500:1), ámbár az ANSI kontraszt értékek még mindig kicsit alacsonyak (200–250:1).
A legtöbb mai LCD modell ebből a relatíve alacsony kontraszt korlátból egy ügyes trükkel próbál kilépni: az úgynevezett dinamikus íriszt használják. Az eljárás természetesen jó ötlet, és kiválóan működik, azonban a gyártók sokszor túlzásba viszik a dinamikus írisz használatának mértékét a minél hangzatosabb marketing adatok elérése érdekében.
Konkrétabban fogalmazva: jelenleg vásárolhatunk LCD projektort 50.000:1-es reklámozott kontraszttal. Mivel a gyártó nem engedheti meg magának, hogy „hazudjon”, szinte minden esetben reprodukálható is ez az adat, csak az marad ki a prospektusból, hogy ilyen kontraszt mellett nézhetetlen a videokép. Általában a legnagyobb kontraszt értékeket a lámpa natív színhőmérsékletén, és egy nagyon agresszív, nagy tartományban változó automata írisz beállítás mellett mérhetjük, aminek látható működése gyakran belerondít a filmélménybe. A „kontraszt marketing” trükk egyébként technológia-független, de azért említem az LCD-nél, mert itt van a legnagyobb differencia a jó képi világ mellett kapott valós kontrasztértékek és a reklámozott adatok között.
Összegezve, az LCD projektorok mára eljutottak oda, hogy egészen élvezhető színvilággal és elfogadható képi dinamikával jelenítsenek meg videót. Mindezt úgy, hogy a legtöbb esetben a leghalkabb működést, és a legkönnyebb elhelyezhetőséget (pl. a lens-shiftnek közönhetően) az LCD-s modellek nyújtják úgy, hogy a készülékek ára igen kedvező marad. Így elmondható, hogy akik nem a csúcsminőségre utaznak, vagy a moziszobájuk messze nem ideális a vetítéshez, nyugodtan megvehetnek egy újabb kiadású dinamikus íriszes típust, és szinte biztos, hogy elégedettek lesznek.

Az LCD technológia előnyei:
  • Relatíve olcsó készülékek
  • Akár Full HD (1920×1080) felbontás
  • Gyakori az alacsony készülékzaj
  • Gyakori a nagy lens-shift és zoomtartomány
  • Ma már elfogadható kontrasztadatok és színvilág

Hátrányai:
  • LCD öregedés (2-3000 óra után már előfordulhat elszíneződés a képen)
  • A konkurensekhez képest alacsonyabb natív kontraszt, alacsony egyidejű kontraszt és kevésbé élethű színvilág
  • Mivel a legtöbb LCD házimozi projektor a belépő kategóriát veszi célba, a használt optikai elemek sokszor nem a legjobb minőségűek, és ez befolyásolhatja a vetített kép minőségét


DLP

 

