Acer K11

 

2010. november

 

Se szeri, se száma a tavaly óta piacon lévő LED-es pikoprojektoroknak, amelyeket egyébként már a digitális fényképezőgépektől a mobiltelefonig sok mindenbe beépítenek, de sok önálló változat is létezik, mint pl. a nemrégiben tesztelt 3M Mpro150 (15 lumenes) és az Optoma PK301 (50 lumenes) zsebprojektorok (Zsebprojektorok tesztje). Kisebb a száma azoknak az inkább miniprojektoroknak nevezhető, 1 kg alatti tömegű, szintén LED-es vetítőknek, amelyek fényereje meghaladja a 100 lument. Ezekről kb. egy éve megjelent egy csoportteszt az oldalunkon (LED-es miniprojektorok tesztje). A LED-ről mint fényforrásról pedig A LED-ekről – alapfokon címmel jelent meg egy rövid ismertető.

Az említett csoporttesztben még a kb. 1 kg-os Samsung volt a legnagyobb fényerejű (adatlap szerint 170 lumen, mérve 155 lumen), és többek között szerepelt a tesztben az Acer K10-es típusa is – ez a gép volt a legkisebb. Néhány hónapja az Acer kihozta az utódot, a K11-est, amely elődjénél messze jobb jellemzőket mutat a specifikáció szerint. Mivel az új típust volt szerencsénk közelebbről szemügyre venni, lássuk, mit tud a K11-es!

 

 

Küllem és alapjellemzők

A fényes fekete házba szerelt vetítő széltében-hosszában alig nagyobb 10 cm-nél (12,19 x 11,68 cm), és a magassága is csak 4,32 cm, azaz minden mérete néhány mm-rel kisebb az elődjénél. Igaz, a tömege 6-7 grammal nagyobb (0,61 kg), de azt hiszem, a hordozhatóságot ez nem igazán befolyásolja. Az objektív viszont nem süllyesztett kivitelű, hanem egy picit kiáll a homloksíkból, ezért rögtön egy objektívsapkát is kapott a K11, és az élesség gyűrűvel állítható.

Maga az objektív fix gyújtótávolságú, azaz nincs zoom, de ez általános dolog ebben a kategóriában.

A nagyobb eltéréseket a K10-től leginkább a hátlap mutatja: a VGA és kompozit csatlakozó mellé a K11 kapott egy HDMI és egy USB csatlakozót, és egy SD kártyafoglalatot is. Ez nagy előrelépést sejtet.

 

 

A DLP rendszerű vetítő beépített DMD chipje 0,45”-es DarkChip típus, 858 x 600-as natív felbontással. A legnagyobb feldolgozható felbontás VGA bemeneten, PC-ről az 1400 x 1050 (SXGA+), komponens bemeneten viszont (adapteren keresztül szintén a projektor VGA csatlakozóján beadva), illetve a HDMI bemeneten akár Full HD jelet is beküldhetünk, és a K11 a képet megjeleníti. Vagyis a kis projektor HD-kompatibilis.

 

A gépet hálózati adapterről lehet táplálni 19 V egyenfeszültséggel. Az adapter lehetne kisebb is, a projektor méretéhez képest túl nagynak mondanám. Ha a projektort sikerül is beletuszkolni egy nagykabát nagyobb méretű zsebébe, az adapter már biztosan nem fér mellé.

Praktikus megoldás a készülék alján a menetes furat, amely lehetővé teszi, hogy egy szabványos fotóállványra rögzítsük a gépet. 

Elődjétől eltérően a K11 kapott egy helyes kis távvezérlőt is.

 

A fontos képjellemzők közül a K10-hez képest a kontraszt maradt a (nem kevés) 2000:1, ami azonban nagy plusz, a névleges fényerő 100 lumenről a duplájára, azaz 200 lumenre nőtt, és ez alátámasztja azokat az előrejelzéseket, miszerint a LED-es vetítők fejlődésének egyik legfőbb ismérve a fényerő folyamatos növekedése (adott méretkategóriában).

 

Mennyi az annyi?

