Epson TW1000, Mitsubishi HC5000, Panasonic PT-AE1000E
(2007 augusztus)
Bár nálunk még nem annyira indokolt, a világ HD tartalommal jól ellátott területein a 1080p vetítők körüli zsongás adja a házimozi rajongók érdeklődésének jókora részét. A kiváló minőségű HD-DVD és a Blu-ray lemezek igazi élvezetéhez a szem felbontóképességének korlátai miatt nagy képméret és felbontás kell. A két iparág (vetítők és HD filmek) így egymás szekerét tolja. Méghozzá nagyon is jó irányba. Aki már látott jól masterelt HD felbontású filmanyagot teljes HD felbontású vetítőn, biztosan nehezen tér vissza a hagyományos DVD világába.
Tesztünkben három, Epson C2fine (D6) paneles LCD projektort hasonlítunk össze, melyek a kezdeti kissé magas beárazásuk után az utóbbi pár hónapban szép lassan elfoglalták a tudásuknak inkább megfelelő árbeli a helyüket, így akár a közepes költségvetésből építkezőknek is elérhetővé vált a 1080p otthoni vetítése.
A tesztben szereplő típusok: Epson TW1000, Mitsubishi HC5000, Panasonic PT-AE1000E.
Epson TW1000
Az Epson LCD projektorai számomra mindig mumusok voltak a teszteken. Alapvetően nem a belépő kategóriába célozza vetítőit a cég, és nem is nagyon spórolnak a jobb modellek megépítésekor, de valahogy nem sikerül nekik a mezőnyből kiugró típusokat alkotni. A TW sorozat jelenlegi csúcsmodelljét a TW1000-et sikerült látnom az első bemutatókon, és bár a HDTV demó nem volt rossz rajta, hasonló érzés fogott el ezzel a modellel kapcsolatban is.
Külső
A TW1000 letisztult külseje passzol a TW család hagyományos lekerekített desing vonalába. A ház nagyon hasonló (lehet, hogy teljesen megegyezik a TW700 házával). A fekete burkolat elegáns, bár kicsit könnyen koszolódik. Az objektív itt is ormótlan módon kitüremkedik a vetítő elejéből. Szerintem nem igazán szép projektor, de ez maximum a „feleség tényező”-vel kapcsolatban jelenthet problémát.
Installálás, beállítás
Bekapcsoláskor nem túl halk zúgással fogad. Az első dolgom emiatt alacsony fényerejű módba visszavenni. Ekkor már elfogadható, de ennél jóval halkabbhoz vagyunk szokva a jobban sikerült LCD vetítők esetében.
A vetítő hatalmas zoomátfogásra képes. Ezzel és a lens-shifttel nem gond elhelyezni szinte bármilyen elrendezésű szobában. Nagy előnye ez még a legjobb DLP vetítőkkel szemben is, ahol a nagy zoom, és a kétirányú lens-shift ritka opció.
Az objektív beállítása közben zavaró tényező, hogy a lens-shift „lötyög”. A zoom állítgatása közben könnyen el is állítódik. Nem egy precíz megoldás, nem illik egy ilyen kategóriájú vetítőhöz.
A precizitás hiánya elmondható az objektív kivitelére is. A színhiba (kromatikus aberráció) elhanyagolható ugyan, de a kép láthatóan homályos. Nem is igazán a kiélesíthetőséggel van gond, hanem a kontrasztos élek mentén (pl. fekete háttéren fehér felirat) jól látható pár pixeles kiterjedésű elmosódás – „halo effekt” – látható. Mintha enyhén zsíros szemüvegen keresztül néznénk a képet. A jelenség nem túl erős, de az egész képre rányomja a bélyegét, mindig úgy éreztem a későbbiekben, hogy életlen kicsit a kép.
Pozitívumként kiemelendő a kalibráláskor rendelkezésre álló beállítási lehetőségek tára, valamint az újragondolt, most már ésszerűen felépített, jól kezelhető menürendszer. A beállítási lehetőségek magasabb kategóriában is bőven megállnák helyüket, így ha valaki az új LCD panelek képi világát mégsem érzi megfelelőnek, bőven van lehetősége finoman hangolni a képet.
