Epson W16SK

 

2013. június

 

Az idei januári amsterdami ISE kiállításon az Epson egy különlegességgel lepte meg a látogatókat. Egy 2 egyforma LCD projektorból álló, polarizációs elven működő 3D összeállításról van szó, amelyet a gyártó főként az oktatási és az üzleti 3D prezentációs igények kielégítésére szánt. A W16SK nemrég Magyarországra is megérkezett, és csakhamar sikerült egy teszt erejéig kölcsön kapnunk.

 

A teszben alkalmazott fényerő- és kontrasztmérésekről bővebben: Kontraszt- és fényerőmérés tesztjeinkben

 

A 3D vetítéstechnikában jelenleg három technológia számít jelentősnek, közülük az egyikkel, a Dolby 3D-vel még csak a digitális mozitermekben találkozunk. A másik kettő – az időosztásos elven működő kitakarásos (aktív shutteres, illetve aktív szemüveges), illetve a polarizációs technikát használó (passzív szemüveges) technológia – már megjelent az otthoni és az intézményi/üzleti körben is, különféle chiptechnológiákkal kombinálva.

 

Idáig azonban az aktív szemüveges technika dominanciája volt jellemző a házimozi és a prezentációs szegmensben, a polarizációs megoldás inkább kuriózumnak számított (pl. az LG gyárt egy házba épített kétengine-es projektort). A polarizációs 3D jellegzetessége, hogy különleges felületre (ezüstvászonra) kell vetíteni, amely megtartja a bal, illetve jobb szemnek szánt kép fényének polarizációját.

 

A polarizációs 3D vetítőknél tipikusan két projektort használnak (még akkor is, ha egy házba vannak építve, mint az LG projektorában) a kétféle polarizációjú kép egymásra vetítéséhez, ámbár létezik elektronikusan váltogatható polarizációjú szűrő is, amikor egyetlen projektor is elegendő. Ez a fajta elektronikusan váltogatott szűrő azonban egyelőre költséges megoldás, nem beszélve a szükségképpen jóval nagyobb teljesítményű projektorról. A szokásos kétprojektoros elrendezésnél a szükséges fényerőn a projektorok megosztoznak – így fele akkora teljesítményűek, de kettő kell belőlük.

 

 

2 db W16 + stacking = W16SK

 

A W16SK 2 db egyforma Epson W16, egyenként 3000 lumenes projektorból (az egyiket külön is megvizsgáltuk a tesztben, lásd később), és a gyárilag mellékelt, két részből álló befoglaló keretből áll, mely utóbbi egymáshoz képest stabil pozícióban képes rögzíteni a projektorokat, és egyúttal a mennyezeti szerelésnél vagy asztali használatnál a felszerelésben, illetve a helyzet pontos beállításában segít. A keret két felét a vásárló már a projektorokra felszerelve kapja a gyári csomagolásban.

 

Az „SK” jelzés a két projektor „stackelésére” (stacking) utal, ami a vetítéstechnikában már meglehetősen régen alkalmazott módszer, amikor két egyforma projektorból egy dupla fényerejű egységet akarunk összeállítani. A projektorok ekkor fix pozícióban egymás fölé, esetleg egymás mellé kerülnek, és valamilyen módon (optikailag vagy elektronikusan) a két képfelületet pontosan fedésbe hozzuk egymással, továbbá a vetítendő képjelet természetesen mindkét projektornak meg kell kapnia. Hagyományos vetítés esetében ez ugyanaz a jel, 3D vetítésnél – mint esetünkben – a bal/jobb szemnek szánt kép jelét az egyik, illetve a másik projektor dolgozza fel.

 

A W16SK-nál a keret egyik része tehát az egyik (asztali pozícióban képzelve: alsó) vetítőre van szerelve, a másik része pedig a másik (felső) vetítőt tartja, és ez utóbbi keretrészt kell az alsóba illeszteni, majd mindkét oldalon rögzíteni, miközben gondoskodni kell arról is, hogy a vetítési távolságtól függően a két projektor egymáshoz viszonyított szögállása is be legyen állítva. (Erre nem lenne szükség akkor, ha lens shift funkcióval, azaz objektívmozgatással optikai torzítás nélkül tologatható lenne a projektorok képe. Így a stacking egyszerűbb, a projektorok pedig jóval drágábbak lennének.)