Szenteljünk néhány sort a fényerő kérdésének, nevezetesen annak, hogy mekkora fényerő (helyesen: fényáram) mihez elegendő. Fogadjuk el ez esetben kiindulópontnak a gyárilag megadott 200 lumen értéket (a mért érték ennél valamivel kevesebb, lásd később).

 

A vetített kép világosságát (aminek fizikai jellemzésére a fénysűrűség fogalmát használjuk) a projektor fényereje mellett a vetített kép (vászon) mérete és a környezeti megvilágítás, pontosabban a vászonra közvetlenül és közvetve (kikapcsolt projektor mellett) beeső fény befolyásolja, ez utóbbit luxban (lumen/m2) szokás megadni, míg a vászon fényességének szokásos mértékegysége a nit (kandela/m2). Játékteret enged még az ún. nagy nyereségű vásznak használata, amikor is egy korlátozott térszögben a visszavert és a beeső fény aránya nagyobb egynél, azon az áron, hogy oldalirányban a fénysűrűség meredeken csökken.

 

Egy hordozható prezentációs projektornál feltételezhetjük, hogy tulajdonosa különböző helyszíneken fogja használni, ahol a környezeti megvilágítást csak behatároltan tudja kontrollálni, a vászon fajtája pedig szintén adott (esetleg csak egy fehér vagy színes falfelület, mely utóbbihoz a menüből hozzá lehet hangolni a projektort).

A mozgástér tehát leginkább a képméret megválasztására korlátozódik, ami 200 lumen mellett azt jelenti, hogy a vetített felület méretét igencsak mértékletesen kell megválasztani.

Nézzük a számok tükrében!

 

Viszonylag világos, de nem fényárban úszó helyiségben 40-120 lux környezeti fényt feltételezhetünk (ez mozizáshoz már elviselhetetlenül sok lenne), és ekkor a tapasztalat alapján a vetített fehér kép fénysűrűségének a vásznon minimum 50-170 nitnek kell lennie (prezentációhoz). Ez esetben 1-es nyereségű mattfehér vásznat alapul véve a vászonról lejövő fajlagos fényáram (most csak a projektor fényét figyelembe véve!) a fénysűrűség pí-szerese, ami kb. 160-530 lumen/m2.

Tegyük fel, hogy a zavaró fényt leszorítottuk 40 luxra, és így számolhatunk a minimummal, azaz a 160 lumen/m2-rel. Ha 200 lumen érkezik a vászonra, és mattfehér vászonnál ezt ideális esetben mind visszakapjuk, akkor a legnagyobb vetíthető felület 200/160 m2 = 1,25 m2. 4:3-as képformátum esetén ez kb. 1,3 x 1 m-es képet jelent, ami már nem is olyan kicsi. Azonban ne felejtsük el, hogy ha a vászonra 40 luxnál több zavaró fény esik be, akkor ennél akár lényegesen kisebbre kell vennünk a képméretet.

Ha még azt is hozzávesszük, hogy a valódi (mért) fényerő a K11-nél üzemmódtól függően 114 – 170 lumen (az alsó érték a Videó beállításhoz tartozik, lásd később), akkor hasonló zavaró fény mellett jóval 1 m alá kell vinnünk a képszélességet. Teljes vagy majdnem teljes sötétségben viszont, pl. ha filmnézésre adjuk a fejünket (szintén Videó módban), akkor az 1 m széles képen (felület: 0,75 m2) 152 lux beeső fényt kapunk a projektorból, ami kb. 48 nit fénysűrűséget ad a mattfehér vásznon. Ez pedig már hozzávetőlegesen megfelel a házimozihoz elfogadható és szubjektíve kellemes fényerőnek.

 

Mindazonáltal két megjegyzés kívánkozik ide. Szerencse a „szerencsétlenségben”, hogy a vászon szélességének mondjuk felére csökkentésével a fénysűrűség négyszeresére növekszik, hiszen a fénysűrűség nem a lineáris mérettel, hanem a felülettel fordítottan arányos. Más szóval egy 200 lumenes vetítővel nem 50%-kal kisebb szélességű képet tudunk (ugyanannyi luxszal) megvetíteni, mint egy 400 lumenessel, hanem csak 29%-kal. (Nem 2-vel kell osztani, hanem csak 1,41-gyel).