Képminőség
Hosszas vizsgálódás és méregetés után az előre definiált beállítások közül a „Theatre Black 2” módot találtam legalkalmasabbnak a filmek megjelenítéséhez. Ekkor még egészen jó on/off kontrasztot produkál, és itt a legjobb a színvilág. Ezen felül a „Dynamic” módot vizsgáltam tüzetesebben. Itt a vetítő kiemeli a fény útvonalból (egy kis motorral) a beépített cinema filtert, és teljesen nyitja az íriszt, aminek következtében a fényerő jelentősen megnő, viszont a színvilág erősen zöldesbe csap át a filter hiánya miatt. A szürkeskálákon alig látni szürkét. Zöld és lila jellemzőbb. Dynamic módban a dinamikus írisz is drasztikusabban működik, ekkor mérhető is a specifikációban leírt magas on/off kontraszt, viszont ez a mód teljesen alkalmatlan filmekhez a hamis színvilág miatt. Nappali tévézéshez, videojátékokhoz, esetleg prezentációhoz lehet jó választás.
A szürkeskálák Theatre Black 2-ben közel jók. A filmes jelenetek színei jól mutatják, hogy a D6 panelekkel már nem lesz akkora probléma az LCD tolakodó képi világával. Bár azt nem mondom, hogy szép természetes CRT-s képet ad, de látható az előrelépés az LCD vetítéstechnológia terén.
Az új panellel LCD hibajelenségek gyakorlatilag nem látszanak. Főleg a Vertical Banding és a Fixed Pattern noise teljes hiánya, ami fontos. A nagy felbontás és az említett életlenség miatt a Screendoor elhanyagolható. Szemmel látható azonban, hogy a panel natív kontrasztja (ez kikapcsolt dinamikus írisszel még jobban látható) még mindig lehetne jobb. Messze nem olyan, mint egy jó DLP.
Problémás, hogy a Theatre Black 2 és az alacsony fényerejű mód együttes használatakor igen kevés fényerő áll rendelkezésre. Pedig ekkor halk a vetítő, és ebben a módban lehet a legjobb képet kihozni belőle. A teljes HD felbontással pedig nagy képet lehetne vetíteni, ez az üzemód 2 méter feletti vásznakhoz pedig bizonyosan kevés, ekkor kénytelenek leszünk nagy fényerejű módba visszakapcsolni.
Dinamikus írisz, kontraszt
Ami leginkább érdekelt a TW1000 tesztben, hogyan állja meg a helyét az LCD panel a kontraszt-teszteken. A filmes jeleneteken jól látszik, hogy nincs nagy fejlődés ezen a téren, legalábbis ezzel a projektorral. A legjobb natív kontraszt 1280:1 Dynamic módban, és 1150:1 Theatre Black 2 módban. Ez ugyan nem rossz LCD-től, de nem komoly ellenfél egy jó DLP mellé rakva, a JVC és a Sony LCoS paneleihez pedig inkább ne is hasonlítsuk ezeket az értékeket!
Ami segít a jobb kontrasztérzetben, az a dinamikus írisz. A TW1000 esetében a DI programozásakor próbálták a pupilla tehetetlenségének ütemét szimulálni. Ez olyan jól sikerült, hogy TB2 módban azt hittem, nem is működik a dinamikus írisz. A vetítő sokszor pont abban az ütemben reagált a fényváltozásokra, ahogy a szemem reagált a beérkező fényre. Ezzel valóban jól kompenzálja a vetítő a gyengébb fekete megjelenítést, azonban a teljesen zárt állásba nagyon lassan megy le az írisz. Egy világos kép után teljes feketét kirakva kb. 20 másodperc, mire beáll a legsötétebb értékre, így a maximális kontrasztját egy film alatt ritkán fogjuk meglátni. Nekem is csak a tesztábrákkal jött elő, hogy még mennyire alacsony értékű feketét tud megjeleníteni.
Az egyidejű kontrasztmérési eredményeken jól látszik, hogy a dinamikus írisz ennél a vetítőnél sem sokat tud segíteni a gyenge fekete megjelenítésen akkor, ha a kép világos részeket is tartalmaz. Az 5% alatti ábrákon a nagy fekete felületek jól láthatóan világosabbak a kelleténél. Mindez természetesen a filmjeleneteken is észrevehető. Ebben még mindig sokkal jobb a DLP, legtöbbször dinamikusabb, kontrasztosabb a kép, annak ellenére, hogy legtöbbször csak 2-3000:1 on/off kontrasztot produkálnak.