A Texas Instruments által kifejlesztett technológia szintén jelentős fejlődésen ment át az utóbbi években. A mikrotükrök gyors ki-be kapcsolásával működő, visszaverődéses fényútvonalat használó eljárás ma már relatíve olcsón Full HD felbontást kínál, viszonylag jó on/off (2000:1-7500:1), és kiemelkedően magas ANSI kontraszt (450:1-700:1) értékekkel.
A mikrotükrök gyors vezérelhetősége rendkívül gyors képpontfrissítési időre ad lehetőséget, emiatt a fény útvonalába helyezett RGB vagy RGB és CMY alapszínekkel ellátott szegmenseket tartalmazó forgó színkerék segítségével egyetlen chip használatával képes színes kép reprodukcióra. Ez máris felveti az 1 chipes DLP rendszerek legtöbbet emlegetett problémáját, a „szivárványt”. A rendszer nagyon gyorsan, de időben egymás után rakja ki az alapszín komponenseket, tehát nem beszélhetünk valódi színkeverésről. Az agyunkat csapja be a rendszer, az emberi érzékelés „sutasága” teszi lehetővé, hogy az egymás után felvillanó színkomponensek színes képpé állnak össze. Ebből következik, és a tapasztalatok igazolják, hogy a szivárvány jelenségre való érzékenység személyenként jelentősen eltérő, hiszen nem mindenkinek a látása (agya) dolgozza fel egyforma gyorsan a felvillanó képeket.
Mára a leggyorsabb DLP vezérlő elektronikákat, és a szivárvány csökkentéséhez elengedhetetlen gyorsan forgó színkerekeket megkaphatjuk akár a belépő kategóriában is. Ezekkel már a korai DLP modelleken durván látható hibajelenségek, mint a sötét árnyalatos pontszórás, dithering, ill. motion dithering is szinte teljesen eltűntek.
A technológia igazán nagy előnye az egyszerűségéből fakad. A fényútvonal ezzel a megoldással rendkívül egyszerű felépítésű (1 chipes rendszer esetében). Nincsenek prizmák, nem kell a vetítőben ide-oda vinni a képet, emiatt az optikai elemek száma minimális. Ennek az a következménye, hogy az 1 chipes DLP vetítők rendkívül kevés optikai fényszóródással dolgoznak (persze ha maga a vetítő objektívje is jó). A kép élessége kiváló, és nagyon jó egyidejű kontrasztot láthatunk.
A 3 chipes rendszerek esetében a fényútvonal jelentősen bonyolultabb, hiszen a tükröktől visszavert képeket összegezni kell, hasonló módon, mint az LCD esetében. Ezt jelenleg szinte minden gyártó esetében csúcsminőségű optikai rendszerekkel oldják meg, így a 3 chipes DLP vetítők a legmagasabb árkategóriában találhatók csak meg.
Érdemes kiemelni, hogy az utóbbi egy-két évben lemaradni látszik a DLP. Legalábbis, ha a kontraszt adatokat nézzük, a mérhető natív kontrasztban az LCD lassan elérte a gyengébb DLP vetítőket. Ki kell emelnem azonban, hogy bár a csúcskategóriás DLP vetítők is csupán 6-7000:1 kontrasztot tudnak, és a megfizethető kategória inkább 2-3000:1-el dolgozik, a DLP magas egyidejű kontrasztja gyakran dinamikusabb, szebb képet jelent, mint amit a dinamikus írisszel támogatott, de egyébkény gyengébb egyidejű kontrasztot tudó konkurens technológiák tudnak.
Összesítve a DLP vetítők tulajdonságait elmondható, hogy még ma is velük kapható meg az a képi világ, amelyet a legtöbb házimozis keres. Ez nem csak a jó kontrasztadatok, és a széles dinamikatartomány, hanem a képi világ filmszerűsége, és a gyakran nagyon korrekt színvilág érdeme. Nem ülhet azonban a babérjain a Texas Instruments, mivel az SXRD és a D-ILA legutóbbi fejlődése komolyan fenyegeti a DLP uralmát.

Előnyök:

  • Jó on/off kontraszt, nagyon jó egyidejű kontraszttal
  • Magas kitöltési tényező (minimális screendoor)
  • Relatíve olcsó és egyszerű készülékek a belépő kategóriában
  • Kiváló mozis jellegű képi világ
  • Full HD elérhetőség
  • Magas élettartam (minimális a DMD chip öregedése)

Hátrányok:
  • Szivárvány-effektus lehet akár az 5-6 szegmenses színkerekes modelleknél is (nézőfüggő)
  • Sokszor hangos, de legalábbis közepesen nagy működési zaj
  • Lens-shift és nagy zoom csak a komolyabb modelleken van, emiatt az elhelyezhetőség gyakran probléma
  • A magas egyidejű kontraszt adta dinamikus kép csak megfelelő szobában jön elő (sötét falak)
  • A komolyabb tudású modellek még 1 chipes rendszerrel is drágák
  • A 3 chipes vetítők nagyon drágák