 

A másik fontos tény, hogy a szokásos vagy magasabb tartományban a világosságérzetünk – ami látásunk szubjektív jellemzője – kétszeres, háromszoros stb. fénysűrűség-csökkenéskor, amit mondjuk nitben mérhetünk, nem felére, harmadára stb. csökken, hanem sokkal mérsékeltebben. Az elvégzett pszichofizikai vizsgálatok szerint az összefüggés egy hatványfüggvénnyel közelíthető, amelynek kitevője – a nemlinearitás mértéke – 0,33 körüli. A világosságérzetnek persze nincs mértékegysége, ráadásul minden embernél más és más, de az említett összefüggés statisztikailag megáll. A 0,33-as kitevő elég drasztikus nemlinearitást takar, de ez élettanilag teljesen érthető, hiszen csak ennek köszönhetően tudjuk feldolgozni a néhány tized luxnyi félhomályos szoba és a több tízezer lux nappali fény közötti különbséget.

 

Használat, fényerő, kontraszt     

  

A K11-es vetítési aránya (throw ratio) 2,04:1, azaz a vetítési távolság kb. kétszerese a vetített képszélességnek. A projektort ennek megfelelően kell elhelyezni. A trapéztorzítás elég nagy, ±40 fokos tartományban korrigálható függőlegesen, akár kézzel, akár beavatkozás nélkül, ha ezt az opciót állítjuk be.

LED-es vetítőhöz illően, bekapcsoláskor a kép szinte azonnal megjelenik – pozíciója a vászon magasságához képest egy csavarható lábbal a gép elején állítható.

A ventilátor zaja üzemmódtól függ, füllel jól hallhatóan háromféle értéket vesz fel. Az adatlap szerint a maximális zaj (Bright és Presentation módban) 33 dB, a legkisebb zaj pedig (Video módban) 29 dB. Tudomásul kell vennünk, hogy a LED-es vetítők hűtési igénye kb. akkora, mint a hagyományos lámpás projektoroké.

 

Az első vizsgálatokat kb. 40 lux zavaró fény mellett (a vászon síkjában mérve), 80 cm széles képen végeztem, a vetített felület 4:3-mas képpel így 0,48 m2. A feltételezett tipikus felhasználáshoz igazodva a vetítőt VGA kábellel csatlakoztattam a PC-hez. A mérések luxmérővel és az Eye One Display 2 koloriméterrel történtek, az adatokat a ChromaPure szoftver segítségével értékeltem. 

Bright (a legfényesebb preset) módban a mért fényerő kereken 170 lumen, a leginkább visszafogott Video módban kb. 114 lumen.

 

A K11-nek összesen hét üzemmódja van, ebből 6 gyárilag beállított, programozott (preset) és egy felhasználói (User - azaz a felhasználó állítgathatja). A gépet a fejlesztői nemcsak a szokásos PowerPoint prezentációra, hanem láthatóan multimédiás feladatokra is szánták. A gyári üzemmódokban (a magyar menü szerint: Fényes, Bemutató, Szabvány, Videó, Kép, Felhasználói) persze semmilyen beavatkozást nem tűr el a gép, ha valamelyik skálához a menüben hozzányúlunk, a projektor azonnal átvált User (Felhasználói) módba.

 

A beavatkozási lehetőségek egyébként elég korlátozottak, amit persze nem róhatunk fel egy ilyen kategóriájú vetítőnek. Ami állítható, az a fényerő, a kontraszt, a színhőmérséklet és a gamma (mindez csakis Felhasználói módban). Természetesen nevével ellentétben a fényerőszabályzóval a feketeszintet, a kontrasztszabályzóval a fehérszintet lehet állítani. A színhőmérséklet skálán három beállítás (0, 1, 2 – hideg, közepes, meleg), a gamma skálán ötféle beállítás (1, 2, 3, 4, 5) közül választhatunk. Sajnos a valódi értékekről semmilyen felvilágosítást nem kapunk, ezek csak a mérésekből derülhetnek ki.