Igaz ez akkor is, ha a teljesen sötét jelenteket nézzük. A dinamikus írisz ilyen nagy mértékű használata mellett, mint a TW1000-nél is látható, a nagyon sötét jeleneteknél olyan sokat elvesz a lámpából kiáramló fényből, hogy a nem fekete részek is jóval sötétebbek lesznek. Igaz a vetítő szoftvere ekkor igazít a kép gammáján, hogy a hasznos informácó nagyobb dinamikával jelenjen meg, de ez legtöbbször kevés ahhoz, hogy elérje a DLP szintet.
Videofeldolgozás
Videó módban korrektül dolgozik a vetítő, köszönhető ez a mozgás-kompenzációs deinterlacer algoritmusnak. Szépen állítja össze a progresszív képet, sorközi remegés, és felbontásvesztés nélkül. Film módban azonban nem tartja elég stabilan a 2:2 PAL ütemet, gyakran kiesik belőle, ezért ajánlott analóg forrásból filmeket progresszív bemeneten nézni rajta.
HD élmény
Természetesen 1080p anyagokkal kaptam meg a vetítő maximális tudását, de mint már korábban említettem, az objektív enyhe „halo” effektje miatt folyamatosan érezhető egy kis életlenség. A nagy felbontás ennek ellenére lejön a vászonról, szép, részletgazdag kép az eredmény.
Egyebek
Amellett, hogy végre könnyen kezelhető a menü, egy számomra korábban igen zavaró tényező is megszűnt az új beállítási lehetőségekkel. Az eddigi TW modelleken a lámpa fényerő üzemmódját nem lehetett külön magas és alacsony között állítani. Egyszerűen hozzá volt rendelve az egyes előre definiált kép-üzemmódokhoz. Most ennek vége, úgy használható, mint a többi vetítőn szokás. Így segíthetünk valamennyit azon a problémán, hogy a TW1000 a legjobb képű üzemmódjában kicsit fényerő-szegény. Korábban előfordult, hogy a legjobban használható mód csak alacsony fényerővel működött együtt.
Összegzés
Kicsit negatív hangulatúra sikeredett az Epson teszt, ez tükrözi is a csalódottságomat. Túlzás lenne persze azt állítanom, hogy a TW1000 nem jó vetítő. Egyáltalán nem rossz darab, sokat lépett előre az új panel segítségével. Csupán megint sikerült hátul végeznie a tesztben.
Nagy előnye a könnyű elhelyezhetőség, és a nagyon jó konfigurálhatóság, de ezzel nem tud kiemelkedni két vetélytársa közül, hiszen azok sem rosszak ebben. A hároméves lámpagarancia lehet még vonzó, az Epson ebben egyedülálló a piacon, de ez kevés ahhoz, hogy tesztet nyerjen. Jó alapot adnak a D6 LCD panelek, így elfogadható a vetítő teljesítménye, de szívesen látnék végre egy tesztgyőztes projektort Epson márkajelzéssel. Ehhez azonban az amúgy korrekt színvilág mellett kicsivel nagyobb fényerőre és kontrasztra, és egy sokkal jobb objektívre lenne szüksége.
Adatlap
Epson TW1000
Ár: 899.000 Ft
Forgalmazó: LSK Hungária Kft.
• 3x0,74"-es wide C2Fine TFT LCD, 1080p Full HD képfelbontás
• 16:9 képarány
• 1200 ANSI lumen fényerő
• 12000:1 kontraszt
• manuális 2,1x Fujinon objektív
• dinamikus írisz és cinema filter
• 170 W E-TORL UHE lámpa, 3000/1700 üzemóra
• 26 dB zaj
• PAL, SECAM, NTSC videó, 720p
• 5,6 kg tömeg, 3 év garancia
• 3 év lámpagarancia!