A szögállás változtatásához az alsó kereten négy-négy furat található, a felsőn pedig egy-egy csavar. A két projektor a vászonra merőleges irányban is el van tolva egymáshoz képest a biztonságos képfedés érdekében – mint hamarosan megmagyarázzuk.

Alsó elhelyezés előtt a külön mellékelt három csavarozható lábat be kell csavarni az alsó keretbe: a két hátsóval a vízszintes helyzetet, az elülsővel a vetítési magasságot állíthatjuk be. Természetesen mennyezeti elhelyezés is lehetséges, sőt ajánlott, amikor egy helyiségben tartósan akarjuk üzemeltetni a rendszert.

 

Az összeszerelés, a két polárszűrő felhelyezése és a vetítési pozíció kiválasztása után a stacking következő lépése a két projektor képének fedésbe hozása (screen fit, képillesztés). A teljes stackelés (a mechanikus stacking és a képek illesztésének) menete külön útmutatóban található meg, és semmiféle gondot nem okozott a beállítás.

 

A két projektor szerepe eltérő: az egyik – a felső – a vezérlő (Commander), a másik – az alsó – a vezérelt (Receiver) gép, és a legelső dolgunk, hogy a Commander USB(A) portját a Receiver USB(B) portjával, a mellékelt rövid USB kábellel összekötjük – ez tulajdonképpen a kommunikációs vezeték a két gép között. A Commander hátrébb helyezkedik el, ezáltal önmagában nagyobb képet tud vetíteni, mint a Receiver. Az egymással ily módon összekötött mindkét gép a Commander kezelőszerveivel (vagy a távvezérlővel, de ekkor is csak a Commandert vezérli a távvezérlő) vezérelhető.

 

Mint fentebb már említettük, az Epson a helyes képgeometria és képillesztés beállításához a digitális megoldást választotta a nagy és drága gépeknél szokásos lens shift (objektív elmozgatása) helyett. Így viszont kompromisszumot kellett kötni a felbontást illetően, amely valamelyest csökken a digitális korrekciók miatt az optimális stacking érdekében, továbbá valami keveset a fényerőből is elvisz, hogy a gépek kissé eltérő (és nem feltétlenül az ideális nagylátószögű) zoomállásban vannak – ez persze függ a rendelkezésre álló képfelülettől és a vetítési távolságtól.

 

A képfelületek fedésbe hozása a SreenFit feliratú gomb megnyomásával és nyomva tartásával kezdődik, amikor is megjelenik mindkét projektor képének határoló kontúrja – különböző színnel (alapállapotban zöld és fehér). Ezután a Receiver zoomjával beállítjuk a vetítendő képméretet (ez szükségképpen kisebb kell legyen a Commander képénél, amit a Commander zoomjával állítunk), és a geometriát pontosan adjusztáljuk a trapézkorrekciós és a sarkokat korrigáló (Quick Corners) menüpontokból. A Commander képének széle a végleges képillesztés előtt akár le is lóghat a vászonról, és trapéz alakú is lehet, a fontos az, hogy magába foglalja a Receiver képét. Mindkét képkontúr élességét is pontosan be kell állítani.

 

A Receiver képének zöld határoló vonalát úgy kell beállítani, hogy egyrészt pontosan téglalap alakú legyen, másrészt kitöltse a rendelkezésre álló helyet az adott 16:10-es formátumban. A fehér kontúr a Commanderhez tartozik, ez lelóghat az ernyőről. Ám a lehető legközelebb kell hoznunk a zöld téglalaphoz, közelebb, mint a képen látható, de mindenképpen nagyobbnak kell maradnia

 

A ScreenFit újbóli megnyomásával a két képfelület fedésbe kerül: a Commander képe ráfeszül a Receiver képére. A menü ezután még felajánlja a Commander képgeometriájának finomhangolását a négy sarok kétirányú állítgatásával. A legtöbbször azonban erre már nincs szükség – kiléphetünk ebből a menüből. Az eredményt még beépített tesztábrákkal is lehet ellenőrizni (a ScreenFit gombot röviden megnyomva). A teljes stacking után a projektorok menürendszere közös, külön-külön nem állíthatóak.