Egy érdekesség: a gamma skálát „degammának” nevezi a menü, ami végül is a DLP vetítőknél korrektnek mondható. A magyarázat az, hogy a DMD chip mint megjelenítő elem 1-es gammájú. Mivel természetesen mindenféle forrásanyag gammakorrekcióval készül (0,45 körüli kitevővel), a DLP vetítőben az 1-es gammából elektronikusan kell 2,2 körüli gammát „csinálni”, amit egy külön „degamma” áramköri egység végez. Ennek átviteli karakterisztikáját változtatja az említett szabályzó, de elég különös módon, mert puszta szemmel is észrevehetően a középső állás adja a legnagyobb gamma értéket: a sötét tartomány ekkor már összemosódik. Ide kívánkozik egy megjegyzés: kompozit AV bemenetről hajtva a projektort a fentieken kívül a színtelítettség (Color, az elsődleges alapszínekhez) és a színezet (Tint, a másodlagos alapszínekhez) is állítható, azonban a képminőség ettől függetlenül a kompozit videobemenetről nagyon gyenge, ezért a teszt során egyáltalán nem használtuk. Később a mért színkoordináták is azt igazolták, hogy az egységes RGB, illetve CMY állítás ezekkel a szabályzókkal teljesen alkalmatlan lett volna a színek beállítására.

 

Egy vetítő korrekt beállítása (kalibrálása) úgy általánosságban a feketeszint, a fehérszint és a színhőmérséklet/színegyüttfutás beállításával kezdődik, azután az elsődleges és másodlagos alapszínek szabvány szerinti helyre tologatásával és a színdekódolás esetleges korrigálásával folytatódik, majd a gamma beállítása következik, és ezzel még nincs vége…újra ellenőrizni és pontosítani kell az előző lépéseket, mivel mindezek az állítgatások egymásra is hatnak. Mindezt akkor lehet megtenni, ha a vetítő hagyja. Az olcsóbb és egyszerűbb projektoroknál a gyár „készre” programozott üzemmódokat ad a használónak – ez a helyezet a K11 esetében is. A programozott módokat csak megmérni lehetett, beavatkozásra nincs mód. Egyedül a User módban lehetett – nagyon korlátozottan – picit játszani a beállításokkal.

 

Mindezeket azonban megelőzte egy kontrasztmérés.        

A natív full on/full off kontraszt mérését négy üzemmódban végeztem el (Bright, Standard, Video és User), és mivel ezek nem tértek el jelentősen egymástól, nem láttam szükségesnek mind a hét beállításon végigmenni. A natív kontraszt 1573:1 és 1635:1 között volt, ami ugyan kevesebb a névleges 2000:1-nél, de egyáltalán nem mondható rossznak egy pici, alapvetően prezentációs (vagy nevezzük multimédiásnak) vetítőnél.

Érdekesebb volt az ANSI kontraszt meghatározása, illetve ennek eredménye, ugyanis többszöri nekifutással (hitetlenkedéssel) 530:1 és 580:1 közötti értékeket mértem, ami egyenesen kiválónak mondható. Kis szépséghiba, hogy pont a User módban (hosszadalmas állítgatás után a „legjobb” beállításban) volt a legkisebb, 530:1 értékű az ANSI kontrasztarány. Azért ez sem mondható rossznak!

 

Színhőmérséklet, gamma, színgamut

 

Mint említettük egy-egy beállítás (akár gyári, akár felhasználói) fontos ismérve a színhőmérséklet, a szürkeskála semlegessége, a színháromszög (színgamut, színkészlet) igazodása a szabványhoz, és a gamma értéke, illetve a gammagörbe alakja (aminek szintén bizonyos határok között illik lennie – bár ez a némileg nézési körülményektől is függ).

A korrekt beállításhoz a feltételezett forrás szabványos értékeihez kellene igazodni, az általunk használt referenciaértékek a Rec. 709-es (HDTV), illetve az sRGB szabvány által meghatározott alapszínek, illetve a D65-ös (6500 K) színhőmérséklet, a gamma esetében pedig a 2,2-2,3 körüli érték a teljes tartományban, azaz a feketétől a fehérig.