Mérési eredmények
Dynamic High mode
Fényerő: 1070 lumen
On/off kontraszt, írisz-szabályozással: 16500:1
írisz-szabályozás nélkül: 1280:1
Theatre Black 2 low mode, auto iris
Fényerő: 235 lumen
Egyidejű kontraszt
50% 260:1
15% 440:1
5% 620:1
2% 880:1
0,2% 1040:1
On/off kontraszt: 4750:1
Ugyanebben a módban, auto iris nélkül
On/off kontraszt: 1150:1
Értékelés
Tudás: 6
Kivitel: 7
Kezelhetőség: 8
Ár/teljesítmény: 6
Mitsubishi HC5000
A HC sorozat nagy rajongójaként kíváncsian vártam, hogyan sikerül az LCD oldalon helytállni a Mitsubishi mérnökeinek. A korábbi modellek (amelyek nálam jártak), ha nem is voltak a legjobb ár-teljesítmény arányú készülékek, szinte minden esetben jó vagy kiváló tesztértékelést kaptak.
Külső, tulajdonságok
Egy teljesen új házban érkezik a Mitsubishi új próbálkozása. A nagyon elegánsnak nem mondható formavilágot kifejezetten korrekt kivitelezés ellensúlyozza. A használt anyagok minősége tapintásra is kiváló. Egyedül a hátlapra pillantva húztam össze a szemöldököm, kicsit a távol-keleti PC-k világa jutott eszembe a csatlakozó panel láttán.
Tulajdonságokban a motoros zoom és motoros lens-shift, ami kiemelhető. Bár ritkán használatos funkciók, a telepítéskor nagyon hasznosak, mivel a vászonhoz közel állva egészen pontos beállításra adnak lehetőséget, nem kell a vetítő és a vászon között rohangálni.
Telepítés, installálás
Indításkor normál módban indult a HC5000, mégis nagyon halk maradt a lámpa gyújtása után is. Alacsony fényerőre kapcsolva pedig szinte teljesen elcsendesedik a vetítő. Gyanús is volt egy kicsit, vártam, hogy majd felhangosodik, ahogy a hőmérséklet felmegy a projektoron belül, de nem! Csendes maradt. Ez talán a leghalkabb házimozi projektor, ami eddig nálam járt! Nyugodtan akár fejközelbe is telepíthető.
Az említett motoros zoom és lens-shift megoldással gyerekjáték volt precízen belőni a vetítőt a helyére. A motoros állíthatóságnál még arra is figyeltek, hogy a gombok lenyomása után egy ideig nagyon finoman állítható a kép, és csak egy idő után vált normál léptékre a mozgató motor.
Beállítás, képminőség
Tovább kényeztet a HC5000, amikor az objektív teljesítményét vizsgálgatom, egészen a vászonhoz közel lépve. Az objektív a kép teljes felületén kiválóan kiélesítve mutatja a képpontokat, minimálisan látható színhibával. Nagyon jó eredmény, ez az objektív valóban illik a 1080p felbontáshoz.
Az előre definiált képüzemmódok között jó ideig válogattam, melyik adja a legjobb képet mozihoz. A szürkeskála leginkább a „Cool” beállításon volt jó, bár a nevének megfelelően kicsit hideg a kép. A „High Brightness” nagyon kék árnyalatú (itt hozhatja a legjobb kontrasztot is), a normál mód viszont túl meleg. Maradtam tehát a Cool mellett, és innen léptem tovább. A végpontok beállítása után túl sok állítgatásra nem volt szükség. Kicsit a színtelítettséggel és az élességgel kellett játszani, mindkettőből visszavettem egy kicsit.
A rövid állítgatás után az enyhén hideg színezetet leszámítva nagyon jó, amit a HC5000 produkál. A korábbi Epson paneles vetítőkön megszokott tolakodó, kiugró árnyalatok itt nagyságrenddel ritkábban tűnnek fel, a mindenki által ismert színek (mint az égbolt, a fű és az emberek bőrszíne) LCD-től szokatlanul szépen jelenik meg. A hibajelenségek a D6 panellel eltűntek, egyedül a screendoor észrevehető a nagyon éles rajzolatú objektívnek köszönhetően. Normál nézési távolságból ez csak a legélesebb szeműeknek lesz gond.
Kontraszt
A TW1000-hez hasonlóan a kontraszttal itt sem voltam teljesen megelégedve. Természetesen LCD létére nem rossz, de én automatikusan DLP-hez hasonlítok, hiszen ott már régóta alaptulajdonság a jó on/off és a kiváló egyidejű kontraszt.
A dinamikus írisz beállítások közül az Auto2 adja a legjobb on/off kontrasztot, bár a pogramozás nem itt a legoptimálisabb. Auto3-ban érezhetően jobban reagál a képi változásokra, itt látni legkevésbé, hogy dolgozik, de mivel ragaszkodtam az Auto2 jó feketéjéhez, ennél maradtam.