LCoS


Az LCoS (Liquid Crystal on Silicone) vetítők nincsenek forgalomban nagy számban. Házimozira igazából csupán a JVC és a Sony gyárt paneleket (D-ILA és SXRD néven). A technológiát sajátjukként emlegetik, de az alapelv nagyon hasonló. Az LCoS az LCD és a DLP „ötvözetének” tekinthető. A panel az LCD-hez hasonlóan polarizált fénnyel dolgozik (lényegében LCD), de fényvisszaveréssel juttatja tovább a fényt az objektív felé, nem engedi át a panelen, mint a „transzmisszív” klasszikus LCD.
LCoS panelekkel már régóta lehet látni projektorokat, de az utóbbi időben jutott el odáig a fejlesztés, hogy ki tudták küszöbölni a relatíve alacsony on/off kontrasztot. Pár éve még a csillagászati árú JVC D-ILA is maximum 2000:1-ig jutott el, pedig egyéb jellemzőben igencsak jó az LCoS. Felbontásban és kitöltési tényezőben mindig is éllovas volt, valamint a színvilága is jóval az LCD előtt járt.
Tavaly a JVC HD1 és a Sony VW50 modellek megjelenésével az LCoS gyakorlatilag robbantott a piacon, hiszen a high-end kategória specifikációival (Full HD, 15-20000:1 kontraszt) kínáltak vetítőt a felső kategória aljára pozícionált árral. A JVC azóta a HD100-al elérte a mérhető natív 30000:1 on/off kontraszt értéket, ami eddig csak a csúcskategóriás CRT projektorokkal volt megközelíthető.
Mivel csupán pár típusról beszélhetünk, amelyek házimoziban szóba jöhetnek, inkább nem általánosságban, hanem a konkrétumok alapján próbálom összegezni az LCoS projektorokkal kapcsolatos tapasztalatokat.
A Sony SXRD panele 5000:1 körüli mérhető natív kontraszttal dolgozik, amit egy nagyon jól sikerült dinamikus írisz vezérléssel 15-18000:1 értékre tornázott fel. Azok a Sony modellek, amelyeket eddig sikerült tesztelni, mérhetően hozták a gyári specifikációt, és leszámítva, hogy gyárilag meglehetősen rosszul kalibráltak (sok állítgatást igényelnek), kifejezetten jó projektorok. Amiben elmarad az SXRD a DLP-től: az egyidejű kontraszt. Ez majdnem olyan alacsonyan van, mint a legjobb LCD paneles vetítők értékei, csupán kicsit jobb. Ennek következtében „laposabb” képet ad az SXRD, mint a DLP, viszont a jó natív kontrasztból eredő on-off kontrasztjával a sötét jeleneteken csúnyán el tudja páholni a legjobb DLP vetítőket is.
A JVC két legújabb D-ILA házimozi modelljének a HD1-nek és az új HD100-nak specifikációit olvasva végleg elavultnak tűnik a DLP. Színvilága visszafogottabb, mint a Sony SXRD-é, inkább celluloid jellegű, közelebb van a DLP-hez. A 20-30000:1 kontraszt természetesen földbe döngöl minden korábban megjelent digitális projektort, főleg mert dinamikus írisz nélkül éri ezt el úgy, hogy közben a képe nagyon korrekt. Ami itt is problematikus, az egyidejű kontraszt, ami valamivel jobb, mint az SXRD, de nincs olyan jó, mint a mellé állítható Darkchip3 és Darkchip4 DLP vetítőké.
Külön kiemelném az LCoS modellek közül a cikk készültekor megjelenő Sony VW40-et, amely gyakorlatilag a VW50 kistestvére. Amiért kiérdemli a figyelmet, az a hihetetlen 2999 dolláros induló utcai ára. Ezzel végérvényesen eltűnik az LCoS felsőkategóriás beállítottsága, valószínűsíthető, hogy 2008 egyik legjobb ár/teljesítményű projektora lesz a Sony új modellje.
Az LCoS vetítők – még kissé ugyan szűk – választéka tehát igen erős nyomást jelent a többi gyártó számára, és csupán a legalsó kategóriában hagynak piaci rést. Bár a képi világuk szerintem nem éri el a legfelső kategóriájú DLP-ket, a gyengébb DLP vetítők nem nagyon rúgnak labdába velük szemben. Ismét kiemelem viszont, hogy a DLP erőssége nem annyira egyértelmű még a legjobb vetítők esetében sem. Például a JVC HD1 és a Sim2 D80E egymás mellett vizsgálva jól demonstrálja a két technológia előnyeit és hátrányait egymáshoz képest. A DLP (Sim2) a jól és közepesen bevilágított jeleneteken dinamikusabb képet ad, kicsit jobb színvilággal. Az D-ILA viszont a sötét jeleneteket egyértelműen uralja a hatalmas kontraszttal.