Egy-egy adott vetítési feladathoz más referenciaértékeket is lehet alapul venni, pl. PAL szabványú TV-műsor nézéséhez a PAL alapszíneket, vagy Adobe RGB fotók nézéséhez az ehhez tartozó paramétereket.

Az esetek legnagyobb részében azonban az sRGB vagy a Rec.709 referenciaértékekkel dolgozunk.

 

Mind a hat gyári beállítást végigmérve, majd az egyéni (User) beállítás korlátozott lehetőségeivel élve, és a legjobbnak ítélt kompromisszumot szintén megmérve a következő eredményre jutottam:

Az összes preset részletezésére nem lesz módunk, de a fontosabbakon végigmegyünk. A 170 lumen maximális fényerőt nyújtó Bright állás gyakorlatilag használhatatlan. Nemcsak azért, mert túl hideg a színhőmérséklet, hiszen a vörös majdnem végig 50% alatt van a szürkeárnyalatokban (a legalsó értéket nem tekintjük mérvadónak mert a mérési pontosság itt drasztikusan csökken). A nagy színhőmérséklet egy prezentációhoz még elfogadható lenne. A baj az, hogy a zöld az uralkodó, vagyis a fehérpont egészen eltolódik a zöld tartományba, és nem az akromatikus tartományban van, amelynek egyik vége a kék, a másik a vörös felé esik. Így tulajdonképpen a fehérpontot nem is szabadna a színhőmérséklettel jellemezni, a sugárzás jellege annyira távol esik a feketetestre jellemző Planck-görbétől. A gammának van egy maximuma 1,9 körül, de a sötétebb és a világosabb tartományokban gyorsan csökken. A legérdekesebb azonban a színháromszög. Az eleve tudott dolog, hogy a projektorokban használt vörös és kék LED telített spektrumszínt sugároz, és a zöld is közel van ehhez. Az azonban már kevésbé érthető, hogy a fejlesztők ezeket miért hagyták úgy, ahogy voltak. Ugyanis így rendkívül túlszínezett képet kapunk, ha a képforrás (ahogy kell) a szabványos színháromszögbe eső színekkel dolgozik. A mérési adatok Bright módban a következők voltak:

 

Bright módbanaz RGB együttfutás a 20-100%-os szürkeskálán jó, viszont az elszíneződés

(a színhőmérséklet) elviselhetetlen. A fehérpont erősen eltolódott a zöld tartományba

 

A gamma értéke nagyon egyenetlen, maximuma alig éri el az 1,9-et, és 70%-os világosság

fölött már 1,6 alá esik

 

A színdiagramon a kis négyzetek a Rec.709 szerinti referenciapontok, a kis karikák pedig a mért

pontok. A kék és a vörös alapszínek a spektrálpatkó határoló görbéjén vannak, azaz 100%-os

telíttettségűek, de a zöld is közel került a diagram széléhez. A másodlagos alapszínek nagyon

távol vannak a kívánatostól. A fehérpont a zöld tartományba csúszott bele

 

A Presentation beállításban visszavettek az alapszínekből, a kéknél és vörösnél jobban, a zöldnél kevésbé, és a másodlagos alapszínek továbbra is messze telítettebbek a kelleténél (és az irányuk, azaz a színezetük is rossz). Emellett a színhőmérséklet erősen a sárga felé tolódott, tehát itt is áll, hogy a fehérpont nem maradt a Planck-görbe közelében. A szürkeárnyalatok így erősen kékhiányosak lettek, de ettől nem egyértelműen „meleg” lett a kép, hiszen rengeteg zöld maradt benne.