A mérési eredményeken is látható, hogy a D6 panel natív kontrasztja nem az igazi. Talán ha valóban raktak volna az objektívbe egy íriszt (nem csak a fénymennyiséggel játszana a vetítő) és kevesebb fényszóródás lenne a fényútvonal végén, akkor jobb natív kontrasztot kaptunk volna. Így azonban a 880:1 érték az, amiből ki kell hoznia a maximumot a dinamikus írisz segítségével. A Cool üzemmódban mért 4950:1 on/off érték valóban kiváló, jóval túlhalad a jobb DLP-k kontrasztján, de az egyidejű kontraszt már jól láthatóan gyengébb. Ez utóbbira pedig sokkal gyakrabban van szükség, hiszen ritka a teljesen fekete kép, a nagy felületű feketéket tartalmazó sötét jeleneteken mindig van egyéb információ is.
Az egyidejű kontraszt vizsgálatakor meglepő, mennyire elbukik az objektív fényszórása miatt a vetítő. A 180:1 ANSI (50%-os ábra) érték nagyon gyenge, de még a 0,2%-os tesztábra is gyenge kontrasztot mutat. Mindezek a képen is jól láthatóan megjelennek. Jól bevilágított jeleneten remekel az alapvetően jó színvilága miatt, de sok sötét jeleneten hiányzik a kép dinamikája. Összehasonlítva a TW1000-el ebben körülbelül egy szinten vannak, és mindketten jól láthatóan elmaradnak egy átlagos DLP vetítőtől.
Egy próba erejéig visszatértem a High Brightness beállításra, mert kíváncsi voltam, mérhető-e a reklámozott kontraszt érték valamelyik üzemmódban. Jól sejtettem, itt nem csak a fényerőben a legerősebb, a dinamikus írisz programozása is itt hozza ki a legtöbbet a projektorból, a specifikációban megadott 10000:1 értékhez egészen közelit sikerült mérni. Viszont a HC5000-nél is igaz, hogy ebben az üzemmódban a színvilág nem hozható helyre annyira, hogy használható legyen korrekt képminőség vetítésére.
Videofeldolgozás
Interlace videóval a TW1000-hez nagyon hasonló szinten teljesít. Videó módban kiválóan helytáll, a PAL 2:2 ütem felismerésével azonban vannak problémák. Mindenképpen ajánlott progresszív módban használni az analóg bemeneteit is.
HD élmény
Az objektív kiváló élessége és a nagy felbontás a három vetítő közül a legjobb részletgazdagsággal jellemezhető vetítőt eredményezi. A megfelelően magas fényerőnek köszönhetően a megszokottnál nagyobb képet is vetíthetünk vele, amivel még inkább ütősek lesznek a HD-DVD és Blu-ray filmek.
Egyebek
Apró hiba, de érdemes megemlíteni, hogy a Mitsubishi ebbe a projektorba is az évek óta megszokott menürendszert rakta bele. A menü felépítésével és a kezelhetőséggel nem volt gond, viszont ugyanazokat a grafikai elemeket használja, mint 5-6 évvel ezelőtt az alacsony felbontású gépek, és ez azt hozta magával, hogy 1920×1080-ban annyira kicsi lett a menü, hogy az normál nézési távolságból már zavaró.
Összegzés
Sok szempontból kiváló vetítő a HC5000, azonban ugyanúgy, mint a TW5000-nél, hiányoltam az előző generációs D5 paneleket megszégyenítő jó kontrasztot. Fényereje jó, az objektívnek köszönhetően a képélesség kiváló, a színvilág is jól fogyasztható, sőt ebben a három projektor közül a legjobb. A beállításokkal sem kell túl sokat vesződni, gyári állapotában közel jó, bár a színhőmérséklet nem állítható be tökéletesen. Az új panellel az LCD hibajelenségek is teljesen megszűntek. Ha legalább dupla ekkora natív kontrasztot produkált volna, könnyen megnyerhette volna ezt a tesztet.
Adatlap
Mitsubishi HC5000
Forgalmazó: Pointer Kft.