 

Mint mondtuk, a digitális képkorrekció kedvezőtlenül befolyásolja a felbontást, ami a kis betűméretű szövegeknél, feliratoknál vehető észre (a projektorok natív felbontása 1280 x 800 pixel, de az eredő felbontás némileg kisebb lesz), a nem optimális zoomállás(ok) pedig valamennyit elvisznek a fényerőből (egy projektor maximális fényereje 3000 ANSI lumen). A 2 x 3000 ANSI lumen „brutális” fényerejű összeállítás ezt szinte meg sem érzi, ekkora fényerő 2D-ben egy nagy terembe, nagy vászonhoz is bőven elegendő. A 6000 ANSI lumen persze csak a legfényesebb üzemmódban (és levett polárszűrőkkel) áll rendelkezésre, más üzemmódokban ennél kevesebb, és persze ECO (energiatakarékos és lámpakímélő) módban is csökken, de csak kb. 20%-kal. A digitális stacking és az ECO mód együttesen még mindig kb. 4500 ANSI lument hagy meg a lehetséges legnagyobb fényerőből (ha 2D-ben használjuk a rendszert).

 

3D és ezüstvászon

 

Az Epson elsődleges célja azonban ezzel az összeállítással nem a nagy fényerejű 2D vetítés volt (erre a cégnek vannak komoly installációs projektorai), hanem a prezentációs/multimédiás vetítők kategóriájában egy minden eddiginél látványosan nagyobb fényerejű 3D projektor létrehozása nagyobb közönség (10-15 vagy ennél több néző) számára.

Márpedig ezt a projektort kifejezetten 3D oktatási és üzleti-prezentációs feladatokra fejlesztették ki, ahol pontosan ez a helyzet.

 

Ehhez ideális választás volt a kétprojektoros, polarizációs megoldás. Mert igaz, hogy két projektor többe kerül, mint egy (bár ez nem biztos, ha egy nagy fényerejű projektort váltunk ki két kisebbel), ám a 3D szemüvegeken hatalmasat lehet spórolni. Míg egy polarizációs passzív szemüveg ára mondjuk 200 Ft, addig az aktív kitakarásos (LCD shutter) szemüvegek ára kb. 20.000 és 40.000 Ft között mozog. 10-15 aktív szemüveg kb. kiadja egy projektor árát.

Az igazán „nagy” dobás a W16SK hatalmas 3D fényereje az időosztásos aktív elven működő (tipikusan egychipes DLP) projektorokhoz képest. Mivel az oktatási szegmensben használt DLP projektorok fényereje ritkán haladja meg a 2500-3000 ANSI lument, és ebből 3D-ben kb. 13% jut el a szemünkig, végeredményben meg kell elégednünk max. 400 ANSI lumen fényerővel. Önmagában egy aktív polarizációs megoldásnál (ilyen is van: elektronikusan váltogatott polarizációjú szűrő egyetlen projektoron) sem sokkal jobb a helyzet, a 2D fényerőből kb. 14,5% marad.

 

A passzív, kétprojektoros polarizációs technika fölénye ezzel szemben abban van, hogy a jobb és bal képet nem egymás után, hanem egyszerre vetíti ki a két projektorból álló rendszer, így 3D-ben kb. 29%-ot hagy meg a 2D fényerőből. A konkrét Epson konfigurációnál ennek a 29%-nak a kb. 7%-át viszi el a digitális stacking, így a 3D „hatásfok” összességében 27%-ra tehető. Ezt a dupla kiinduló fényerőre vonatkoztatva több mint 4-szer akkora 3D fényerőt kapunk, mint 1 db 3000 lumenes DLP projektor esetében. Mint később látni fogjuk, a mérések ezt igazolták.