CRT

Eredetileg nem terveztem, hogy kitérek a CRT-re, de röviden mégis megteszem, hiszen érdekességként mindenképpen érdemel pár szót.
Nagyon sokáig a CRT projektorok jelentették a high-end kategóriát a házimozi vetítők világában, és még ma is sokan vannak, akik szerint egy csúcskategóriás 9’’-es projektort semmivel nem lehet megverni, ha videokép vetítésről van szó. A technológia valóban kiváló alapokat ad, hiszen már nagyon régóta Full HD-nál magasabb felbontással is megbirkóznak, hatalmas on/off kontrasztot tudnak, és a mai napig a legprecízebb színvisszaadást a CRT-vel érhetjük el. Mivel a képet pásztázó fénysugár hozza létre, a kép digitalis (pixelezett) jellege már az alacsony felbontású modelleken is ismeretlen fogalom. Az eredmény egy erősen celluloid jellegű, kiválóan kalibrálható videokép, amelynek egyes jellemzőit csak a csúcskategóriás digitális vetítők tudják utolérni.
Meg kell azonban említeni, hogy a CRT vetítés korántsem kompromisszum-mentes szórakozás. A legkisebb ajánlható kategória, a 7’’-es (képcsőméret) is igen termetes készüléket jelent, az igazán csúcsot jelentő 9’’-es gépek pedig igazi szörnyek, akár 70 kilós készülékházzal. Ezen felül nem csak az elhelyezés, de a beállítás is komoly problémákat vet fel. A 3 objektíves megoldás miatt rengeteg időt és felkészültséget igényel már az alapbeállítás is, valamint a készülék és a vászon minimális elmozdulása után is újra kell állítani a rendszer egyes jellemzőit. A kompromisszum legjava viszont az ár. Igaz, új típus már csak nagyon kevés kapható, de egy komolyabb új 9’’-es készülékért súlyos 8 számjegyű összeget kell lerakni az asztalra.
Amiért mégis megemlítettem a CRT-t, az az, hogy viszonylag könnyen hozzá lehet jutni, néha egészen nevetséges áron 8 és 9”-es típusokhoz az internetes árveréseken. A legtöbbször ezek adatprojektorok, de mivel sokszor csak a video-áramkörökben különböznek a videóra optimalizált modellektől, egészen sokat ki lehet hozni belőlük.
Amennyiben igazi barkács- és high-end őrültek vagyunk, érdemes lehet belefogni a CRT vetítésbe, mivel egy komolyabb modellel viszonylag alacsony áron félelmetes minőség vetíthető. Azonban egy ilyen készülék megvásárlásakor nem árt pár dologra odafigyelni:
Mindenképpen vizsgáltassuk meg, ha lehet szakemberrel (még ha relatíve drága is a vizsgálat) a projektort, hiszen az 5-10 éves modellekre nem fogunk kapni garanciát. A vizsgálat térjen ki a CRT csövek állapotára, amiből meghatározható, hogy van-e olyan mértékű elhasználódás, ami miatt a videovetítés nem lesz az igazi (pl. beégés). Bizonyosodjuk meg róla, hogy vannak-e olyan bemenetei, amelyekről használni is tudjuk majd, mert a mai új szabványos csatlakozók bizonyosan nem lesznek meg rajta (DVI, HDMI). Ha csak lehet, olyan CRT vetítőt keressünk, amely úgynevezett LC (liquid coupled) összeszereléssel készült. Ez annyit jelent, hogy az optikai rendszer egyes részeit egy speciális folyadékkal illesztik, ami jelentősen csökkenti a belső fényszóródást, és igazán csak ezekkel a modellekkel lehet csúcsminőségű videoképet vetíteni.
Ha mindez esetleg sikerül, és egy jó állapotú 8 vagy 9’’-es LC CRT projektort el tudunk kapni jó áron, akkor olyan képet hozhatunk ki belőle, amellyel a csúcs 3 chipes DLP-k mellett is könnyedén megállja a helyét.

Előnyök:

  • Profi kalibrálás után rendkívül jó, mozis jellegű videokép nagyon magas kontraszttal és kiváló színvilággal, pixelmentes képpel
Hátrányok:
  • Meghibásodás esetén magas szerviz- és alkatrészköltségek
  • Gyakori a hangos hűtés
  • A nem LC modellek belső fényszóródás miatti gyengébb képe
  • Nagy és nehéz készülékház
  • Érzékeny analóg rendszer, gyakori utánállítást igényelhet
  • Új vetítő esetében csillagászati árak