Ár: 839.000 Ft
Technológia: LCD
Fényerő: 1000 ANSI lumen
Fényerő lámpakímélőben: 750 ANSI lumen
Kontraszt: 10000:1
Felbontás: WSXGA (1920×1080)
Felbontás max.: WSXGA (1920×1080)
Izzó élettartam: 2000 óra
Izzó élettartam lámpakímélő üzemmódban: 5000 óra
Izzó garancia: 1 év vagy 500 üzemóra
Tömeg: 5,6 kg
Csökkentett fényerejű üzemmód
Zajszint: 24 dB
Zajszint gazadaságos üzemmódban: 19 dB
Méret: 33,4×35,2×12,5 cm
Képarány: 16:9
Zoom: 1,66:1
Garancia: 3 év
Mérési eredmények
Fényerő
High brightness/normal mode: 970 lumen
Cool/normal: 580 lumen
Cool/low: 385 lumen
On/off kontraszt
High brightness + auto iris 2: 8940:1
Cool (legjobb kép, auto iris 2): 4950:1
Dinamikus írisz kikapcsolva, Cool, low: 880:1
Egyidejű kontraszt (Cool mode, auto iris 2)
50% 180:1
15% 420:1
5% 530:1
2% 620:1
0,2% 820:1
Értékelés
Tudás: 7
Kivitel: 9
Kezelhetőség: 7
Ár/teljesítmény: 7
Panasonic PT-AE1000E
Az AE sorozat ezen csúcsmodellje az első 1080p felbontású készülék a Panasonic LCD palettáján. A korábbi modellhez képest teljesen újraépített vetítő szintén komoly dolgokat ígér a specifikációban. A nagy felbontáson felül ez a vetítő is a hatalmas on/off kontraszt értékkel hívja fel leginkább magára a figyelmet.
Külső és indítás
Termetes darab lett az AE1000E. Nem tudom, mi okból került ekkora készülékházba az 1080p technika, az biztos, hogy a panelek mérete ez esetben is ugyanúgy 0,7 hüvelyk, mint eddig a 720p chipeknél. A készülék teljesen matt fekete, ami korántsem kölcsönöz olyan mutatós külsőt, mint a korábbi modellek ezüstös megoldásai. Ennek ellenére megjelenése korrekt, de inkább egyszerű, mint szép.
A vetítő elhelyezése gyerekjáték a megszokott lens-shift és a hatalmas zoom segítségével.
Indításkor halk, de határozott morgással indul a vetítő. Bár nem olyan halk, mint a korábbi (de nem Full HD) modell, az AX100 volt. Természetesen gyorsan megnéztem, hogy alacsony fényerejű módban van-e, de sajnos erre nem derült fény. A nálam járt modellen nem sikerült a fényerőt állítani (hiába állítottam, nem történt semmi), így nem tudom megmondani melyikben futott a teszt alatt. Az biztos, hogy nem volt olyan halk, mint ahogy azt mostanában megszoktam a legjobb LCD-s modellektől.
Objektív
Mint az várható volt, a kétirányú lens-shift és a terjedelmes zoomtartomány könnyen visszafogja az optikai rendszert az egyéb jellemzőiben. Kicsit jobb minőségű objektív mindenképpen elkelne ekkora felbontáshoz. A képpontok sehol nem élesíthetők ki megfelelően, sőt, ha nem középállásban van a lens-shift, a sarkokban komoly (több pixelnyi) homályosodás tapasztalható. Ennek tetejébe a színhiba is jelentős. A kontrasztos éleken zöld-lila elszíneződés még egészen messziről is jól látható. Szerencsére filmes jelenetekkel ezek a hibák nem annyira szembetűnők, mint a tesztábrákkal, de nem is tűnnek el teljesen.
Kontraszt, színek, képminőség
Beállításkor a preset képüzemmódok közül a „cinema2” volt az, amit leginkább alkalmasnak találtam a filmekhez. A szürkeskálás tesztek is itt voltak a legmeggyőzőbbek.
Természetesen, amire elsősorban kíváncsi voltam: sikerült-e jobbat kihozni az új panelekből a Panasonicnak? Nos a műszeres mérések, és a filmes jelenetek is azt támasztják alá, hogy két „ellenfelével” szemben itt valóban sikerült előrelépni a D5 paneles projektorokhoz képest.