 

Ezen a ponton érdemes néhány szót szánni a 3D fényerőcsökkenés magyarázatára. A szemünkbe jutó fénymennyiség különféle okokból minden 3D vetítési rendszernél markánsan csökken a 2D fényerőhöz képest. A legnagyobb csökkenés a 3D elvéből fakad, abból tudniillik, hogy még egy ideális, veszteség nélküli vetítési rendszerrel is egy-egy szemünk folyamatosan csak fele annyi képinformációt kapna, mint 2D-ben (ez mindhárom említett rendszernél önmagában 50%-ára csökkenti a fényerőt). Azonban a vetítési lánc részei nem tökéletesek, és ha a passzív polarizációs rendszert nézzük, a veszteséget növeli a polarizációs szűrők anyagának fényelnyelése (kb. 20%) a projektoron és a szemüvegen is.

 

A megfelelő számokat összeszorozva, beleszámolva a stacking hozzávetőleges veszteségét is (7%), 0,5 x 0,8 x 0,8 x 0,93 = 0,297 = 29,7% megmaradó fényerőt kapunk, ami jól egyezik a fenti adattal (29%). 6000 lumen kiinduló 2D fényerő mellett ez több mint 1700 lument jelent. A kép területét ismerve (1,5 m x 0,94 m = 1,41 m2), ez kb. 1200 lux fajlagos kibocsátásnak felel meg, a fénysűrűség pedig kb. 380 cd/m2 lenne – mindez 1-es nyereségű matt fehér vászon esetében. (Azonban mi ezüstvászonra vetítünk, amelynek a remissziója irányfüggő. Az ezüstvászonról merőlegesen visszaverődő fénysűrűség jóval nagyobb.)    

Az aktív LCD szemüveges, egychipes DLP projektoros 3D esetében ugyan nincs szűrőveszteség, viszont a szemüveg egy-egy lencséje csak egy teljes periódus kb. 30%-ában van bekapcsolva (ami nagyon kevés), így jön ki a 13%-os maradék. 1 db 6000 lumenes projektor esetén tehát 3D-ben 780 lument kapnánk.

 

Mindaz, amit fentebb elmondtunk, 1-es nyereségű fehér vászonra vonatkozik, ami azonban a passzív polarizációs 3D esetében a valóságtól elrugaszkodott feltételezés. Ezüstvászonra van szükségünk, amely elengedhetetlen, ha nem akarjuk, hogy a polarizált fényből ismét szórt fény legyen. Ugyanis a szokásos fehér vászon esetében ez következne be, és a 3D-ről le kellene mondanunk.

Az ezüstvászon ugyan tipikusan jóval drágább, mint a fehér vászon, van viszont egy nagy előnye a 3D esetében: a nyeresége (gain) arányában tovább növeli a 3D fényerőt, mégpedig elég nagy mértékben. Igaz, ezt azon az áron teszi, hogy a nézési szögtartomány leszűkül, oldalról (vagy alulról/fölülről) nézve sötétebb lesz a kép. A különféle ezüstvásznak nyeresége nagyon eltérő, némelyiké 2 és 3 közötti, az újabbaké akár 6-hoz közeli vagy még nagyobb lehet, természetesen a nézési szögtartomány rovására. A teszthez egy régebbi típusú, ívelt és merev, 4:3-as VUTEC ezüstvásznat sikerült szerezni, nem túl nagy méretben (150 cm széles, azaz kb. 70” átlójú).

 

A teszthez használt merev és kissé ívelt „ezüsternyő” VUTEC gyártmányú, 4:3 formátumó, a szélessége 1,5 m. A 16:10-es kép függőleges irányban ennek csak egy részét foglalja el (a hasznos képfelület nagysága 1,41 m2)

 

Kezelés szempontjából ez előnyös volt, viszont a W16SK-t jóval nagyobb vásznak vetítésére tervezték, ezért a fénysűrűség (különösen 2D-re kapcsolva) majdhogynem a tartós látáskárosodás veszélyével fenyegetett. Ilyen kis vetítési felület nem ajánlott, hacsak nem extrém világos helyen akarunk 3D-t vetíteni. Az általunk használt ezüstvászon nyereségét hozzávetőlegesen sikerült megmérni, kb. 2,3-ra adódott.

Ebből kiindulva, az ernyő nyereségét is figyelembe véve, egy szűkebb térszögben máris csaknem 4000 lumennek megfelelő fénysűrűséget kapunk 3D-ben (bár nem egyenletes eloszlásban), ami egy nagyobb teremben és egy jó nagy vásznon is több mint elegendő.

