Sanyo PVL-Z2000

(2007 november)

Kb. 2006 végén jelentek meg az első projektorok az Epson 6. generációs 1080p felbontású paneljeivel. Az új C2fine panelek kifutási ideje kicsit rövidre sikeredett, hiszen már az év közepén ismert volt a 7. generáció megjelenési ideje, és a prototípusok is nagyon gyorsan elkészültek. Ez talán érthető is, hiszen az első C2Fine panelek, bár nem voltak rosszak, de az ígért nagy előrelépést (pl. kontraszt) nem hozták meg. A gyári specifikációk szerint a 7. generáció pont ebben fejlődött sokat, mivel a natív kontraszt a panelen 4500:1-re emelkedett 1500:1-ről. Az első D7-es vetítők közül a Sanyo S2000-et sikerült megszereznünk, ezt mutatjuk be ebben a tesztben.

Felépítés, külső

Telepítés, indítás

A hasonló külső mellett ránézésre az objektív is a korábbi típussal megegyező, külsőleg és adatait tekintve is azonos. A specifikációkban ennek ellenére továbbfejlesztett objektív olvasható, de nagy változásokra azért nem számítottam a külső alapján. A kétirányú képeltolásos (lens-shift), kétszeres zoomátfogású optikával gyerekjáték elhelyezni a projektort szinte bárhova a szobában. Ez nagy előny, ha szembeállítjuk a DLP ellenfeleivel, meg a függőleges lens-shift is csak a magasabb árkategóriában jellemző. Dicséretes a relatíve szűk vetítési látószög, így inkább a nézők mögé tudnjuk installálni, ezzel teljesen eltűntethető mozizás közben a látótérből.
Indításkor kellemesen halk duruzsolással üdvözöl, az elődnél érezhetően halkabb lett a vetítő. Ez a tulajdonsága a későbbiekben is jó maradt, viszont meg kell jegyeznem, a dupla lámpafényerő vezérlés (lámpa és írisz) miatt a vetítő zajterhelése nem egyenletes. A ventilátorok zaja a lámpa meghajtástól függően változik, és a fényrekesz (írisz) működés közben jól hallható zajt csap.

Beállítás

Emlékszem, a Z5 tesztje alatt mennyit szenvedtem a legjobb beállítás megtalálásáért. Nem volt ez máshogy most sem. Sőt, ezúttal még inkább küzdelmes volt a kalibrációs folyamat, mert mindenáron ki akartam facsarni belőle a maximumot, és ez nem volt egyszerű feladat. A folyamat első nehézsége a megfelelő üzemmód kiválasztása volt. Előre definiálva kapunk egy csomó lehetőséget, amelyek egymástól jelentős mértékben eltérő módon hajtják az LCD paneleket, és más-más előnyökkel és hátrányokkal kell megküzdeni.
A maximális fényerőt és kontrasztot adó Vivid üzemmód nem igazán jó másra, mint a specifikációkban foglaltak teljesítésére.
Ebben a módban a vetítő lámpájának színét szűrés nélkül adja a vetítő, erőteljesen kék-zöld színezetet adva a képnek. A kontraszt itt natív 4000:1 körüli, és a maximálisra emelt dinamikus írisz működése mellett 35000:1 on/off kontraszt, és 950 lumen fényerő volt mérhető. Ezek nagyon jó értékek, de ez a mód tényleg alkalmatlan filmekhez az erős színezet miatt. Mindenestre itt megmutatta a projektor, hogy a panel valóban jó kontrasztot tud, viszont a lámpa színegyensúlya nem hagyható így.

A szürke-egyensúly Vivid beálításon. Ekkor a vetítő 4000:1 natív és 35000:1 on/off kontrasztot tud. A lámpa erőteljes színezettsége itt nincs szűrve. Látható, hogy az erős szöldes-kékes színezet oly mértékű, hogy használható kép itt nem kapható.