A natív on/off kontrasztra 1500:1 körüli érték mérhető, ami nagyon jó egy LCD vetítőtől. A D5 Epson panelek natív kontrasztja 450:1 volt, amit optikai trükkökkel kicsit feljebb tudtak tornászni. Igaz a D6 natív értéke 1500:1 az Epson szerint, és az AE1000 épphogy eléri ezt, de legalább jobb, mint az előző két vetítőnél. Talán a jövőben egy kis trükközéssel 2000:1 fölé is mehet natívban ez a panel.
A natív kontrasztnál sokkal jobb értékek érhetőek el, ha a dinamikus írisz (a továbbiakban DI) funkciót bekapcsoljuk. A korábban bemutatott AX100 DI programozása nekem nagyon tetszett, kifejezetten jól használták e technológia lehetőségeit, és nem vitték túlzásba az alkalmazását. Ez ugyanígy elmondható az AE1000 esetében is. A DI rendkívül gyorsan, szinte észrevehetetlenül reagál, csupán tesztábrákkal tudtam megfigyelni, ahogy változtat a képen. A képelemző algoritmusa egészen jól „becsapja” a szemet, aminek következtében a teljesen sötét jeleneteket sokkal jobban jeleníti meg, mintha nem lenne a vetítőben DI.
A mért értékek is nagyon jók DI-vel. Az on/off kontraszt tesztábrával 5250:1 jött ki, ami meglehetősen sötét feketeszintet jelent teljesen fekete képnél. Felhívnám azonban itt is a figyelmet arra, hogy a dinamikus íriszes kontrasztértékek messze nem jellemeznek olyan képminőséget, mintha valóban ilyen magas on/off kontraszttal rendelkezne a vetítő.
Leginkább akkor látható a dinamikus írisz gyengesége, ha a nagyfelületű feketék mellett csúcsfény közeli értékek is vannak a képen. Ekkor a DI sötétre zár, hogy a fekete jobban nézzen ki. Viszont a világos felületek elveszítik fényerejüket, és a kép nem lesz olyan dinamikus. Összességében persze jobb a hatás, mint DI nélkül, hiszen így legalább nem világít szürkén a fekete.
A vetítő képi világa egész jó. Az új panel és a dinamikus írisz majdnem olyan kontrasztos képet ad, mint egy 2000:1-es DLP. A színvilág persze maradt kicsit LCD-s, de nem vészesen. Kicsit itt is visszavettem a színtelítettségből, és máris ritkábban láttam a kiugró, túl színes árnyalatokat. Ahol pedig mégis oda nem illő színeket találtam, a nagyon jól kitalált kalibráló rendszerrel egészen precízen be lehetett állítani a konkrétan problémás árnyalatokat is.
HDTV, videofeldolgozás
Természetesen a 1080p felbontással szárnyal igazán a vetítő. HD-DVD forrással és HTPC-ről nagyon szép részletgazdagsággal jeleníti meg a nagyfelbontású filmeket. Az objektív gyengesége tetten érhető 1080p filmekkel, ha nagyon figyelünk, de a képsorokba belemerülve ez már nem annyira tűnik fel.
A videofeldolgozást DVD és kábel-TV forrásból teszteltem. Meglepetés, de jól megy a PAL 2:2 ütem visszaállítás, tehát tökéletes progresszív képünk lesz, ha interlace forrásból kapja a jelet a videofeldolgozó egység. Nem olyan jó viszont a video-deinterlace. Egy kis sorközi remegés felfedezhető, de nem vészes mértékben. Arra bőven jó, hogy néha megnézzünk egy-egy TV-adást, de nem olyan kifinomult, mint a másik két vetítőnél.
Egyebek
Az említett cinema2 mód teljesen jó 100% sötétítés melletti mozizáshoz, de az üzemmód 300 lumen fényereje egy nagyobb vászonhoz kicsit kevés. Márpedig 1080p felbontással és forrással nyugodtan lehet akár 3 méter széles vászonra is vetíteni.
Ha netán egy kis háttérfényben akarunk tévézni, vagy játszani a projektoron, a Dynamic üzemmód felettébb hasznos lehet. Itt ugyan a színvilág messze van a korrekttől, de a nagy fényerő bőségesen elegendő ahhoz, hogy felkapcsolt lámpánál is lehessen élvezni az általában jó bevilágítottságú TV-képet. Nem meglepő, hogy ebben a módban mérhető a legnagyobb on/off kontraszt, ami már egészen jól megközelíti a specifikációban olvasható értéket. Mozizni azonban nem ajánlom ez a módot, ehhez nem megfelelő a színvilága.