 

Csatlakoztatás

 

A két egyforma W16-os projektoron természetesen ugyanazok a csatlakozók találhatók, de a stackeléshez a Commander USB(A) portját össze kell kötni a Receiver USB(B) portjával (mint már említettük), és ekkor az előbbi USB(B) és az utóbbi USB(A) portja nem funkcionál. Külön használva egy projektort, az USB(A) portra pl. Epson dokumentumkamerát vagy USB kulcsot (csak fotók vetítésére) csatlakoztathatunk, az USB(B) pedig a szokásos vezérlőport funkciót tudja ellátni, ha PC-vel összekötjük.

Egyébként bemenetek és kimenetek bőven találhatók a W16-on: HDMI, 2 db VGA bemenet, 1 VGA (monitor) kimenet, kompozit videó a hozzá tartozó sztereó audióval, S-Video, audio kimenet (arra az esetre, ha a projektoronként 2 W-os hangszóró nem lenne elég, és a legtöbbször nem elég).

 

A stackelt rendszer felső projektorának hátlapja a be- és kimenetekkel. Az USB-A portot kell összekötni az alsó projektor USB-B portjával a mellékelt rövid kábellel. Ez biztosítja a két gép között a kommunikációt

 

Amennyiben a 3D képforrásunknak egy kimenete van, elosztót kell használnunk, hogy a jelet mindkét projektorba el tudjuk jutatni. Tehát egy 3D kompatibilis HDMI 1.4-es elosztóra (HDMI kimenetű 3D Blu-ray lejátszó, médialejátszó, illetve megfelelő PC esetében), plusz 3 db HDMI kábelre van szükségünk, illetve ha stackelt konfigurációban 2D-ben szeretnénk PC VGA kimenetéről prezentálni, akkor egy VGA elosztóra, plusz kábelekre.

A HDMI vagy VGA elosztó és a plusz kábelek nem tartozékai a W16SK-nak, ezeket külön kell beszerezni.

 

Menürendszer és beállítási lehetőségek

 

A menürendszer a szokásos Epson-jellegzetességeket mutatja, azzal az eltéréssel, hogy 2D-ben és 3D-ben bizonyos menüfelületek eléggé eltérőek, és bizonyos menüpontok kiszürkítve jelennek meg. Továbbá, ha szólóban használjuk az egyik W16-ost, a menürendszer szintén módosul.

 

Egyelőre foglalkozzunk csak a 3D-vel! A képi beállítások menüjében (Image) csak két almenüt találunk: az egyik a Color Mode három gyári (preset) lehetőséggel, amelyeken szín-, telítettség stb. beállításokat nem végezhetünk. Ezek a Dynamic, a 3D Presentation és a 3D Theatre. Az elnevezések önmagukat magyarázzák.

A másik almenü az Auto Iris, amely be- vagy kikapcsolható. De csak a dinamikus és a mozi módban aktív, a prezentációs módban fixen ki van kapcsolva, hiszen ekkor tipikusan nincs rá szükség.

Maga a 3D megjelenítés egy másik menüben átkapcsolható 2D-re, ha éppen 2D-ben akarjuk nézni a képet. A váltás a távvezérlőről is elvégezhető.

A távvezérlő kézre álló, és minden lehetőség megtalálható rajta. Egyetlen hibája, hogy a túl a kis gombok némileg kényelmetlenné teszik a kezelését. Talán a tartós használat során ez nem zavaró.

 

 

3D üzemmódban háromféle formátumot tud kezelni a vetítőrendszer: a Frame Packing, a Side-by-Side és a Top-and-Bottom formátumot, de nem mindegyiket minden felbontásban. Mivel nem mozivetítőről van szó, a 3D forrásanyag sokféle lehet. Előfordulhat (mint ahogy elő is fordult), hogy a bár a fenti formátumokat a gépnek illene automatikusan felismernie (a 3D Format menüben Auto állás), a projektor ezt nem teszi meg, és csak úgy hajlandó pl. egy 720p Side-by-Side formátumot 3D-ben levetíteni, ha menüt átállítjuk Side-by-Side-ra.