Kíváncsiságból végigpróbáltam és mértem az összes üzemmódot. Nem akarom az összes előre definiált (preset) mód kontraszt és fényerő adatait egyenként leírni. A lényeg az, hogy az egyes üzemmódokkal válogathatunk, mennyire legyen erőteljes a dinamikus írisz és a dinamikus gamma együttes munkájának hatása, mennyire legyen színhű a kép. Természetesen minél jobb a színhűsége, és a sötét árnyalatos részletező képesség, annál kevésbé dinamikus a kép.
Nekem a korrekt színek miatt a Pure Cinema mód tetszett volna leginkább, de itt az írisz fix értéken áll (állítható!), csak a lámpa fényerejének változtatásával játszik az elektronika. Ekkor a kép nem túl jó dinamikával és kis fényerővel jelenik meg. Ebből az üzemmódból kiindulva hosszas próbálkozással kerestem egy olyan beállítást, ahol az automata lámpafényerő, a dinamikus írisz, a dinamikus gamma befolyása olyan legyen, hogy a kellemes színvilág is megmaradjon, viszont a dinamikus írisz adta lehetőségeket se veszítsük el.

Pure Cinema mód, CIE mérési ábra. A zöld és a vörös a célzott területen (fekete háromszög)
jócskán kívül esik, ami túltelített árnyalatokat jelent, de a megfelelő beállításokat eszközölve ez is visszafogható.

Arra a következtetésre jutottam, hogy ha magas on/off kontrasztot akarok, akkor mindenképpen hagynom kell az íriszt magas tartományban, és gyors üzemmódban dolgozni. Ennek hátránya, hogy müködés közben a hirtelen változó bevilágítottságú jeleneteken a fényerő és a gamma néha észrevehetően vált, cserébe viszont egy LCD-t meghazudtolóan dinamikus kép érhető el. A kindulási üzemmód (Pure Cinema) natív kontrasztja 1300:1 volt, ami nem rossz érték ahhoz képest, hogy 6500K színhőmérsékletre egész jól sikerült bekalibrálni a szürkéket, viszont kicsit kiábrándító eredmény a beígért 4500:1 gyári adathoz képest. Ennek az oka a fent említett zöldeskék lámpaszínezet, ezt visszafogva korrekt színvilágra már csak 1300:1 kontraszt maradt meg. (Megjegyzés: megfelelő színkorrekciós szűrővel a lámpa színegyensúlya helyrehozható lenne, ekkor a fényerő ugyan csökkenne, de a panel magas natív kontrasztja megmaradna.)
A végső beállítás, amit sikerült kikínlódnom, 4700:1-es on/off kontrasztot hozott – ez szintén egészen jó érték, de a gyári 15000:1 innen elég messze van.

Saját beállitás a Pure Cinema mód alapján. Itt már meglepően jó a szürke-egyensúly, az áhított 6500K is közel megvan végig. Ebben nagyon jól teljesít a Z2000.

Meglepetés volt, hogy milyen jól megbirkózik a kalibrációhoz használt képekkel a Z2000. A szürkeárnyalatos teljes képernyős ábrákat nagyon gyorsan be tudtam lőni helyesre, az RGB színegyüttfutási mérés pedig példásan 6500K közelire sikeredett. Leszámítva a tartomány legalját. A mérési eredményeken is látható, hogy a fekete erőteljesen kékbe megy át. Ez a fekete kékbe csapódása egyébként tejesen jellemző erre a vetítőre, nem is tudtam megszabadulni ettől a jelenségtől semmilyen módon.

Techológiai hibajelenségek

Megszokhattuk, hogy mostanra egyre kevésbé láthatóak a klasszikus hibajelenségek az LCD vetítőkön. Nem tűntek el teljesen, de azért sokat fejlődött ebből a szempontból az LCD. Ez a Z2000 esetében is igaz, bár azért itt is megmaradt egy-két probléma. Leginkább szembetűnő a teljes homogén felületű tesztábrákon a kép inhomogenitása. A kép jobb oldala kifejezetten hidegebb színezetű. Nem látszik viszont vertical banding, és komolyabb színátmenet sávosodás, valamint a scanline effect és a fixed pattern noise is teljesen eltűnt ezzel a panellel. (Az itt felsorolt LCD hibajelenségek magyarázatát lásd külön.)
Ami említhető, hogy ugyancsak a homogén ábrákon egy kis moiré (rácsinterferencia) látszik feltűnni a kép alsó részén. Nem vészes, de ritkán látok ilyesmit.
A D7 panelek kitöltési tényezője valamivel jobb lett, mint a D6-é, de így is messze van egy Darkhcip3-as DLP-től. Ennek eredménye, hogy a screendoor sokkal jobban előtűnik, nem mehetünk túl közel a képhez. Persze 1080p felbontással ez nem olyan vészes, de DLP után mindenképp feltűnő.
A hibajelenségeknél említeném meg a Z2000 egyik nagy problémáját, miszerint túlzottan átható az objektív színhibája (kromatikus aberráció), amihez a panelek nem tökéletes konvergenciája ad nem kis löketet. Az eredmény: nézési távolságból is észrevehető elszíneződések a kontrasztos felületek szélein. Ez főleg a kép bal oldalán volt megfigyelhető.