Az LCD hibajelenségek közül egyet tudnék említeni. A kép homogenitása nem a legjobb a szürke és fehér tesztábrákkal. Kétoldalt zöldes, rózsaszínes elszíneződés észrevehető, de csak az ábrákkal volt problémás, valódi képen nem észlelhető. Scanline, Vertical Banding, screendoor nem volt tapasztalható.
Összegzés
Az AE1000 mindenképpen megérdemelt volna egy jobb minőségű objektívet, és a színekkel is kellett bajlódni kicsit, de sikerült egészen jól beállítani. Az 1500:1 natív kontraszttal és a kiváló dinamikus írisz programozással sikerült elérnie, hogy egy átlagos DLP vetítő mellé rakható. Hibái ellenére nem hiszem, hogy láttam ennél jobb LCD vetítőt ez idáig.
Adatlap
Forgalmazó: Galax Kft., Panaudio Kft.
Ár: 900.000 Ft
Felbontás: 1920x1080
Képalkotás: LCD technológia
Fényerő: 1100 ANSI lumen (max.)
Képarány: 16:9
Kontraszt: 11000:1
Lámpa: 152 W UHM
Zajszint: Eco-Mód: 22,0 dB
Tömeg: 7,2 kg
Max fogyasztás: 240 W
Objektív: kétirányú lens-shift, 2x motoros zoom, motoros fókusz, dinamikus írisz
Bemenetek: 2 DHMI (HDCP), Scart, kompozit, komponens, S-Video, PC, soros
Méretek: 46 × 30 × 13 cm
Mérési eredmények
Fényerő
Cinema2 mód: 306 lumen
Dynamic mód: 7000:1, 822 lumen
Kontraszt
DI bekapcsolva, cinema 2, egyidejű kontraszt:
50% 277:1
15% 540:1
5% 925:1
2% 1290:1
0,2% 1500:1
On/off kontraszt: 5250:1
DI kikapcsolva, cinema 2 (265 lumen):
On/off kontraszt: 1575:1
Értékelés
Kivitel: 7
Kezelhetőség: 8
Ár/teljesítmény: 7
Tesztkörülmények
Forrásként HD-hez a Toshiba legkisebb HD-DVD lejátszóját, az A1-et, és HTPC-t használtam. A DVD-s tesztekhez egy Denon 3930-as DVD lejátszó volt a forrás. A tesztet egy dedikált moziszobában végeztem sötet falakkal és padlóval. A képet többnyire HDMI (DVI) átvitellel továbbítottam, az analóg bemeneteket csak a deinterlacer és a digitalizáló rendszer rövid tesztjének idejére csatlakoztattam.
Gondolatok a tesztről
A három vetítő közül egyértelműen a Panasonic vetítője tetszett a legjobban. Igaz, messze nem ez a legjobban összerakott projektor, de neki sikerült egészen jó kontrasztot kihoznia a D6 panelből, és véleményem szerint ez a jellemző fontos annyira, hogy emiatt megnyerje a Panasonic ez a tesztet.
Bár úgy érezhető, hogy általánosan „alulértékelem” mindhárom vetítőt, meg kell jegyeznem, jó okkal teszem. Jó látni, mekkora fejődésen ment keresztül az LCD technológia az elmúlt pár évben. A hibajelenségektől hemzsegő, világító színű, pocsék kontrasztú korai modellektől egy egészen fogyasztható képű, most már teljes HD felbontású projektorokig jutottunk el. Ez valóban szép fejlődés.
Elmarasztalóan mégis azért írok a teszt alanyaival kapcsolatban, amiért lassan a DLP technológiát is elkezdtem egyre többet kritizálni. Kontraszt-átfogásban sokat fejlődött a két technológia, de messze nem eleget. Ha megnézzük, hogy a Sony mit hozott ki az SXRD-ből, vagy a JVC a D-ILA-ból, láthatjuk mi az, amire a házimozi vetítésnek szüksége van ahhoz, hogy igazán jó legyen. Magas on/off kontrasztra, elfogadható egyidejű kontraszttal. Persze ez még önmagában messze nem jelent tökéletes képminőséget, de véleményem szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy a digitális vetítők segítségével az otthoni mozik valóban csúcskategóriát képviseljenek.
Balagee