 

Az aktív 3D vetítőknél használt Frame Sequential kódolású 3D mozgóképet a W16SK nem jeleníti meg. (Figyelem! Szólóban a W16 pontosan ez utóbbi 3D üzemmódot, azaz az aktív shutteres 3D vetítést tudja!)

A specifikáció szerint HDMI bemenetről a következő felbontású 3D formátumokat képes a rendszer feldolgozni:

720p, 50/60 Hz: Frame Packing, Side-by-Side, Top-and-Bottom

1080i, 50/60 Hz: Side-by-Side

1080p, 24 Hz: Frame Packing, Top-and-Bottom

1080p, 50/60 Hz: Side-by-Side

A tapasztalat ezt igazolta, azzal a kiegészítéssel, hogy gyakran nem elég a 3D Format beállítást Auto módban hagyni, hanem ki kell választani a Frame Packingtól eltérő formátumot.

 

A 3D formátum kiválasztására, illetve 2D-re állításra szolgáló menü. Auto módban a Frame Packing mindenképpen helyesen jelenik meg, azonban a legtöbb esetben a másik két (SBS és TAB) formátumhoz a hozzájuk tartozó menüpontot kell aktiválni    

 

Természetesen a menüben megtalálható az összes egyéb, manapság szokásos opció: az időzíthető kikapcsolás, a jelszavas védelem beállítása, a bemeneti jelre vonatkozó és más információk (pl. lámpa üzemóra), az indulóképernyő beállítása, a menünyelv beállítása (magyar menü is van), a kép és a hang „némítása” (A/V Mute), a képformátum átállítása (Aspect), a Normál/ECO üzemmód átkapcsolási lehetősége (a működési zaj 39, illetve 32 dB) stb. stb.

 

2D és fehér vászon

 

Az egyik W16-os gépet külön is közelebbről megvizsgáltuk, mivel, mint említtettük, a menü egy része jelentősen eltér a 3D konfiguráció menüjétől, emellett a színek pontosságára vagy pontatlanságára is kíváncsiak voltunk – persze csak a tájékozódás szintjén, hiszen ez a projektor bevallottan nem házimozi, hanem oktatási/prezentációs célra készült.

Ha már így alakult, különböző üzemmódokban megmértük a fényerőt, a kontrasztot, csináltunk néhány színmérést is, és megpróbálkoztunk a színek pontosabbá tételével. Az összes vizsgálathoz ezúttal egy 1-es nyereségű matt fehér vásznat eresztettünk le az ezüstvászon elé. A mért projektorról (ez történetesen 3D-ben a Receiver volt) eltávolítottuk a polarizációs szűrőt.

 

Meglepő módon, a projektor mérési hibahatáron belül hozta a maximális fényerőt (Normál lámpamód, Dynamic képi mód), a mért érték 2920 lumen volt. Más képi módokban szokás szerint nem kapjuk meg a maximumot, prezentációs módban 2340 lumen, mozi módban 2060 lumen volt az eredmény.

A kontrasztmérés előtt vessünk egy pillantást a szóló projektor esetében elérhető képi üzemmódokra (mint emlékszünk, 3D-ben három ilyen volt):

 

Csak az egyik projektort használva 7 színmód közül választhatunk, míg 3D-ben háromféle lehetőségünk van. A közös üzemmód, amely 2D-ben és 3D-ben is működik, a Dynamic

 

Az is megjegyzendő viszont, hogy a dinamikus írisz (akár 3D-ben, akár 2D-ben) csak kettőben kapcsolható be (Dynamic és Theatre), a többiben az LCD vetítőkre általában jellemző, nem túl nagy on/off kontraszt mérhető. Például sRGB módban, ahol nincs dinamikus írisz, 620:1-es kontrasztot mértünk, de kikapcsolt írisz-szabályozás mellett még Theater módban is csak 640:1 lett a mért kontrasztarány. Tegyük azért hozzá, hogy tipikus prezentációs környezetben a fényviszonyok miatt nincs jelentősége, sőt értelme sem a nagy kontrasztnak. Annál inkább fontos a nagy kontraszt sötét, „moziszerű” környezetben.

A másik nagy különbség a 3D menühöz képest, hogy a képi üzemmódokhoz egy sor beállítási lehetőség tartozik. Nézzük, hogy ezek mennyire hatásosak!