Összegzés, gondolatok és ajánlások

 
Izgalmas projektoros év van mögöttünk, és bár nincsenek nagy technológiai bravúrok, mégis óriásikat lépett előre a házimozi vetítők piaca. Egyrészt megvan a szokásos stabil áresés (ami sajnos néhol minőségbeli csökkenést is jelent, főleg az alsó kategóriában), másrészt az LCoS nagyon beleerősített. Ezen felül, most már az összes technológiával elérhető a Full HD felbontás, egészen jó áron.
Az bizonyos, hogy nehéz a választás az első gépet vásárlóknak, hiszen bármelyik technológiát nézzük, vannak jó vetítők, és az árak is sokszor közel vannak egymáshoz. Véleményem szerint a választásban a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek mellett érdemes abból kiindulni, hogy milyen körülmények között szeretnénk használni a vetítőt, és mit várunk tőle. Egy világos falú átlagos nappaliban a magas egyidejű kontrasztú DLP-k nem tudnak érvényesülni, és elhelyezni sem könnyű őket. Viszont ha komoly házimozi szobát építünk sötét falakkal, máris előnyben lehet egy jobb DLP. Az LCoS valahol a kettő között van, inkább közelebb a DLP-hez, de az alsó kategóriában nem elérhető.
Nézzük, hogyan válogassunk egyes típusok között, árkategóriák szerint!

Belépő kategória: 100-200e Ft

Százezer forintért már kapunk vetítőt, ez mindenképpen csalogat olyan érdeklődőket a vetítés felé, akik amúgy az anyagiak miatt eddig nem gondoltak a vetítésre.
Ebben az esetben kerüljük az LCD modelleket, szerintem nincs igazán jól teljesítő olcsó LCD projektor, amely videovetítésre jó lenne. Van egy-két modell, amely kifejezetten házimozira készült, igyekezzünk ezeket választani, kerüljük a prezentációs projektorokat! Nem igazán ideálisak videovetítésre.

Ajánlott típusok:
- Benq W100
- Optoma HD65


Alsó kategória: 200-400e Ft

Itt számos házimozi projektor található, leginkább 720p felbontással. Jó lehet a DLP vagy az LCD is mint választás, ezt inkább az elhelyezhetőség vagy a szoba egyéb tulajdonságai határozzák meg. Tudásban itt is sokszor vezet a DLP, viszont a halk és könnyen elhelyezhető LCD modellek adott esetben előnyösebbek lehetnek.

Ajánlott típusok:

  • Panasonic AX200
  • Optoma HD73
  • Optoma HD65
  • Mitsubishi HC1100/3100
  • Sharp XV-Z3100
Középkategória: 400-1000e Ft

Itt nagy harc van a gyártók közt. Full HD minden technológiával elérhető ezen az áron, mindegyikük egészen jó tulajdonságokkal. A DLP itt kicsit hátrányban van, mivel az olcsóbb 1080p modellek nem túl kidolgozottak, nem nyújtanak elég szolgáltatást, és a mellé tehető LCD és SXRD egészen jó.

Ajánlott típusok:
  • Sony VW40
  • Panasonic AE2000
  • Epson TW2000
  • Optoma HD80
  • Benq W5000/9000.
Felső kategória: 1000-2500e Ft

Itt már belép a JVC (D-ILA) és több más gyártó is a képbe. Ennyi pénzért már neves cégek projektorai közül válogathatunk, mint pl. a Sharp, Sim2, Projection Design, Marantz stb… Ez már az az összeg, ahol a vetítők megérdemlik a hosszabb vizsgálódást, érdemes jobban megnézni őket, hiszen azon a szinten vannak, ami hosszú évekig nem fog elavulni. Kiemelkedően jó ár-érték arányú a Sony WV60, és a JVC HD1. Képbe kerül azonban egy-két komolyabb DLP is az új Unishape tehcnológiával a Sim2 és a Projection Design kínálatában. LCD ebben az árkategóriában már nem nagyon kapható.

Ajánlott típusok:
  • Sim2 Domino 35
  • Sim2 Domino 80E
  • JVC HD1/HD100
  • Sony WV60/100
  • Sharp XV-Z21000
  • Marantz VP-15S1
  • Projection Design M25
High-end kategória: 2500e Ft fölött

Aki ennyit szán vetítőre, valószínűleg komoly házimozit épít. Itt a DLP jelentős fölényben van. Az abszolút csúcsot a 3 chipes DLP-k jelentik, most már Darkchip4 alapokon, ami jelenleg a házimozi vetítés csúcsát jelenti. Ez általában egy igen jó optikai alapokra épített, kiválóan kalibrálható, többféle optikával választható, kiváló videoképet adó projektort jelent, amely megérdemli, hogy egy „dedikált”, sötét falú házimozi szobában tegye a dolgát.
Ajánlott típusok:
- Sim2 C3X és HT család
- Runco Video extreme sorozat

Balagee
‹‹‹ További Házimozi