Dinamikus írisz, képminőség

A vetítő 6500K melletti viszonylag gyenge natív kontrasztját jól ellensúlyozza a korrekt írisz- és gammavezérlés. Bár láttam ennél már jobban működő dinamikus íriszt (Panasonic, Sony), de megfelelően beállítva az esetek nagy részében jól dolgozik. A képtartalomtól függően változó fényerő és gamma értéknek köszönhetően általában nagyon szép dinamikus képet ad a Z2000, néha érezni csak, hogy nem kellő mértékben nyúl bele a képbe, és az kicsit lapos, ne m elég kontrasztos, esetleg sötét marad. Példaként a Harry Potter és a Főnix Rendje HD-DVD sokszor volt túl sötét, de esetenként meglepően dinamikus. A Casino Royale azonban szinte végig jól mutatott, és az egyébként sok vetítőnek problémás Children of Men is meglepő dinamikával jött le a vászonról. Ez a változó teljesítmény jellemző a Z2000-re. Legtöbbször egész jó, néha azonban vakarjuk a fejünket, hogy vajon elállítódott-e valami, hogy ilyen élettelen a kép?
A vetítő színvilága meglepően jó lett a hosszú állítgatás után. Nincs persze meg a DLP kiemelkedően éles, dinamikus képe, viszont annak ellenére, hogy a színmérés a HDTV szabványhoz képest nagyobb színtelítettséget állapított meg a vörös és zöld összetevőnél, még sincs a képnek a régen sokat kritizált túlszínezett, világító zöldekkel és sárgákkal tűzdelt „LCD-s” jellege. A bőrszínekkel is jól megküzd a vetítő, legalábbis amikor a dinamikus írisz és gamma nem laposítja el túlzottan az árnyalatokat a jó feketemegjelentés érdekében. Ez utóbbi sajnos gyakran előfordul, de igazából csak annak feltűnő, aki esetleg már hozzászokott egy komolyabb DLP rendszer képi világához, ahol ezek a jelenségek ismeretlenek. Az egyidejű kontraszt sem rossz, de ez maradt az LCD-s tartományban, ami miatt a közepesen, vagy jól bevilágított, nagyobb sötét felületeket tartalmazó jelenetek kicsit laposabbak, a kelleténél világosabb fekete megjelenítéssel.
Összességében elmondható, hogy bár beállítás nélkül kicsit kiábrándító volt a képi világa, könnyen megzabolázható, és saját ízlésre belőhető a kép. Bár ennél a vetítővel nem éreztem hatalmas előrelépést a D7 panellel, de így is egyre jobban zárkózik fel a DLP mellé. Köszönhetően az elfogadható DI programozásnak, csak néha látszik a dinamikus írisz munkája, viszont cserébe jó feketét (kéket) kapunk a sötét jeleneteken.

Videofeldolgozás, deinterlacer

A HD forrásokkal nem volt különösebb gondom, akár 1080p, akár 1080i felbontást küldtem neki HDMI-n, jól dolgozta fel. Az utóbbi esetében a deinterlacer videó módban egészen jó minőségű, igaz itt a nagy felbontás jelentősen csökkenti a hibák felfedezhetőségét. Analóg forrással már nem ilyen rózsás a helyzet. Az interlace videóra rakott zajszűrés nem kapcsolható ki teljes mértékben (1080i-vel is látszik, hogy kicsit mossa a képet), valamint a film mód detektálása PAL ütemmel (2:2) nem megy. Ez utóbbi annyira manapság már nem olyan fontos, hiszen Blu-ray vagy HD-DVD forrásból inkább a 24p hajtás a javasolt filmekkel, jó progresszív DVD lejátszót pedig nem nehéz találni. Apropó 24p! Ez az viszonylag új, szabványosnak mondható üzemmód (progresszív 1920x1080, 24 képkocka/s, mozifilmekhez) korrektül működött vele, és természetesen ezt használtam film lejátszáshoz, hacsak lehetett.