 

Egy projektor esetében a beállítási lehetőségek sokaságát találjuk, de a teljesen pontos színbeállításhoz nem elegendőek ezek a szabályozási lehetőségek. Egy prezentációra tervezett projektornál azonban erre nincs is igazán szükség

 

A Brightness és Contrast beállítása természetesen elengedhetetlen a helyes végpontozáshoz (mérőlemezről beadott PLUGE beállítóábrával). A Color Saturation és a Tint szabályzó a projektor színdekóderét pontosíthatja, és a szoftveres színkalibrálásnál van (lenne) jelentősége, a három-három primer/szekunder alapszín helyének beállításakor – feltéve, hogy színenként állítható. Azonban sajnos szinte minden prezentációs projektornál (mint ez esetben is) csak generálisan, a három színre közösen állítható. Szerencsés esetben, hosszas próbálgatással néha sikerül valamit javítani a színeken, de maga a módszer nemigen alkalmas a kalibrációra. A Sharpness (élesség) állításának digitális jel esetében nincs pozitív szerepe, analóg bemeneti jelnél esetleg hasznos lehet. A színhőmérséklet három fokozatban állítható, a méréseknél kiderült, hogy a legtöbb képmódban a középső (Medium) állás közelíti meg leginkább a többnyire kívánatos 6500 K értéket.

 

Végre a Color Adjustment pontban mindhárom alapszín (R, G, B) állítására találtunk lehetőséget, de ez csakis a fénysűrűségre (luminancia) vonatkozik. A haszna annyi, hogy a fehérpont pontosabb beállítását lehetővé teszi.

Amire még nagyon kíváncsiak voltunk: a kontrasztarány bekapcsolt írisz-szabályozás mellett (ez csak két képi üzemmódot érint). ECO lámpamódban a következő értékeket mértük:

Dynamic színmód: 39300:1

Theatre színmód: 4770:1

A specifikációban az Epson óvatosan a max. 5000:1 arányt adja meg, de látjuk, hogy dinamikus módban a projektor ezt messze túlteljesíti.

Az egyetlen hátrány, hogy maga az írisz-szabályozási folyamat (az írisz-automatika működése) tisztán hallható. Dinamikus módban a beavatkozás hatása is észrevehető a képen.

 

A színek kezelését már fentebb érintettük, de azért az érdekesség kedvéért megpróbálkoztunk valami színkalibrálás-félével. (3D-ben csak a 3-féle gyári preset váltásával van színállítási lehetőség, de többre talán egy deklaráltan prezentációs 3D összeállításnál nincs is szükség.)

Tehát az egyik projektort HDMI bemenetről, Full HD felbontású jellel hajtottuk meg, és a PC-n csücsülő szoftverrel és egy koloriméterrel mértük az alapszínek és a fehérpont helyét, a gammát és az RGB együttfutást.

 

Hosszas próbálgatás után kétféle üzemmódot választottunk ki: Presentation/Normal és Theatre/ECO módban először elvégeztük a méréseket a projektor alapbeállításain, majd a kapott értékeket megpróbáltuk a fent felsorolt kezelőszervekkel pontosabb értékekre állítani. Az RGB luminanciállítással a fehérpontot egészen közel lehet hozni a kívánatos D65 ponthoz, azonban a generális kezelőszervekkel (Saturation, Tint) az elsődleges és a másodlagos alapszínek helyét is csak korlátozottan lehet állítani. Talán a Theatre üzemmódban sikerült a legtöbbet elérni, itt a fehérpont és a másodlagos alapszínek jelentősen javultak, azonban az RGB alapszín koordináták alig változtak. A szürkeskála RGB együttfutásán is sikerült javítani, bár tökéletesen nem sikerült kiegyenlíteni (az alsó tartományban melegebb, a felsőben hidegebb a szürke a kívánatosnál). Ami a gammát illeti, Theatre módban egyértelműen csökken a nagyobb fénysűrűségek felé, az átlag elég kicsi, 1,75 (igaz, 10-20%-os bemeneti jelnél megközelíti a kívánatos 2,2-őt). Presentation módban viszont kisebb a gamma ingadozása, és az átlagérték 1,9 körül van, ami világos környezetben elfogadható. Az RGB tracking szintén viszonylag jól beállítható.

