Sony PVL-VW200
(2008 június)
Néhány éve senki nem gondolta volna, hogy ilyen tempóban fog megfizethető szintre csökkenni a Full HD felbontású videoprojektorok ára. Jelenleg minden tehcnológiai kategóriában kaphatunk jóval 1millió forint alatt 1080p felbontású HD projektort, ám sajnos sok esetben ez némi kompromisszummal jár. Annak, aki a legjobb képminőséget keresi, jóval mélyebbre kell a zsebébe nyúlnia, még akkor is, ha a specifikációkat böngészve látszólag alig van különbség az olcsó és a drága modellek között.
A VW200 nem konkurenciája az alsóbb kategóriás SXRD vetítőinek. Noha a WV60-ban ugyanezek a panelek dolgoznak, a köré épített vetítő sokkal komolyabb a VW200 (és a VW100) esetében. A vetítő optikai rendszere és fényforrása az oka a jelentős árbeli és minőségbeli differenciának. A VW200 400 W-os xenon fényforrást használ, ami jóval drágább a megszokott UHP (és hasonló) lámpáknál. A xenonlámpa viszont képes közel 6500K színhőmérsékletű fényt kiadni magából, aminek az a hatalmas előnye, hogy nem kell a korrekt színek megjelenítéséhez utólag, panelszinten helyreállítani a fehéregyensúlyt. Ez jelentősen növeli a megmaradó fény mennyiségét, és az SXRD panelek maximális kontrasztját ki tudja használni a rendszer. A VW200 belső felépítése, és a Carl-Zeiss objektív ugyancsak komolyabb kategóriába emeli ezt a modellt. Az objektív tologatása (lens shift) és a nagy (1,8x-os) zoom igényli a precíz optikát, ha torzítástól és színhibáktól mentes éles képet szeretnénk kapni.
Küllem, installálás
A „kétemberes” dobozból egy termetes, nehéz, jó kiállású projektor került elő. Esztétikailag nagyon meggyőző a készülék, ez ügyben maximálisan kitett magáért a Sony. Illik rá a Zafír (Saffire) becenév. A felületek minősége, a színek és a fényezés elsőrangú. Ha valamibe bele lehet kötni, talán a csatlakozósor nem a legszebb, de ez a magasabb kategóriában másnál is előfordul.
A vetítő telepítése ekkora zoommal és az objektív elmozdításával nem okozott, és sokaknak nem is fog problémát okozni. Az objektív nem ad túl sok vetítési offsetet, emiatt leginkább fej felett, vagy a nézők mögé lehet jól elhelyezni. A működési zaj az ígéreteknek megfelelően nagyon alacsony. Annyira, hogy akár fél-egy méterre is elhelyezhető a nézőktől, a csendesebb jelenetekben is teljesen észrevétlen lesz. A zoom, a lens shift és a fókusz beállításokat nagyon pontosan el tudjuk végezni a vászon mellett, mivel ezek a funkciók motorosan, távvezérlővel állíthatók.
Kalibrálás
Kicsit féltem, hogy a VW50-nél tapasztalt beállítási tortúra ismét megismétlődik, de a VW200 esetében szó sem volt hasonlóról. A nem kevés plusz pénzért egy rendkívül jól kalibrált vetítőt kapunk. Gyakorlatilag minimális finomhangolásra volt csak szükség, ami egyébként is szükséges minden forrás installálása esetében. Az előre beállított üzemmódok közül a legszimpatikusabbakat kiválasztva egy szinte tökéletes szürkéket produkáló vetítőt kaptam. Műszerrel mérve a szürke árnyalatos együttfutás majdnem tökéletes, kicsit melegebb értékek jöttek ki a kelleténél. Ezt a saját ízlésemnek megfelelően az RGB Gain és BIAS finom állításával sikerült úgy beállítani, hogy valamivel a 6500K érték felett fusson.
Áttérve a színek vizsgálatára a tesztábrákon már nem olyan tökéletes a vetítő. Alapbeállításon kicsit túlszínezett értékeket látni, ezt szintén pár gombnyomással vissza lehetet fogni annyira, hogy a CIE diagrammon látható mért értékek is kiválóak lettek.
A teszt előtti információgyűjtés közben olvastam több felhasználótól, hogy kicsit keveselték a fényerejét. Új lámpával ez a 2 méteres vásznon nem jelentett gondot, de a xenonlámpák jellemzője, hogy sokkal gyorsabban veszítenek a fényerőből, mint a hagyományos lámpák. Nálam pont jó volt a kép világossága, de úgy 25-30%-kal kevesebb fényerővel (100-150 óra után ez várható) már mindenképp kevés egy 240 cm-nél szélesebb vászonhoz.
Kontraszt, dinamikus írisz
A korábban tesztelt VW modelleken már tapasztaltam, hogy a dinamikus írisz programozása nagyon jól sikerült ennél a sorozatnál. Ez igaz a VW200-ra is. Az új panelek kontrasztja az írisz manuális üzemmódjában 6000:1 és 8500:1 érték közé esik. Ez a natív kontraszt, amit a panelekből ki tudott hozni a Sony. Ez önmagában is kiváló érték, főleg hogy mindezt közel D65 kalibrált állapotban lehet mérni. Ha hozzávesszük, hogy az egyidejű kontraszt értékek is igen jók, egyes tartományokban a legjobb DLP szintet is elhagyják, már a dinamikus írisz használata nélkül is egy jó kontraszttal rendelkező vetítőnk van.