 

A többi négy gyári üzemmódban (ezek a „visszafogott” módok: Standard, Video, Picture és Game) a színhőmérséklet rendben van, a 6500 K közelében, legalábbis a 20%-80%-os szürketartományban. Az RGB együttfutás is kielégítő, sőt jónak mondható. Az alapszínek továbbra is túltelítettek, különösen a zöld, a másodlagos alapszínek továbbra is nagyon nagy eltolódást mutatnak. Talán a LED-ek tobzódó színessége annyira magával ragadta a tervező mérnököket, hogy képtelenek voltak visszafogni az alapszíneket. Egyedül a Picture (értsd: fotó) üzemmódban sikerült megközelíteni az sRGB alapszíneket, és itt még a másodlagos alapszínek is jóval közelebb vannak a referenciaértékekhez (kivéve a ciánt). Valójában – ez később be is bizonyosodott – a Picture beállítás a legjobb akár a videók, akár a fotók vetítéséhez. A gammagörbe itt 2 és 2,2 között van a 20-80%-os szürketartományban, és az RGB együttfutás is majdnem tökéletes. A színhőmérséklet csak egy picit alacsonyabb 6500 K-nál. Ez a Video presetnél is így van, de sajnos az RGB és a CMY alapszínek itt sokkal telítettebbek (kivéve a kéket), ráadásul nagyon különböző mértékben. A gamma 2,1 és 1,9 között ingadozik, ami nagyon világos környezetben talán megfelelne, de ez ellentmond az esetleges mozizással kapcsolatos összes többi követelménynek. Az RGB együttfutás jónak mondható.

Picture (Kép) módban a mért diagramok:

 

Bár Picture módban a színhőmérséklet kicsit a 6500 K alatt van, az együttfutás elég jó (az alsó

érték a mérési pontatlanság miatt kiugró)

 

Ugyanebben a módban, a legalsó és a legfelső tartományt leszámítva a gamma 2 és 2,2 között

van, ami a legjobb érték a hat gyári üzemmód közül

 

A színeket tekintve is a legoptimálisabb üzemmód a Picture. Az RGB alapszínek majdnem

a helyükön vannak, kivéve a zöldet, de ez is jóval közelebb van, mint a többi üzemmódban.

A másodlagos alapszínek is viszonylag jók, kivéve a ciánt

 

Pár szót megérdemel a Standard gyári beállítás is, amelynek gammája talán a legegyenletesebb, a szürkeskála semlegessége is megvan, ám a túltelített színektől itt sem tudott a gyártó szabadulni. Prezentációra valószínűleg ez a legalkalmasabb üzemmód, bár fényerőben a maximális 170 helyett 125 lument produkál.

 

Mint említettem, VGA bemenetről a User alatt csak a végpontozást (fekeszint, fehérszint) és a színhőmérsékletet, illetve a gammát (degammát) lehet állítani, ez utóbbiakat szűk határok között. Hosszas próbálkozás után azt az „eredményt” kaptam, hogy jó színhőmérséklet és RGB együttfutás mellett a gamma elfogadhatatlan (a görbe felső vége teljesen ellaposodik, „S” alakot vesz fel, maga a gamma érték folyamatosan csökken, és már 50% szürkénél 1,6 alatt van. A furcsaság az, hogy a jobb gyári beállításokhoz közeli paramétereket sem sikerült User módban reprodukálni. Ajánlatos ezért az éppen adott célhoz kiválasztani a leginkább megfelelő gyári presetet.

 

A teszt befejező részeként a HDMI bemeneten kísérletképpen a HTPC DVI kimenetéről HD filmeket küldtem a K11-esre. Beigazolódott, hogy a Picture (Kép) mód a legmegfelelőbb a filmvetítéshez, bár nem egy igazi házimozi vetítőhez hasonlítható minőségben, de ezt nem is vártam el. Ettől függetlenül elsötétített szobában, 0,9-1 m szélességben élvezhetőnek minősíthető a kép. Kicsit túlszínezett és nem minden árnyalat van a helyén, a felbontás persze kicsi egy HD filmhez, de a kontraszt egész jó, és az említett megkötésekkel a fényerő is elég.