 

A Theatre (Mozi) módban beállítható színtartomány. A fekete háromszög a Rec. 709 szerinti szabványos színgamut, a fehér pedig a mért színterjedelem. A  cián és a bíbor az állítgatás után gyakorlatilag a helyére került, és a fehérpontot is sikerült csaknem a helyére tolni, az R, G, B alapszínek és a sárga helye azonban alig-alig mozdult. A telítettséget (Saturation) csökkentve csak a legalsó szabályozási tartományban történik változás, és ott is hirtelen, a három alapszínre nézve nem kedvezően. Az ábra szerinti szingatmut azonban a prezentációs/multimédiás igényeket kielégíti

 

A felső ábra Theatre módban mutatja a gamma menetét. A sötét tartományban a gamma megközelíti a 2,2 kívánatos értéket, azonban a világosabb régiókban veszít ebből. Az alsó ábrán a Presentation mód gammája látható, amely ugyan 1,8 és 2 között marad, de az ingadozás kisebb, és világos környezetben a kb. 1,9-es átlagos gamma nem okoz gondot

 

Összegzés

 

Kissé talán túl sokáig időztünk az egyik projektor vizsgálatánál, hiszen a W16SK messze kimagasló érdeme, hogy az Epsonnak a prezentációs kategóriában elsőként és imponálóan sikerült a 3D vetítés nagy „fényerő-deficitjét” leküzdenie. A szokásos aktív kitakarásos DLP projektoros megoldásokat többszörösen felülmúlja. A tipikusan néhányszáz (inkább 500 alatti) lumenes 3D fényerőt a kétprojektoros passzív polarizációs technológiának és a szükségképpen alkalmazott ezüstvászonnak köszönhetően néhány ezer lumenre növeli.

Ennek eredménye, hogy még nagyobb létszámú osztálytermekben, nagy vásznon és világos környezetben is meggyőző 3D prezentációra képes. Kezeli a Frame Packing (Blu-ray), a Top-and-Bottom és a Side-by-Side 3D formátumokat, „szólóban” pedig a W16 az aktív shutteres 3D vetítésre képes. 2D-ben használva a W16SK összeállítást pedig valóságos „fényágyút” kapunk, amely akár nagyobb auditóriumhoz is megfelelő.

A projektort az EPSON EUROPE B. V. Magyarországi Fióktelepétől kaptuk meg tesztelésre.

A W16SK ajánlott fogyasztói ára bruttó 590.000 Ft.

 

Értékelés

 

Pozitívumok

- Óriási 3D fényerő a szokásos aktív DLP projektoros megoldásokhoz képest

- A Frame Packing 3D formátum (Blu-ray lemez jele) közvetlen kezelése  

- Gazdag csatlakozófelület

- Egyszerű és gyors stacking

- Olcsó polarizációs 3D szemüvegek használata

- 2D-ben külön-külön is használható a két projektor, egyenként 3000 ANSI lumen névleges fényerővel

- Kiváló dokumentáció

 

Negatívumok

- A felbontás (WXGA) a digitális stacking miatt némileg csökken (ez pici betűméretű szövegek vetítésénél okozhat gondot)

- 3D-ben nincs mód a képi jellemzők egyéni beállítására

- A dinamikus írisz-szabályozás hangja kissé zavaró

- A két projektor együttes működési zaja normál (nem lámpakímélő) módban 39 dB, ez kisebb helyiségben zavaró lehet  

 

Főbb gyári adatok

 

Technológia: 3LCD

Saját felbontás: 1280 x 800 pixel (WXGA)

Zoomátfogás: 1,2:1

Zoom- és élességállítás: kézi

Vetítési arány (throw ratio): 1,58 - 1,72

Fényerő:  2 x 3000/2400 (Normal/ECO) ANSI lumen

Kontraszt: max. 5000:1 (3D módban)  

Ajánlott max. képméret: 150”/120” (2D/3D) – ezüstvászon szükséges

Működési zaj: 39/32 dB (Normal/ECO)

Lámpa élettartama: 4000/5000 (Normal/ECO)

Polarizáció (szemüveg és a projektorok előtti szűrők): körkörös

 

Nagy Árpád