A képi tartalomtól függő automata írisz rendszer bekapcsolásával azonban igazi kontraszt bajnokká válik a vetítő. Az előre definiált, ajánlott beállításokkal 39000:1 on/off érték volt mérhető. Az íriszvezérlő program több előre definiált üzemmódot felkínált, amivel azt tudjuk befolyásolni, mennyire gyorsan reagáljon a vetítő a képi információ változására. Egy kis próbálgatás után megmaradtam a gyári ajánlásnál, ez volt a legkevésbé észrevehető működés közben.
Összehasonlítva a korábbi VW modellekkel, még mindig látható némi fényerő pulzálás egyes jeleneteken, de sokkal kevésbé veszíti el a kép a dinamikusságát. A sötét jeleneteken látható árnyalatok nem csukódnak be, a legkényesebb filmrészleteket is fantasztikus fekete megjelenítéssel, és az alsó tartomány finom, precíz árnyaló képességével hozza a vetítő. Néha el lehet kapni problémás képsorokat, például nagy fekete felületek mellett kiugróan fényes részletek megjelenítésekor látható, hogy a zárt írisz mellett a csúcsfények jóval sötétebbek, mint nyitott írisz esetén, de a cserébe kapott fekete megjelenítés szerintem megéri a kompromisszumot. Az ütemet, ahogy a szem a fényváltozásokra reagál, egészen jól elkapták az íriszvezérlés programozásakor. Igazán csak akkor tudjuk tetten érni az íriszvezérlést, ha nagyon eltérő bevilágítottsági szintű képsorok hirtelen váltják egymást (pl. teljesen sötét éjszakai jelenet után hirtelen nappali). Bár nem vagyok nagy rajongója a kontraszt ily módon való növelésének, ezt a vetítőt biztosan bekapcsolt dinamikus írisszel használnám.
A korábban tesztelt Sony SXRD vetítők apró betegsége a VW200-nál is megvan. A sarkokban enyhén kivilágosodik a kép, de ez csak nagyon hosszú sötét jeleneteken jön elő észrevehető mértékben. Nekem csupán tesztábrákon sikerült jól láthatóan előhozni a jelenséget.
Az egyidejű kontraszt tesztábrás méréseit vizsgálva megállapítható, hogy az 50% tesztábrát (ANSI „sakktábla” teszt) leszámítva nagyon jó értékeket hoz a vetítő. A mérési adatbázisomban körülnézve néhol jobb, mint amit a legjobb DLP rendszerek tudnak, ez pedig nem jelent mást, mint hogy a vetítő belső fény-engine és az optikai rendszer fényszórása minimális, valamint az új SXRD chip is nagyon jó egyidejű kontraszt megjelenítésre képes. Ez előreláthatólag a kontrasztos filmjelenetekkel kiváló, dinamikus képi világot fog eredményezni.
Képminőség
Az első pillanattól fogva szimpatikus volt a vetítő teljesítménye, és ez tovább erősödött bennem, ahogy áttértem a filmes tesztjelenetek vizsgálatára. Emlékszem még, hogy a VW50 esetében milyen sokat szenvedtem, hogy a mindennapi életből ismert színek, a bőrszín, az emberek szája, a fű zöldje ne tűnjön mesterkéltnek. Mindez a VW200 esetében elhanyagolható mértékben van meg. Igaz, van lehetőség nagyon precíz színkalibrációra a Sony saját színbeállító rendszerével, ritkán éreztem, hogy szükség lenne ennek használatára. Néha fel-feltűnik egy kis tolakodóan színezett árnyalat, nem olyan kifinomult filmes jellegű a képek színezete, mint amit mondjuk a legjobb DLP projektoroknál láthatunk, de nagyon közel van hozzá. A sötét jelenetekkel nagyon jól elbánik, itt a legjobb DLP vetítőket is könnyedén maga mögé utasítja, mindehhez csupán az említett fényerő-változásokat kell elviselni, ami ritkán zavaró mértékű.
Természetesen, mivel 3 chipes rendszerről van szó, hatalmas előny az árban mellé rakható DLP vetítőkkel szemben a szivárvány hiánya. De nem ez az egyetlen említhető különbség, ami említésre méltó a DLP-vel szemben. Képi dinamikában és színekben nagyon jó lett ez a projektor is, de az SXRD ennél a vetítőnél is kicsit lágyabb képet ad, mint az egychipes DLP nyers, harsány, éles képe. Az persze egyéni ízlés kérdése, hogy ezt a szemlélő pozitívumként, vagy negatívumként értékeli. Az ilyen árfekvésben kapható DLP modellek kristálytiszta képpont-rajzolással jellemezhetők, fényszórás nélkül, a VW200 ehhez képest kevésbé éles, lágy képet ad, mintha egy nagyon enyhe fátyol lenne a képernyő előtt. De ez messze nem jelenti azt, hogy életlen képet kapunk. Inkább a kép „analógos” jellegét hozza elő. Ez segít abban, hogy sokkal közelebbről is élvezhető legyen a nagyfelbontású videó. Egészen nagy látószög mellett is pixelmentes képet évezhetünk úgy, hogy a kép nem életlen, a részletek ugyanúgy átjönnek.