Kezelhetőség, egyebek

Mint említettem, a képen rengeteg beállítás eszközölhető, anélkül, hogy a szervizmenüben kellene kutakodni. Egészen aprólékosan állíthatjuk például a fix íriszt, vagy a dinamikus írisz működési tartományát, de a színek kalibrálhatósága (mintavételezhetjük az állítandó színt) sem mindennapi. Ezekre az eszközökre (valamint jó sok türelemre) sajnos szükség is lesz, ha igazán jó képet akarunk, de legalább megkapjuk a lehetőséget, hogy beállítsuk.
A távvezérlő is jól sikerült, jól kezelhető, megfelelően elhelyezett gombokkal. Igaz, külsőleg nem egy elegáns darab, de legalább a gombok háttérvilágítása nem maradt le róla. Mindezek mellett szerencsére a menürendszer is jó. Gyorsan átlátható, és korrektül kezelhető. Így akik úgy érzik, saját ízlésükre szeretnék szabni a képet, nem fogják falhoz csapni a távvezérlőt egy-két óra menüben turkálás után.

Összegzés

Kicsit vegyes az összkép a PVL-Z2000-nél. Csalódás volt számomra az, amit a D7 panelekből ki tudtak hozni, valamint túl sok munkát igényel, hogy a maximális képminőséget megkapjuk. Viszont (csakúgy, mint a Z5 esetében) megfelelően beállítva már egész jó a produkció. Jó on/off kontrasztot és LCD-hez képest tűrhető egyidejű kontrasztot tud, mindemellett szokatlanul jó színvilággal. Az objektívje a kényelmes installáláshoz partner, de a képminőséget kicsit rontja.
Ha hasonlítani kellene valamihez, valahol azon a tudásszinten van, ahová a Panasonic tudta helyezni az AE1000-et. Szerintem mindenképp többet ki lehetett volna hozni a D7 panelekből. Mindenesetre biztos, hogy a Sanyo-nak eddig ez a legjobb LCD vetítője a „Z” sorozatból.

Jellemzők

• D7 C2FINE LCD 1920x1080 képfelbontás, 16:9 képarány
• 1200 ANSI lumen fényerő
• 14-bites gamma
• 15000:1 kontraszt
• manuális 2x zoom/fókusz objektív lens-shifttel
• Kettős dinamikus írisz
• 145 UHP lámpa, 3000 üzemóra
• 22/26 dB zaj
• 2x HDMI, PC VGA, video, S-Video, 2x komponens
• 19 dBA zajszint
• 5 kg tömeg, 3 év garancia, 90 nap/300 óra lámpagarancia

Kontrasztmérési adatok

295 lumen fényerőn, saját beállítas Creative Cinema üzemmódból kiindulva, maxmialisan elengedett DI-vel   
50% (ANSI):   260:1
15%:   440:1
5%:   820:1
2%:   1140:1
0,2%:   1320:1
on/off:   4750:1

Pozitívumok

- Halk működés
- Nagy zoomtartomány (2x) és kétirányú lens-shift
- Viszonylag jó színvilág és kontraszt
- Nagyon jól és részletesen konfigurálható kép
- Jó on/off kontraszt, köszönhetően a hatékony dinamikus írisznek
- Működő 24p üzemmód

Negatívumok

- Objektív színhibája, konvergenciahiba
- Inhomogén elszíneződés a kép jobb felén
- A jó on/off  kontraszt mellett közepes egyidejű kontraszt
- Közepes analóg videofeldolgozás
- A gyári beállítások nem hozzák ki belőle a maximumot

Értékelés

Tudás 7
Kivitel 7
Kezelhetőség 8
Ár/teljesítmény: 7

Listaár (a teszt időpontjában): bruttó 742.800 Ft
Forgalmazó AVM Konferenciatechnika Kft. (www.avm.hu)

Balagee