 

Összegzés

A K11-esen tetten érhető a LED-es DLP technológia gyors fejlődése. Az, hogy ugyanakkora méretben a fényerőt kétszeresére tudták növelni, megalapozott reményt ébreszt a további növelésre ebben a méretkategóriában. A tesztben bebizonyosodott, hogy kellően kontrollált környezeti fény mellett 1 m körüli szélességű felületen élvezhető bemutatót tudunk vetíteni akár 4-5 néző számára (egy 50”-es 16:9-es TV szélessége is csak 1,1 m). Persze világos helyiségben, tipikus prezentációs körülmények mellett a képméretet csökkenteni kell, vagy mondjuk egy nagyobb nyereségű High Power vásznat kell használnunk. A miniprojektor multimédiás képességei figyelemre méltóak: USB kulcsról vagy SD kártyáról PC nélkül lehet fotókat (JPEG, BMP), videókat (AVI, MOV, MPEG4, MJPEG, H.264 stb.) bemutatni és hangot (MP3, WMA, PCM stb.) is lejátszani – bár ez utóbbi a pici hangszórón keresztül nem igazán nyújt lehengerlő élményt. Majd' elfelejtettem: opcionális iPod adapter is kapható a K11-hez.

Nagy „dobás” a HDMI csatlakozó egy ilyen kis gépen – ezen keresztül nagyfelbontású digitális kép- és hangjelet küldhetünk a pici készülékbe.

Az az érzésem, hogy nem túl nagy szellemi erőfeszítéssel a fejlesztők korrekt színvilágot is adhattak volna ennek a projektornak, akár filmek vetítéséhez is. Visszafogott képméret választásával az amúgy kis fényerő, és a viszonylag jó kontraszt lehetővé tenné ezt. Egyébként a multimédiás anyagok (fotók, videók) vetítéséhez is ez dukálna. Ideje lenne végre, hogy a gyártók – nemcsak az Acer, és nemcsak a projektorgyártók, hanem a TV-gyártók is – felhagyjanak a „wide gamuttal” (nagy színtartomány) való félrevezető érveléssel, hiszen nagyon ritka kivételtől eltekintve NEM készülnek olyan színvilágú forrásanyagok, amelyek korrekt módon reprodukálhatók lennének a gyárilag wide gamutra beállított, megjelenítőkkel.

Mint minden LED-es projektornál, a fényforrás élettartama várhatóan ötször-hatszor hosszabb, mint a hagyományos lámpás projektoroké, az Acer a K11-esre 30000 óra LED-élettartamot ad meg, azaz jó esetben amíg a vetítő működik, a LED-eket sem kell cserélni. A projektort a teszt írásának időpontjában 101 000  és 133 000 Ft közötti bruttó áron kínálják az internetes áruházak.

 

Főbb mérési adatok

 

Fényerő (Bright mód, legnagyobb mérhető érték): 170 lumen

Standard mód: 125 lumen

Videó mód: 114 lumen

 

Natív on/off kontraszt: max. 1635:1, Fotó és Videó módban kb. 1560:1

ANSI kontraszt: 540:1 és 580:1 között a különböző módokban.

 

Az egyéb adatok egy részét a mellékelt diagramok mutatják.

A fehéregyensúly, RGB együttfutás és gamma mérések alapján a User (Felhasználói) módban nem érhető el optimális beállítás, a Bright és a Presentation módok nem alkalmasak korrekt vetítésre, ezért javasolt a Standard (prezentáció), illetve a Picture/Video/Game (multimédia) módok használata.

 

Főbb gyári adatok

 

Technológia: DLP, LED

DMD chip: 0,45”-es DarkChip

Saját felbontás: 858 x 600

Maximális megjeleníthető felbontás: 1400 x 1050, illetve Full HD (videó)

Kontrasztarány: 2000:1

Fényerő: 200 ANSI lumen

LED élettartam: 30000 óra

Objektív: kézzel fókuszálható, fix gyújtótávolságú

Digitális trapézkorrekció: ±40 függőleges, kézi vagy automatikus

Zajszint: 33, ill. 29 dB

Bemenetek: VGA RGB, komponens (VGA-n keresztül), kompozit (jack), HDMI/HDCP, USB(A) és SD kártyafoglalat

 

Nagy Árpád

jehu@projektor.hu