Videofeldolgozás
Bár a teszt javarészt 1920x1080 felbontásban futott 24 Hz ütemmel, nem hagyható el a tesztből, hogyan bánik el az elektronika az analóg jellel. Mindenféle bemeneten próbáltam PAL interlace és progresszív videóval megzavarni, de azon a szinten, ahol a VW200 van, már nehéz képfeldolgozási problémákba futni. A képskálázó algoritmusa nagyon jó, és a deinterlacer is kiváló progresszív képet rajzol. A film mód deinterlacer teszteken is tökéletesen helytállt, a 3:2 és 2:2 ütemet is megfelelően állította vissza a kritikus jeleneteken.
Kiemelendők az analóg videofeldolgozás mellett a Sony saját fejlesztésű, képfolyamatosság javító eljárásai. A Motionflow becenévvel ellátott képinterpolációs rendszer feladata, hogy a megjelenítendő képkockák közé átmenetet képezve folyamatosabb videolejátszást tegyen lehetővé. Mindez filmekkel és videoanyaggal is látványosan kisimítja a kép időbeli felbontását, „folyékonnyá” teszi a mozgó képet. A kétféle erősségben állítható Motionflow üzemmód segítségével eltűnik például a 24 képkocka/másodperc sebességgel rögzített mozifilmek akadozása, és teljesen „videokamera jellegű” lesz a kép. Az eljárás kiválóan dolgozik, bár maximális erősségre állítva gyakran elkapható, ahogyan hibázik a szoftver, és nem mindig kerülnek helyükre a képi elemek.
A Motionflow és a hasonló képinterpolációs eljárások bizonyára sokaknak tetszenek, személy szerint én úgy vélem, mozifilmhez vétek használni ilyen jellegű beavatkozást. A 24 Hz ütemmel lejátszott anyag filmszerű impresszióját teljesen elveszi a folyékonnyá váló képi mozgás, eltűnik a valós mozi „feeling” ezt a módszert alkalmazva.
Erre is van megoldása a Sonynak, mégpedig a Black Frame Insertion nevű trükk, amit a hagyományos filmvetítőktől próbáltak átvenni. A hagyományos vetítő filmtovábbító rendszere a képkocka váltáskor egy időre elzárja a fény útját, hogy ne lehessen látni, ahogy beugrik az aktuális kocka. Mindemellett, amíg a képkocka látható, további nagyon rövid pillanatokra egy forgó lamella („szektor”) eltakarja a képet. Ez tulajdonképpen a filmvetítésnél alkalmazott klasszikus módszer a villogás csökkentésére, ill. megszüntetésére, mivel másodpercenként 24 kép frekvencia mellett elkerülhetetlenül zavaró villogás keletkezik.
Ezt a „trükköt” imitálja a VW200 is a képkockák között felvillanó fekete kép segítségével. Ez a 24 Hz-es videó képfrekvenciáját látszólag megnöveli, csökkentve a zavaró villogást.
Kezelhetőség
Az installálástól a beállításon át, a mindennapi használat mellett végig egy jól kezelhető, átgondoltan megépített készüléket ismerhettem meg a VW200-ban. A távvezérlő igényes, és nagyon jól kézre esik az irányítása. A menüvezérlés logikusan átgondolt, és az irányítás is magától értetődik, nem keveredtem el soha rossz irányba használatakor. A bemeneteket kipróbálva sem ütköztem semmi problémába, mindenféle forrást felismer a vetítő, legyen az közönséges analóg kompozit videojel, vagy 1080/24p Blu-ray forrás.
Összegzés
Nagy elvárások mellett is meglepően jól helytállt a Bravia sorozat legnagyobb modellje. A vetítő nem olcsó, valószínűleg akinek a látókörébe kerül, komoly házimozi építésén gondolkodik. A VW200 erre a feladatra maximálisan alkalmas eszköz. A mai szinten ez a képminőség kiemelkedően jó, és ha megtehetjük, megéri a magasabb árat megfizetni érte. Segítségével HD forrásból a hagyományos mozikban ritkán látható kontrasztossággal és képi dinamikával jeleníthetjük meg a filmeket. Komolyabb moziterem építésnél talán csak a közepes fényereje szab határt, mivel 240 cm-nél szélesebb vászonhoz kevés lehet. Nagyobb mérethez speciális, emelt fényerejű vászonra lesz szükség, amelyeknek a házimozihoz készített verziói ugyancsak drágák. A tapasztaltak alapján a VW200 kiemelkedően jó vetítő, azok számára ajánlom, akik csúcsminőségű házimozi építésébe kezdenek, és a komolyabb egychipes DLP rendszerek hibáit mellőzni szeretnék.
Balagee
